Isten évértékelője
Ismét az évértékelők idejét éljük, értékel itt boldog-boldogtalan. Ha kormányon van azért, ha ellenzékben, akkor meg azért. Ha ért hozzá azért, ha meg nem, akkor azért – de leginkább nem ért hozzá, miért is értene, nem az a dolga, hanem az, hogy olyanokat találjon mondani, amitől nő a népszerűsége, amivel erősítheti a hozzáértő, erős ember imázsát… De milyen lenne, ha Isten tartana évértékelőt hazánkban?
Gondolom valamelyik kisebb kábelcsatorna eldugott adássávjában Ő is sorra kerülhetne. Talán.
De mielőtt elgondolnánk Isten beszédét, szánjunk egy szót arra, hogy Isten valóban kiértékel minket, egyen-egyenként és közösségileg is. Egyikünk se úszhatja meg. Ha bujkálna is önmaga elöl, ha szórakozásba, hatalomba, vagy épp haragba és keserűségbe bújik is, halála pillanatában kénytelen lesz szembe nézni életével, tettei következményeivel. Ez a személyes megítéltetésünk Isten előtt a mi személyes kis „világvégénk”, külön ítéletünk. Az egész világ megítéltetik azonban az utolsó ítéletkor, amikor már nem csak az egyének, hanem a népek is ítélet alá kerülnek – a Szentírás tanúsága szerint legalábbis -, egyes népek lesüllyednek, mások felemelkednek. (És ez független attól, hogy a történelem során épp nagynak látták-e magukat! Legjobb hasonlat erre a katolikus egyház történelme: világi hatalma csúcsán volt, amikor Ince pápa kapott egy Istentől jövő álmot, miszerint az Egyház roskadozik és össze is dőlne, de jön majd egy kis ember, koszlott csuhában, aki azt megtámasztja… és jött Assisi Szent Ferenc és a kolduló rendek egyházmegújító mozgalma…)
Tehát: életünk és tetteink mindenképp mérlegre kerülnek és halálunkkor eldől, pokol, vagy mennyország lesz a végső lakhelyünk. Felelősségünk azonban túlmutat egyéni életünkön, életmódunk egész nemzetünk örök sorsát is befolyásolja, miként Szent Ferencé is befolyásolta az Egyházét!
Nézzük akkor, Isten milyen szempontok alapján tartana évértékelőt hazánkról:
-Nőtt-e a bűnbánatot tartók és megtérők száma? „Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa!”
-Növekedett-e az Istenbe vetett hit és bizalom, vajon elfordultak-e az emberek a pénz, a hatalom, az erőszak, a pornográfia, a gyermekgyilkosság hamis isteneitől és bálványaitól?
-Mennyire uralja a hét főbűn – kevélység, lustaság, irigység, fösvénység, bujaság, torkosság, harag – az emberek életét, gondolkodásmódját, kultúráját?
-Vajon a vezető emberek (a kétszemélyes kisvállalkozásoktól kezdve a multikig, az osztályfőnököktől a miniszterekig) tettek-e lépéseket az égbekiáltó bűnök ellen? (Ilyen például a gyilkosság, a homoszexualitás, az árvák, özvegyek, szegények sanyargatása, a munkás megszolgált bérének visszatartása.)
-Vajon a helyi egyházak, amelyek mind Krisztus Testének tudják magukat, felemelték-e szavukat, és szavaikat tettekkel kísérték-e az embereket sújtó ördögi bajok ellen? Mennyiben sikerült kiszabadulni a mammon rabszolgasága alól és visszatérni Isten gyermekeinek szabadságához?
Ha ezeket a kérdéseket magunkban megválaszoljuk, akkor már hallunk valamit Isten évértékelőjéből. Csendes, halk, szomorú kis hang ez… és milyen szomorú, hogy hamarabb el tudom képzelni, hogy Isten megjelenik közöttünk és évértékelőt tart, mint hogy a magukat kereszténynek nevező pártok és vezetők közül mond valaki krisztusi szempontú beszédet!
De ha más nem is mond ilyet, mi azért tarthatunk évértékelőt – elsősorban a saját életünkben, de akár családunkat, közösségünket, egyházunkat és hazánkat is értékelve. (Lehet, hogy minél tágabb körbe merészkedünk, annál inkább békaperspektíva a miénk - különben meg milyen hasznos állat a béka! -, de azért mégsem haszontalan.)
Nos, nekem nincs mivel dicsekednem, a tavalyi bizonyítványom tele van kegyelem-kettesekkel. Épp csak átcsúsztam – de ez azt is jelenti, hogy Isten még mindig nem adta fel a reményt velem kapcsolatban – és velünk kapcsolatban se! Akkor pedig nincs más dolgunk, mint újra felidézni, mit is kell tennünk, hogy aztán teljes szívünkből cselekedhessünk.
Újra megtérni Istenhez, teljes szívünkből szeretni Őt és felebarátunkat mint önmagunkat – és mindezt „ne csak szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal”.
Hogy egy év múlva, a következő évértékelőn legalább magunknak elmondhassuk, életünk nyila „felfelé” mutat – és reménykedhessünk benne, hogy ugyanez igaz hazánkra és nemzetünkre is.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
