Magyarország átvilágítása
Nem jó a világosság, mert megmutatja azt is, amit szeretnénk elrejteni. Ezért van, hogy még a lelkileg, szellemileg érzékeny emberek is inkább csapódnak mindenféle gurukhoz, tekergetik magukat különféle pózokba, fizetnek bármennyit varázsszerekért és szellemi élményekért – csak épp önvizsgálatot ne kelljen tartani, csak a bűneink ki ne derüljenek. Ha pedig egy embernek ilyen nehéz a megtérés ajándékát, az ingyen üdvösséget elfogadni, mennyivel inkább nehéz egy egész országnak! Nem csoda, ha recseg-ropog a világ, amikor Isten közeledik.
Igaz ez minden népre, nemzetre, törzsre és országra egyaránt. A leghatalmasabbak éppúgy kerülik a szembenézést, mint a legkisebbek – és mi se lógunk ki a sorból. Pedig de jó lenne! Van itt sötétségbe rejtett hiba, bűn, félreértés bőven, s akkor még nem is beszéltünk azokról a mélystruktúrákról, amik évszázadok óta meghatározzák és olykor teljesen félre viszik életünket.
Szükséges az átvilágítás, amelyik sorra veszi az eddig végzett vizsgálatok eredményeit és Isten kegyelmét kéri a helyes következtetések levonásához. Nagyon nagyképűek lennénk, ha azt gondolnánk, ezt mi meg tudjuk tenni, de mégis szeretnénk a magunk részét hozzátenni ehhez az átvilágításhoz.
Most először csak röviden említsünk meg néhány nagyobb területet, amelyeknél nagy szükség lenne Isten világosságára, bölcsességére – és a felismert igazság szerinti cselekvésre -, hogy hazánk előrébb jusson. (Később ezekről, és a lehetséges megoldásokról bővebben is írunk.)
-Kiürülő ország. Miközben a világ népessége még mindig nő, aközben Magyarország elöregszik, kiürül. Az elöregedés igaz Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Ázsia nagy területeire is. A gazdagabb és vonzóbb részek aztán felszívják az elöregedő országok lakosainak egy részét – ahogy mi is tettük a rendszerváltás után az elszakított területek magyarságának egy részével –, illetve válogatott migrációval a világ többi részéről a tehetséges, aktív, tanulni, dolgozni vágyó embereket. Ma már tőlünk is elvándorolnak a fiatalok, pótlásukra pedig a születendő gyermekek száma kevés. (Rövid távon még az se lenne megoldás, ha – egyébként nagyon helyesen -, betiltanák az abortuszt és minden kedvezményt megadnának a gyermekeket vállalóknak.) Erre a sokszoros problémára terhelődik most rá az a migráns-hullám, ami tovább súlyosbítja hazánk helyzetét, miközben komoly morális válságot is gerjeszt. Ide tartoznak még az integrációs problémáink és a cigányság helyzete is.
-Szétszabdalt ország. A Kárpát-medence ökológiai egység, amely most történelmi okok miatt részekre szabdalódott. Az egész világot sújtó környezeti, ökológiai válság miatt azonban egyre sürgetőbb lenne legalább a környezeti, természetvédelmi szempontok szerint megteremteni a teljes együttműködést a Kárpát-medence országai között. Ha ez nem történik meg, a környezeti katasztrófák mindannyiunkat egyre erősebben fognak sújtani, míg ha sikerül kiszélesíteni az együttműködést, a Kárpát-medence védett hellyé, menedékké válhat. Ennek jelentősége sokkal nagyobb, mint ahogy azt egyelőre megértjük!
-Körbezárt ország. Nem feledhetjük, hogy hazánk szétszakított, és határai mentén bizalmatlan, olykor ellenséges országokkal körülvett ország. Ennek történelmi okait még mindig nem dolgoztuk fel, a nemzeti, lelki sebek még nem gyógyultak be. Minden itt élő népnek hatalmas listája van a sérelmeiről és a mások bűneiről, ez pedig félelmetes gyúanyag, ami bármikor robbanást idézhet elő! A politikai közösség elősegítése, a kiengesztelődés és megbékélés szolgálata itt nélkülözhetetlen. Hiszen közös történelmünk a bizonyíték, hogy lehetne ez másképp is!
-Kompország. A térképre nézve is nyilvánvaló, hogy hazánk a két nagy kulturális, politikai tömb közé ékelődött országok egyike. Ez a két nagy tömb évezredek óta létezik, nevezzük bár Kelet- és Nyugat-Római Birodalomnak, Rómának és Bizáncnak, szocialista- és kapitalista tömbnek, vagy egyszerűen Keletnek és Nyugatnak. Szent István király óriási teljesítménye az, hogy a Magyar Királyságot úgy tudta „pozicionálni” (hogy egy mai szót használjak) a két nagy hatalom között, hogy mindkettő értékeiből gyarapodni tudott, de egyiktől se került túl szoros függésbe. A szentistváni vízió még mindig él, a lehetőség még mindig adott akkor is, ha hatalmi-politikai helyzetünk többször is erőteljesen megváltozott (oda és vissza) az évszázadok folyamán.
-Erkölcsi, morális válság. Talán a legelején kellett volna említeni, hiszen mindent áthat és romlásunknak egyszerre oka és következménye. Ebben a „posztkeresztény” Európában számot kell vetnünk a morális válság messze ható következményeivel. Erkölcsi megújulás – és ami nélkül lehetetlen: keresztény megújulás – nélkül a mai Európának nincs jövője. Hogy viszont a megújulás milyen konfliktusokat gerjeszt, milyen ellenállást vált ki, arról még csak némi sejtelmünk van. Ezt a küzdelmet még meg kell vívni és realizálni életmódban is, de gazdasági szerkezetben, állami törvényekben és még sok minden egyébben is…
(Részlet az ősszel megjelenő: „A 21. század Isten évszázada” című könyvből)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
