Milyen jövőt várjunk?
Keressük, kutatjuk, szorgalmasan olvassuk a jóslatokat, mit mutat a horoszkóp, mit mond a jövőkutató, mit prófétál Nostradamus, mit üzen a Biblia – ha másképp nem megy, kreálunk magunknak valami kinyilatkoztatást, mert még a rossz hír is jobb, mint a bizonytalanság… Ezek között van ami teljes butaság, van átverés, de van olyan is, ami korlátozottan, de érvényes. És van, ami bizonyos, csak talán nem értjük, mikor és hogyan. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be röviden:
Néhány napja került elém a facebookon Nostradamus 2015-re szóló próféciája, szabatos szöveg ígér minden rosszat, amit csak lehet. Első ránézésre is hamisítvány, Nostradamus ugyanis egyszerre több nyelv szavait felhasználva írta rejtjeles, szimbólumokban gazdag és épp ezért nehezen megfejthető négysorosait – a konkrét időpontokat meg eleve kerülte, mint kakas a kést. (Az már csak ráadás-kérdés, hogy vajon az eredeti Nostradamusnak lehet-e hinni egyáltalán, vagy ő is csak egyike volt az ezoterikus népbolondítóknak…)
Én horoszkópoktól, csillagok állásától, boszorkányoktól, számmágiától, beavatott jósoktól és egyéb maszlagoktól nem várnék útmutatást. Nem mintha nem lehetne bennük igazság – mint tudjuk, olykor az ördög is a világosság angyalának álcázza magát – a kérdés az, hogy merre vezet ez az „igazság” minket? (Ahogy szokták mondani: az illető az „igazság nem minden rétegét bontotta ki”. Ne menj arra, mert ott a szakadék – mondhatjuk. közben elhallgatjuk, hogy a szakadék fölött híd ível át és a célhoz vezet…)
Vannak aztán a jövőkutatásnak egy korlátozottan érvényes, elfogadható módja, ez pedig az, amikor a világban zajló folyamatokat, trendeket és megatrendeket vizsgálva, azokból következtetünk a jövőre. Ezt bizony érdemes figyelembe venni. Ha most az elmúlt száz év legmelegebb tíz éve van mögöttünk, akkor bizony érdemes komolyan venni a globális felmelegedés problémáját. Ha a világ egyik felét a túlnépesedés, másik felét az elöregedés veszélyezteti, akkor végig kell gondolnunk az ebből levonható következtetéseket. Igaz, ezek csak korlátozottan érvényes következtetések lesznek, mert csak a meglévő adatokból tudunk dolgozni, az előre nem láthatót csak sejthetjük – vagy még azt se. Két példa:
Az 1970-es években készült előrejelzések azt mutatták, hogy az olaj- és gázkészletek – a fogyasztás ütemét tekintve - még 30-35 évre elegendőek. Az akkori számítások azonban nem tudták kellően figyelembe venni sem az ipar-korszerűsítést (ami termelékenység-növekedést és fogyasztás-csökkentést hozott), sem az alternatív energiahordozók ilyen erőteljes növekedését, sem pedig a kőolaj- és gázkitermelés teljesen új módjait, amivel az eddig hozzáférhetetlen készleteket (pl. palagáz) is kibányásszák. Így aztán most is ott tartunk, hogy a készletek talán még 30-35 évre elegendőek…
Előrejelezhetetlen esemény volt a szovjet birodalom összeomlása. (A Szűzanyán kívül, aki ezt már a fatimai próféciában előre megmondta…) A politikai elemzők és elméletalkotók ezután kénytelenek voltak új átfogó világmagyarázati modelleket kidolgozni. Ezek közül legnépszerűbbé Fukuyama modellje vált, aki egyenesen a történelem végéről beszélt. Szerinte ugyanis a nyugati, liberális demokrácia modell – és egyetlen szuperhatalomként az USA - győztesen került ki a nagy összecsapásból, ennél jobb pedig nincs. Kis, helyi jellegű villongások még előfordulhatnak, de lényegileg már nem történik semmi új dolog. A világ jó része ünnepelte ezt a teóriát és csak a 2001. szeptember 11-i terrortámadás döbbentett rá sokakat, hogy ez a modell mégsem teljesen helytálló. A világ talán sokkal bonyolultabb és talán mégis érdemes újraolvasni Huntington művét a civilizációk összecsapásáról és az új világrend kialakulásáról…
Az egyetlen létező, aki biztosan átlátja a világ történéseinek bonyolultságát, érti és tudja is, hogy mi fog történni: Isten. Az általa adott próféciákkal kapcsolatban azonban van egy erős félreértés a világban. Isten ugyanis nem elsősorban eseményeket jelez előre – bár ezt is megteszi -, hanem döntési helyzeteket mutat meg és döntésekre hív. Az egyik legnyilvánvalóbb ilyen helyzet - a legradikálisabban be nem teljesült, Istentől jövő prófécia, ami mégis Isten akaratát közvetítette – Jónás próféta és Ninive története. „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” – Jónás próféta szavai felrázzák és bűnbánatra késztetik a várost, így végül megmenekül. Hamis volt a prófécia? Dehogyis! Épp ellenkezőleg! Ha a niniveiek meg nem tértek volna, úgy jártak volna, mint Jeruzsálem, amely romba dőlt. (És ha már itt tartunk. a kr. u. 71-ben történő római ostrom során egyedül a keresztények menekültek meg, mert ők hittek a krisztusi próféciának: ha látják, hogy körbezárják a várost, akkor meneküljenek ki, amíg lehetséges, mert elérkezett a végórája…)
Milyen év lesz a 2015-ös? Ha imádkozunk, böjtölünk, ha Jézus Krisztus tanácsai szerint élünk, akkor bizonyosan kegyelemmel teljes év lesz. Ha Isten akaratát tudjuk képviselni, szeretetét megélni családjainkban, közösségeinkben, akkor a kegyelem rajtunk keresztül is kiárad és áldásává lesz az országnak - hogy hazánk a Szeretet földje legyen… (Mi mindenképpen ezt az utat akarjuk követni! Erről bővebben szó lesz a január 10-i „Szent István országáért” lelkinapon, amelynek témája: Isten válaszai nemzetünk problémáira. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/lelki-napok/6634-szent-istvan-orszagaert-lelki-nap-hazankert-2015-januar-10-en)
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.