A családszinódus margójára
Ferenc pápa a szinódus zárásakor elmondott beszédében kiállt Isten igazsága ÉS irgalmassága mellett. Tanulságos, ami ezután történt. Vasárnap reggel az egyik világi liberális honlap már előállt a magyarázattal: a konzervatív bíborosok megakadályozták, hogy a pápa legalizálja a melegek házasságát. A cikket még aznap elküldték nekem ultrakonzervatív magánkinyilatkoztatás-hívők is, akik szerint Ferenc pápa hamis próféta – lám, ez az írás is bizonyíték, hogy a homoszexuálisok házasságát akarta… Ennek kapcsán szeretném az alábbi történetet a figyelmükbe ajánlani:
A történet igaz, minden szereplőjét ismerem. Egy katolikus családdal kezdődik, négy gyerekkel. A férfi vallásos, az asszony még buzgóbb, aki szeretné együtt tartani a családot, de ez egyre nehezebb. A férj ugyan templomba jár, de közben iszik, megcsalja az asszonyt és egyre erőszakosabb. Végül az anyának az életét féltve menekülnie kell a gyerekekkel együtt. Ezután is szeretné megmenteni a házasságát – hisz a házasság felbonthatatlanságában -, de többszöri próbálkozása ugyanúgy végződik: erőszak, menekülés. A férj a családi házban egyedül él, udvarolni kezd egy fiatal lánynak, és hogy elvehesse, beadja a világi válópert. Bár az asszony nem akarja, elválnak. A fiatal nő, akinek „volt férj” udvarol, szintén vallásos, ezért egyházi házasságot szeretne, így az egyházi válásra is sor kerül. A férj újraházasodik, jön a gyerek – és újra az alkohol, erőszak, a fiatalasszony is menekülni kényszerül a kisbabával. A férfi utána megy és rájuk gyújtja a házat - ebből is válás lesz, de a fiatal nő szegény, hogy is tudná az egyházi válás költségeit kifizetni?
Közben az első asszonynak udvarlója akad, szeretnék, ha együtt élhetnének… viszont ez a férfi is elvált és ő neveli a gyereket is, akit a felesége nála hagyott. Pénze nincs, az egyházi válás emiatt szóba se jöhetett. Most támogathatnák egymást az életben, ha a törvény nem állítana rácsot közéjük. Vallásosak, de vagy egymáshoz nem közeledhetnek, vagy Istenhez. Az egy Test mindenképp sérül…
Tehát: itt van egy pszichésen beteg férfi, akit a gyújtogatás után elzártak, aztán kiengedtek, talán már újra szabadon garázdálkodik. Itt van két összetört asszony, akik vigasztalásra vágynak és szeretetre, sok sebzett életű gyerek. Itt van egy másik férfi, aki nem mer szeretni, mert attól fél, hogy akkor elkárhozik.
Mi az igazság? Mondjuk azt, hogy ezek a házasságok érvénytelenek - húsz év együttélés és négy gyerek után? Hát ez nem játék a szavakkal, nem képmutatás, nem farizeusi csűrés-csavarása a törvényeknek? De felbonthatatlan-e a házasság, ami már rég felbomlott? (Csak Mózes idejében voltak kemény szívűek az emberek…?) Ki mer ennek a két asszonynak a nyakába olyan terhet tenni, amit ő maga sem hordozna el? Ki vonná meg a gyerekektől a normális családi élet lehetőségét?
Tegyük fel így a kérdést: Ki az Igazság? Ha Jézus Krisztus, akkor nem kellene megfogadnunk a szavait: „irgalmasságot akarok és nem áldozatot”?
Igen, Isten egyszerre igazság ÉS irgalom. Igen, Jézus Krisztus maga a felfoghatatlan ellentmondás: egyszerre Isten és ember, végtelen hatalmú Úr és szenvedő Áldozat, Ítélet és Irgalom, kenyér és Test, bor és Vér – Oltáriszentség. Házasság-szentség. Lett volna csak igazság, vagy csak irgalom – talán sohasem feszítik keresztre. De mivel mindkettő volt egyszerre – nem kerülhette el sorsát.
Ferenc pápa beszédében egyszerre hív Isten tanításának betartására és az irgalmas szeretetre. Akik ebből csak az egyiket akarják, azok vagy a törvények diktatúráját akarják – amiből kikopik a szeretet és csak rabszolgákat nevel -, vagy valami parttalan szeretetről beszélnek, ami egyenlőségjelet tesz igaz és hamis, jó és rossz, Isten és ördög között, és ami szintén rabszolgaságra vezet, a bűn rabszolgaságára.
Előnye, ha a kettő közül csak az egyiket választjuk, óriási: nem kell gondolkodni, nem kell az életünket adni – ezzel szemben viszont csodálatos gyorsan meg tudjuk mondani, kik a mi ellenségeink, kiket lehet gyűlölni, kik a világ megrontói. A liberálisok. A konzervatívok. Tessék választani!
Ehhez képest egy élet erőfeszítése, a szív nyitottsága, imádságos lelkület, engedelmesség és bátorság kell ahhoz, hogy valaki merjen, tudjon és akarjon egyszerre az Igazság és az Irgalom útján járni. Isten útján járni – ez bizony nem veszélytelen dolog, ha még a Messiásnak is az életébe került, pedig Őt az egész nép várta. Hát akkor nekünk?! (És a pápának…)
De mégiscsak ez a Szeretet útja. A szentek útja.
Adja meg Isten nekünk is a kegyelmet, hogy ezen az úton tudjunk járni, egészen a beteljesedésig! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
én is hoztam egy példát, nem valaki vagy valami mellett csak mert kaptunk olyan felhívást, hogy aggodalmainkat beszéljük meg és jussunk egyezségre.
személyesen nem ismerem a történet szereplőit, de egy keresztény műsorban láttam valamikor.
egy fiatal házaspár története, ahol a férfi iszik, drogozok, bántalmazza feleségét. az asszony nem megy a rendőrségre, mert ki tudja miért, de szereti a férjét.
a férfi garázdaság, lopás miatt börtönbe kerül. az asszony gyermeket vár és végső elkeseredésében elmegy a templomba és könnyek közepedte, mondja el Istennek fájdalmát. Hogy miről beszélgetnek ez az Ő kettőjük misztériuma. a nő szüntelen templomba jár.
a férfinak letelik a bűntetése, hazaindul, az ajtón kopognak, a nő kinyitja az ajtót és ott áll a férje, kezében egy bibliával a felesége nyakába borul és együtt sírnak. a férfi azóta lelkes követője Jézusnak és életének tanúságát mindenhol terjeszti, hogy a szeretet meggyógyította őt.
a szeretet gyógyítja a testet, a lelket, megtalálja ami elveszet, kijavítja ami sérült, vígasztalója a megtört szíveknek.
A szentatya megnyilatkozása i a világi sajtóból hamarabb elém kerülnek, mint az egyház híreiben.
Lehet, hogy a amerikai képeken és hírekben szereplő szentmisét a média szakemberei kreálták, de sem a plébánosom, sem a Magyar Kurír nem tájékoztat. Nálunk aranyos hitoktató tart előadást a keresztény lelkiségről, amit ingyen meghallgathatun k és ott jó meleg van, nem fáznunk úgy együtt.
"Megzavart hívek
A katolikus hívő közösségek csak kapkodják a fejüket, olyan gyorsasággal jönnek a vatikáni kinyilatkoztatá sok a homoszexualitás hoz való helyes viszonyról, válásról, szentségi házasságról, abortuszról. Ennyi, durván fél éven belül kihirdetett, hitélettel, életvezetéssel kapcsolatos tabudöntögető iránymutatást hogyan lehet befogadni egy hívőnek és az egyháznak? Miért diktál ekkora tempót Ferenc pápa?
A katolikus hívek valószínűleg azért kapkodják a fejüket, mert igazából nem tudják, nem értik, mi zajlik Rómában, és mit tanít a pápa. Csak a magyar vagy idegen nyelvű világi média szenzációhajhás z fejléceiből és rövidhíreiből tájékozódnak, nem használva a hivatalos egyházi hírforrásokat, mint a Vatikáni Rádió vagy a Magyar Kurír. A katolikusok saját egyházuk ügyeiben való járatlansága, valamint a világi sajtó szerinti orientálódás okozza egyesek furcsa reakcióit.
Nem véletlenül mondta a pápa a tavaly őszi rendkívüli szinódus után: „Ne arra figyeljenek, amit az újságok szerint gondolok, hanem arra, amit mondok”.
Egy átlag magyar hívő maximum egy-két mondatot ismer minden 3-4 oldalas pápai beszédből, mégpedig azt, amit a világi sajtó figyelemfelkelt őnek ítélt meg. Ha egy magyar katolikus nem válik tudatossá és médiakritikussá , bizony még sokáig kapkodhatja a fejét. A felsorolt témák terén egyébiránt a pápa gyakorlatilag csak olyat mondott, ami megtalálható a II. vatikáni zsinat, a korábbi pápák tanításában vagy a Katolikus Egyház Katekizmusában (KEK). Nincs nagy dogmatikai újítás, nincs földindulásszer ű tartalmi változás. Amikor a pápa megerősítette a KEK szavait a homoszexualitás ról, hirtelen mindenki reformról beszélt. De hogy került elő a téma a családról szóló rendkívüli szinóduson? A pápa egy újságírói kérdésre válaszolva mondta el, előfordulhat, hogy egy katolikus családban az egyik gyermek vagy rokon homoszexuális. Ilyenkor tudni kell, hogy viszonyuljunk egy ilyen helyzethez, milyen a keresztényi magatartás. Ez volt a kérdés, nem pedig az, hogy mikor változik meg a családra vonatkozó katolikus tanítás. Ami pedig az elváltak helyzetét illeti, eddig tulajdonképpen csak egy konkrét lépésre került sor, ami tisztán jogi-eljárásren di változás, nem érinti a tanítást, és a semmisségi perek gyakorlatára vonatkozik. Még XVI. Benedek hívott össze egy egyházjogászokb ól álló bizottságot, hogy vizsgálják felül az egyházi semmisségi peres eljárást. Ez meg is történt, s most szeptember 8-án Ferenc pápa aláírt két motu propriót (saját motivációból fakadó döntés – a szerk.) a kérdésben, egyet a nyugati, egyet a keleti egyházak számára. Eddig három döntőbíró kellett, mostantól elég egy; eddig automatikus volt a fellebbezés, mostantól fakultatív. Ahogy látható, a tanításnak a közelében sem járnak a változtatások. Az más kérdés, hogy a magyar sajtó következetesen és elkötelezetten úgy harangozta be ezt a lépést, hogy „a pápa megkönnyítette az egyházi válást”. Erre persze a jó magyar katolikusok kétségbeestek, hogy veszélyben az egyház hite.
Egy katolikusnak el kellene azonban döntenie: a sajtónak, a sokszor rosszul informált, nem eléggé megbízható híradásoknak hisz, vagy inkább bízik a pápában. S ha bízik benne, akkor előbb a Vatikán vagy a magyar egyház hírforrásaiból informálódik, onnan gyűjt hiteles információt, s csak utána esik kétségbe." (Török Csaba - Esztergomi Hittudományi Főiskola teológiatanára, mno, 2015.szept.18.)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.