Illusztráció a kis magyar abszurdhoz
Mint tudjuk, „csapataink harcban állnak”, én meg csak csodálkozom, mióta ellenségem nekem a másik hazámfia? Igaz, én éppenséggel Oroszországnak és/vagy az USA-nak, EU-nak se üzentem hadat. A 33 rövid történet című könyvünkből illusztrációként ide emelt történetet nem szeretném külön magyarázgatni. Mindenki jóra gondol, aki gondolkodik…
A kísérlet
- Uram, tudja mekkora sebességgel hajtott az autópályán?
- Egészen pontosan egyszáznyolcvanhét-egész–háromtized kilométer per óra sebességgel.
- Nagyon vidáman mondja! Ez a kis kaland önnek százharminc-ezer forintjába fog kerülni!
- Vidám vagyok biztos úr, mert sikeres kísérletet hajtottam végre! Elmagyarázom önnek is, és akkor látni fogja, milyen nagyszerű eredményt értem el! Egyébként meg nem kell megbüntetnie, mert én, mint tudományos ember tökéletesen kontrolláltam a kísérlet paramétereit, hogy semmi hiba ne történhessen. Kérem, ha vissza tetszik menni tizenöt kilométert, ott talál egy táblát, hogy sávlezárás, s ha előre tekint, ott a másik, a sávlezárás vége. Én helyeztem ki még reggel, hogy még véletlenül se tévedjen senki ebbe a sávba, ahol én a kísérletet lefolytatom.
- Á, szóval ön rakta ki a táblákat! Engedély nélküli kihelyezésért újabb százas ugrott a pénztárcájából, azt ugye tudja?
- De kérem, a tábla elkerülhetetlen volt! És egyébként is, gyorshajtás, ugyan? Tudja, a bolygónk milyen gyorsan száguld az űrben?
- Arra nincs traffipaxunk, csak az ön autójára. És törvény és tarifa – de ha sokat kekeckedik, itt helyben bevonom a jogosítványát.
- Kérem, az nagyon helytelen lenne! Ez a kísérlet – jó, most tekintsünk el a törvény hibájától, mert a kísérlet szempontjából érdektelen – ez a kísérlet fontos tudományos bizonyítékkal szolgált egy fizikai elmélet alá-támasztására! Kérem, az autópálya helyzete itt pont olyan, hogy amennyiben én ebbe az irányba előre haladok, akkor – a Föld dőlésszögét is figyelembe véve -, pont a bolygó keringési irányával szemben megyek. Érti már!
- És az mit jelent?
- Kérem, hát azt jelenti, hogy ha én ezen az úton pont egyszáznyolcvanhét-egész–háromtized kilométer per óra sebességgel haladok, akkor számításaim szerint pontosan egy színegységnyi eltérést fogok észlelni a csillagok fényében a vöröseltolódásnál. És így is történt! Igazoltam!
- Ember, most nappal van, nem is látszanak a csillagok!
- De biztos úr, a csillagok mindig ott vannak, csak ilyenkor a napfény eltakarja őket. Megfelelő eszközzel azonban ez az apró probléma kiküszöbölhető.
- És magának hol van ilyen műszere? Egyáltalán nem látok semmilyen műszert az autóban.
- Biztos úr, ön nem figyel eléggé! Hiszen láthatja, itt van az orromon. Napszemüveg! (Sípos (S) Gyula: 33 rövid történet és néhány hosszabb)
Nem állom meg, hogy a végére ide ne hozzam a Látóról: „Ő azt mondta, hogy nem könnyű ezt az életet élni - de hát mindig az szenved többet, aki jobban szeret. Jézus szenvedett a legtöbbet, mert Ő mindig nyitva tartotta a szívét mindenki előtt - míg mi elzárkózunk és védekezünk, falakat építünk magunkban és körülöttünk - ezért az emberek minden baja és szenvedése, megítélése és kielégítetlen vágya átjárta az Ő szívét. Jézus önmagában is küzdött értük, ott győzött először - és ezt a győzelmet adta, ajándékozta nekünk. Ha mi is így teszünk, akkor nagyok leszünk Isten előtt akkor is, ha senki sem ismer minket.” (Sípos (S) Gyula: Látó – a teljes könyv – részlet)
Így van ez.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
