Közelről
Szombaton a Szeretetláng Fesztiválról hazafelé bementünk bevásárolni egy budaörsi bevásárlóközpontba. Ott láttam két legfeljebb huszonéves vékony fiút, akik elveszetten kóvályogtak ott. Megkérdeztem, mit keresnek, mire tört angolsággal kérdezték, hol lehet itt cigarettát kapni? Hogyan magyarázzam el én, aki szintén nem tudok angolul, hogy itt nem lehet kapni cigarettát? Aztán beálltak a pénztár elé négy darab kis csokoládéval – később kiderült, hogy Szíriából jöttek, négyen vannak – és mutatták a pénzüket a pénztárosnak: néhány tíz forint apróban…
Mivel ott voltam, fizettem, aztán kimentünk a parkolóba, valahogy elmutogatni, hol van a dohánybolt. Gondolom valami más pénzük lehetett, mert taxit is szerettek volna, ami tovább viszi őket (mondták a helységnevet is, életemben még nem hallottam). Felhívtam a Budaörsi Taxit, de ők azt mondták, nem vállalnak ilyen fuvart. Szerencsétlenkedve álltunk ott, én azért mert fogalmam se volt, hogyan segíthetnék rajtuk, ők meg azért, mert láthatóan egyáltalán nem tudtak eligazodni az itteni körülmények között. Kedvesek voltak, illemtudóak és végtelenül elhagyatottak…
Távolról sok minden másképp látszik, mint közelről. Távolról sokezer muzulmán menekült, köztük bujkáló iszlamisták, közelről néhány szerencsétlen sovány gyerek. Távolról hangoskodó cigányok, közelről tízgyerekes anyuka, aki erejét megfeszítve küzd, hogy felszínen maradhasson. Távolról rettenetes liberális horda, közelről a gyerekeink osztálytársai, szerelmes fiatalok… Távolról kellemetlen koldusok, akik miatt már a templomba se lehet nyugodtan bejutni, közelről pedig enyhén fogyatékos nő, aki a sekrestyében legalább el tud menni a mosdóba, mert ahol él, ott se víz, se vécé…
Ez nem azt jelenti, hogy csak békaperspektívából nézzük a dolgokat! Igenis látni kell a nagyobb összefüggéseket is, „csoportazonosítókat”, mert ez is hozzá járul tájékozódásunkhoz. Ezzel együtt azonban közelről is szemügyre kell vennünk a dolgokat. Másképp fogalmazva: meg kell engednünk magunknak – legyőzve félelmeinket, szorongásainkat, viszolygásainkat, – hogy valahogy kapcsolatba kerüljünk egymással. Jézus Krisztus földi működése többek között azért is volt nagyon hatékony és csodálatos, mert átfogóan, de közben egészen személyesen, közelről tudta szemlélni az embereket és helyzeteket. Tudta mondani, hogy „jaj nektek farizeusok és írástudók” – mert látta a csoport egészét átható formalizmust, külsőségekhez való ragaszkodást. De látta Nátánáelt is a fa alatt, mint „igaz izraelitát” – a későbbi Bertalan apostolt és látta Sault, a későbbi Pál apostolt is. Látta a vámosok pénzfüggőségét, de látta a vámos Mátét is, aki tanítványa, apostola és evangelistája lett. Látta a Főtanácsot de látta Nikodémust és Arimateai Józsefet is. Azt mondta, hogy a törvény legkisebb betűje is fontos, élte a tökéletes tisztaságot, de látta és feloldozta a házasságtörő bűnös asszonyt. A prostituált Mária Magdolnában meglátta a szentet és kiűzte belőle az ördögöt.
Ha az állam kerítést épít a határokon, talán jól teszi, ez a dolga, hiszen nincs ország határ nélkül. Ha viszont mi kerítéseket építünk a szívünkben, rosszul tesszük. Hogy képszerűen mondjam: ha a szívünkben ott él Jézus Krisztus, akkor a szívünkben a szögesdrót az Ő töviskoronája.
Végére hagy idézzek ide egy szép legendát: a vörösbegy mellén a toll azért piros, mert amikor meglátta Krisztust a keresztfán, odarepült, hogy kihúzogassa a töviseket a sebből, enyhítse Teremtője fájdalmát, vigasztalja a Megváltót. Jézus vére a kismadár vérével elegyedett, örökre megfestve tollait… Ma a világ óriási megrázkódtatásokon megy keresztül, ezek során Krisztust újra keresztre feszítik (tagjaiban). A kérdés csak az, mi merünk-e elég közel menni Hozzá (tagjaiban), hogy szívünk megsebződjön és vérünk elkeveredjen az Ő vérével…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.