A remény jelei: két prófétai jel hazánknak és egy prófécia
Nem élünk könnyű időket és ez visszatükröződik kulturális, vallási életünkön is. Az írók disztópiákat írnak egy lepusztuló világról és itt keringenek körülöttünk a legújabb világvége-próféciák is. Nem tagadhatjuk, hogy ezeknek az alkotásoknak van mire támaszkodniuk. Körbevesznek minket a háborúk hírei, bőrünkön érezzük az ökológiai katasztrófa hatását, pénztárcánkon a gazdasági válságot… ez azonban csak az érem egyik oldala! Nem csak az összeomlásban, hanem – Isten tervei szerint – a megújulásban is élünk! Isten pedig több olyan jelet is adott nekünk, magyaroknak, ami bizakodással töltheti el a szívünk. Igen, a 21. század valóban Isten évszázada és rajtunk is áll, hogy ez mikor és hogyan realizálódik.
Két prófétai jelről szeretnék most beszélni. Olyan jelek ezek, amelyekről talán azok se tudták, hogy ez Istentől jövő biztatás számunkra, akiken keresztül ez megnyilatkozott. Nem olyan különös dolog ez: amikor Kajafás Jézus Krisztus elítéléséről beszél, szintén prófétai szavakat mond, anélkül, hogy tudatában lenne a Szentlélektől jövő inspiráltságának. „Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész! Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.” (Jn 11, 49-52)
Hitem szerint az első ilyen, hazánknak szóló prófétai jel a Szent Koronának a Parlament épületébe való szállítása és tartós elhelyezése 2000. január 1-én (!) a többi koronázó ékszerrel együtt. A magyar Szent Korona az egyik legerősebb szimbóluma a keresztény magyar államiságnak (és a Kárpát-medence népeken átívelő egységének). A Törvényhozás épületébe való bevitele és elhelyezése azt jelenti, lehetőségünkben és szabadságunkban áll ennek a keresztény államiságnak az újbóli felépítése! Csodálatos kegyelmi lehetőség ez! Természetesen ez nem megy egyik pillanatról a másikra, mint ahogy egyetlen nagy mű sem jön létre egy pillanat alatt. A választott népnek Egyiptomból való kiszabadulása után még 40 évet kellett a pusztában eltölteni, mire egyáltalán lélekben és szervezettségben képessé váltak az Ígéret Földjének elfoglalására. Honfoglalásuk maga is évtizedekig tartott, s csak Dávid és Salamon királyságában érte el a prófétai ígéret szerinti kiterjedtségét és stabilitását!
Ha a Szent Korona szimbóluma Isten hazánkra vonatkozó terve teljes megvalósulásának (a kiegyenesedett kereszttel), akkor jelenleg ott tartunk, ahol és amit a Szeretet Földje korona-szimbóluma mutat: egy véres-piros töviskoronás, szögesdrótos váz – de a tetején a kereszt zöld levélkéi már a remény és megvalósulás jelei! (Nem szabad elfelejtenünk, hogy még csak 25 éve szabadultunk ki a szovjet pusztából és még csak 15 év telt el az évszázadból!)
A második ilyen prófétai jel a 2012. január 1-én hatályba lépő Alaptörvény (Magyarország Alaptörvénye), amely ezzel a mondattal kezdődik: „Isten áldd meg a magyart!” A Himnuszunk első mondatának beemelése az Alaptörvény legelejére arra hív minket, hogy mi is ezt kérjük egész életünkre, egyházunkra, hazánkra és az egész Kárpát-medencére: Isten áldd meg!
E prófétai jel szerint ebben a bűnbe merült, átkoktól gyötört világban Isten megígéri kegyelmeit és kifejezetten arra hív minket, kérjük segítségét, mert vágyik rá, hogy megadhassa! Ahogy Mózes mondja a halála előtt nagy beszédében, mielőtt az Ígéret földjére útjára bocsátja a népet: „Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!” (MTörv. 30, 19)
Az Ígéret földje a mi számunkra a Kárpát-medence, s benne hazánk és nemzetük, ahogy az a szentistváni vízióban legtisztábban kirajzolódik előttünk. Benne élünk, de ugyanúgy messze vagyunk annak (újbóli) teljes megvalósulásától, mint ahogy a Józsué vezetésével bevonuló 12 törzs messze volt a dávidi királyságtól. A lehetőség – a prófétai jelek biztatása szerint – adott, de el is ronthatjuk (mint ahogy minden nemzet elrontja időnként a maga hivatása beteljesítését). Ezért kérnünk kell Isten áldását, megvilágosító kegyelmét és a Szentírás szellemében, a Szentlélek által kell cselekednünk: Isten áldása pedig megtöri az átkokat, a rossz mélystruktúrákat és így lehetőségünk nyílik a kegyelemben való építkezésre.
A magyar Kindelmann Erzsébet asszony a világhírűvé vált és hiteles Szeretetláng Lelkinaplóban az alábbi szavakat jegyzi le Jézus Krisztustól: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.”
Ezek a szavak ötven évvel ezelőtt, a legvadabb elnyomás idején íródtak le. Ami akkor szinte lehetetlennek tűnt, annak mára látjuk kibontakozását - és mi oszlopai lehetünk ennek a megújulásnak! Ahogy Jézus mondja: „Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” (Mk 9, 1)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
