Vágyak, tervek, és az ezévi ige…
Vágyakozni elkerülhetetlen, terveket szőni fontos, de az eredmény? „Mindent megpróbálunk, de semmit sem ígérhetünk…” Hatalmas szellemi és anyagi erőforrással rendelkező erős nemzetek is kudarcot vallhatnak terveikkel, mert csak Isten tud olyan tervet sugallni, olyan tanácsot adni, amit ha megfogadunk, akkor biztos sikerrel járunk. Ezért én hosszú évek óta minden év elején Isten elé viszem a vágyainkat, terveinket, aztán útmutatásként egy szentírási igét is kérek hozzá Istentől…
A hatalmasok terveket szőnek, Isten azonban nevet rajtuk… Korunk csodálatos illusztrációkat kínál erre: Putyinék nyilván jól végig gondolták és többféle módon is modellezték, mi lehet Ukrajna megtartásának az ára – de hogy ez a csődig sodorhatja őket is, azzal nem számoltak.
Milyen szép álom volt, hogy a nagy elnyomó diktatúrák hatalmának összeomlása majd elhozza a szabadságot, a békét és a fejlődést! És valóban, egymás után összeomlottak a diktatúrák a kommunista országokban, Afrikában és a Közel-Keleten! (Azt mutatva, hogy a gonosz léleknek nincs többé ereje arra, hogy ilyen módon tartsa uralma alatt az embereket. A Jelenések könyvének vörös sárkánya ideiglenesen elbukott, eljött a szabadság, csakhogy…) Kiderült azonban, hogy az emberek szívében eddig elnyomott és most szabadon kiélhető vágyak nem annyira békét és kiengesztelődést, hanem a bűnt, a háborút, a másik leuralását generálják. Megromlott szívű emberek ugyanis nem tudnak tartós és békés társadalmat építeni, nincs fejlődés kiengesztelődés, megtérés és megújulás nélkül! Még ha jó terveket gondolnak is ki, még ha figyelembe vesznek minden tényezőt is, a megvalósítás során óhatatlanul elromlik a dolog a korrupció, az önérdek és a gyűlölet miatt.
Láthatjuk, milyen az Isten nélkül épített jövő: válság válság után, háborúk, rettenetes tömeggyilkosságok (Isten nevére hivatkozva!) – úgy rohanunk a szakadék felé, mintha ott osztogatnák az ingyen kolbászt a kerítéshez!
Természetesen nekem is, nekünk is vannak terveink, magánemberként is és a Szeretet Földje Szolgálat munkatársaként is. Ezeket imádságban leírom és Isten elé teszem, kérve az Ő tanácsát és áldását minden tervünkre, munkánkra, munkatársainkra és jótevőinkre. Isten szabadon szelektálhat, mit javasol, mit nem, mi az, amivel várni kell és mi az, ami növekedésnek indulhat. (Ha év végén visszatekintek, mintegy kiértékelve az évet, akkor láthatom, Isten kegyelme milyen sok mindenben megsegített, mint ahogy azt is, én hányszor rontottam el a dolgokat lustaságból, önszeretetből.) Végül az összeálló missziós ajánlatunkat év elején fölteszem a honlapunkra is…
Az idén is szeretnénk minél több lelki napot, gyógyító összejövetelt tartani – még inkább kérve Isten gyógyító szeretetét, csodás gyógyulásokat is a jelenlévőkre -, vannak könyvterveink, szeretnénk előrébb jutni a cigány misszióban… hosszú a sor. Vágyaink az egekben szárnyalnak, lehetőségeink a földön csúszkálnak, és ezt a kettőt szeretnénk valahogy összekötni. Tovább, előre: hogy hazánk a Szeretet földje legyen!
Érthető hát, ha Istenbe kapaszkodunk. Ahogy Nagy Szent Teréz mondta, amikor megkérdezték, hogyan akar egy tallérral megint egy új szerzetesi házat alapítani: Teréz meg egy tallér – az semmi. Teréz, egy tallér meg Isten – az minden!
Már a ’90-es évek közepe óta kérem az évi igéket, alá is húzom a Bibliámban, szemem előtt tartom egész évben – és még nem kellett csalódnom! Nem mintha mindig csupa szépet és jót mondana az Úr! Olykor figyelmeztet, máskor intett, volt, hogy biztatott és bátorított – de mindig igaza volt!
Az idei igét Ezsdrás könyvéből kaptuk, ami külön öröm nekem, hiszen ez – Nehémiás könyvével együtt -, a fogságból hazatérő nép újjászületésének és a Templom építésének küzdelmes történetét írja le. (Passzol hozzánk – erről bőven írtam a Szeretet titkai című könyvben.) Hozzánk illő ige! A nyolcadik fejezet 23. versét kaptuk (Káldi-Neovulgata fordítás): „Ezért böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz. Szerencsésen is jártunk.” (Ezdr. 8, 23) Nagy tanács és nagy ígéret ez nekünk! Tehát: böjtölnünk és imádkoznunk kell, így kérve Isten kegyelmét életünkre, munkáinkra, egyházunkra és hazánkra. Ha ezt megtesszük, Isten áldása és kegyelme megnyugszik rajtunk! Munkánkat szépen és jól el tudjuk végezni, Isten dicsőségére és az emberek javára!
Nem állom meg, hogy ne hívjam fel újra a figyelmet a most szombati törökbálinti lelki napra, ahol pont ezt fogjuk tenni (téma: Isten válaszai nemzetünk problémáira) és a január 18-i, országos Imanapra Hazánkért: http://szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/6661-szent-istvan-orszagaert-isten-valaszai-nemzetunk-problemaira-imanap-hazankert
Milyen nagyszerű ígéretet kaptunk! Akkor hát „böjtöljünk és imádkozzunk” – azaz minden munkánkat Istennel kezdjük és végezzük imában és szeretetben -, mert ebben az évben amit teszünk, abban mind „szerencsésen”, azaz kegyelemmel bőségesen ellátva munkálkodhatunk! Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
