Végvár
Az ír népszavazással egy újabb bástya omlott össze – ismerjük ezt mi, volt már ilyen a mi történelmünkben is bőven. A nagy keleti népvándorlás idején, a tatár horda beözönlésekor -, csatát álltunk, buktunk, de utána újra felálltunk. Aztán jöttek a törökök és küzdöttünk, ahogy tudtunk. Olykor pénz nélkül, utánpótlás nélkül, de mégis kitartva, vezetőinktől elhagyatva… és aztán a Habsburgok, a németek, a szovjetek… és passzív rezisztencia, és legvidámabb barakk… és ezt mind túléltük. És most itt az új keleti népvándorlás, délről a muszlim hódítók, nyugatról az újpogányság – ismerős helyzet, évszázadok óta ismerős!
Ez a mostani helyzet ugyanúgy szellemi küzdelem is, mint az előzőek. Vajon hiszünk-e Isten kegyelmében? Hiszünk-e nemzetünk keresztény hivatásában? Hisszük-e, hogy Isten mellettünk áll, sőt velünk együtt küzd?
Pünkösd a Szentlélek forradalma volt és a sokistenhitű pogány világ szellemi, ördögi fejedelmei feletti ítélet-hirdetés. A Szeretet ítélethirdetése a gyűlölet felett, a békesség ítélethirdetése a viszály felett, a tisztaság ítélethirdetése a parázna kultuszok felett, az élet és gyermekáldás ítélethirdetése a cirkuszi gyilkosságok és abortuszok felett.
Adunk és kapunk, győzünk és veszítünk. Minden egyes megtérő ember egy győzelem. (A néhány héttel ezelőtti lelkigyakorlatunkon két olyan ember ment el gyónni, akik már több, mint húsz éve nem voltak – „nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnös felett…” ismerjük ugye!) Minden házasság, minden gyermekáldás, minden közösség, minden missziós alkalom, minden gyógyulás a remény új jele és fénysugár a sötétség idején.
Az Iszlám Állam városokat foglal el – és mit nyer vele? Csak halottakat. Halott pénzt, halott lelkiismeretet, halott lelkeket. De a menekültek élnek, a mártírok pedig már örökké élnek!
Az újpogány politika elfoglalja a törvényszékeket és megrontja az embereket. Támogatja a tömeggyilkosságot a szülőszobán és a nemi eltévelyedést az anyakönyvvezető előtt. A megrontás világa ez – de mit nyer vele? És még ha az egész világot megnyerné is, mit ér az, ha a lelkének kárt vall?
De nem nyeri meg! Mert vannak még végvárak! Te és én azok vagyunk. Az egyházunk az. Házassági törvényünk az. Kultúránk – már ami még annak nevezhető -, az is végvár. Nem mintha valami jól csinálnánk, vagy bevehetetlenek lennénk, inkább csak olyanok, mint Bornemissza Gergely égő szalmakoszorúi az Egri csillagokban – de emlékezzünk, azok a szalmakoszorúk hozzájárultak a győzelemhez!
Mi is hozzájárulhatunk, ha merünk égni, a Szentlélek tüzében! Ha van erőnk nemet mondani a bűnre, evilág csábítására, ha akarunk hűségesek maradni, ha hisszük, hogy Krisztus már legyőzte a halált és ez a győzelem a miénk!
A május 1-i találkozón a szentségimádás közbeni közbenjáró imaszolgálat alatt egy idősebb asszony odament egy imapárhoz imát kérni, és azt mondta: tulajdonképp nem is tudom, mit mondjak! Ugyanis én nagyot hallok és gyógyulásért akartam imát kérni, de miközben jöttem, valami pattant a fülemben és most tisztán hallok mindent! Igen, Isten jelenléte megnyitja és hallóvá teszi a füleket, látóvá a szemeket és érzővé a szíveket! Minél inkább elhatalmasodik a bűn, annál erősebbé, nyilvánvalóbbá válik a kegyelem!
Mi a kegyelem idejét éljük! A Szentlélek idejét éljük - Ő pedig legyőzhetetlen! Amelyik végvárnak Ő a parancsnoka, az győzelemre van ítélve!
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged most Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására, hogy Szentlelkeddel egészen tölts el minket! Övezz fel minket a szolgálatra, kenj fel ajándékaiddal és adományaiddal! Te lélegezz bennünk, Te cselekedj bennünk, Te győzz bennünk és általunk! Mert hisszük, hogy így eljön közénk a Te országod, a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje! Ámen.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
