Választunk. Választunk?

Kategória: Eheti Megjelent: 2014. szeptember 01. hétfő

Már megint, ahogy az rendes emberekhez illik. Emlékszem, ’94-ben az öreg plébánosunk azt prédikálta, hogy mivel felsőbb utasításra a templomban nem lehet politizálni, ezért ő csak annyit mond, hogy olyan pártra nem szabad szavazni, amelyiknek a betűképében „sz” betű van (azaz mszp és szdsz) A sekrestyés néni némileg diszkrétebben jelezte, hogy ő azért a szocialistákra fog szavazni…

Milyen egyszerűnek tűnt akkor a világ! A konzervatív pártoknak sorakozó a jobboldalon, a liberálisoknak a baloldalon, történelmi egyházak jobbra, újprotestáns felekezetek balra – aztán a fekete-fehér világ összezavarodott: Horn Gyula írta alá a Vatikáni Szerződést és kiemelt támogatást biztosított „nekünk”. Így aztán rájöttünk, hogy mindenkivel együtt kell működnünk (ez a megvilágosodás néhány évig tartott), a kisegyházak meg rémülten tapasztalhatták, hogy a liberálisok emberi jogi kategóriáiba a legvadabb aberrációk védelme is belefér… A kállai-kettősnél se kell annyit lépdelni jobbra-balra, mint amennyit a jó hazai szíveknek kellett az évek során!
Most persze nem miniszterelnököt, hanem helyi képviselőket és polgármestereket fogunk választani. Ez utóbbiból nálunk már nyolc jelölt is van – bátor emberek! Néhányuk a tudatlanság bátorságával, ahogy a viccben mondják: nem vak ez a ló, hanem bátor!
A mi kis városunk ahhoz nem elég kicsi, hogy mindenki ismerhesse a jelölteket, de ahhoz azért elég nagy, hogy körzetek legyenek, így mégiscsak van esély az ismerkedésre. Tájékozódási pont lehet „a párt” – ha nincs személyes tapasztalat, akkor mi orientáljon? -, de talán még nem mindent eldöntő tényező. Esély ez, mert egy olyan választás lehetőségét kínálja fel, ami túlmegy a pártszlogeneken és ahol a választó a jelölt valódi emberi értékei szerint dönthet arról, hogy kire szavaz.
Már ha van ereje és bátorsága hozzá. Nem mindegy ugyanis, hogy kiválasztunk vagy leválasztunk. Megtehetjük, hogy kiválasztunk valakit és döntünk mellette. Megbízunk benne, mert a közösség már felmérhette tehetségét, munkabírását, bizonyította, hogy több van benne politikai lózungoknál. Vagy engedhetünk a csábításnak, hogy leválasszanak, lefejtsenek minket döntési szabadságunkról (és felelősségünkről), és engedünk a csábításnak, és/vagy nyomásnak, hogy kire kell szavaznunk. Hiszen milyen jó dolog egy táborban otthon lenni!
Emlékszem az elmúlt választások gyanakvó arcaira: kivel vagy? Melyik „egy a tábor” a tiéd a kettő közül? Mert ha „hozzájuk” – akkor ellenünk!
Nem szeretnék megint úgy sétálni az utcán, hogy ha baloldali ismerőssel beszélgetek, akkor a jobboldali barátom néz szúrósan rám, ha pedig jobboldali ismerőssel, akkor baloldali barátom húzza fel a szemöldökét. Nem szeretném kényszerítve érezni magam, hogy azért kelljen egy alkalmatlan jelöltre szavaznom, mert az a „miénk”, szemben a másikkal, aki esetleg már évek óta bizonyított, de „nem hozzánk tartozik”.
És fordítva: szeretném, ha a tehetség, a tudás, a tapasztalat, a közösségi munka győzne meg valaki alkalmasságáról és nem a pártjelvénye. (És mi van, ha több jelöltet is kedvelek és mind arra számít, hogy én majd rá fogok szavazni? Hogy erre a néhány hétre milyen értékes emberekké válunk!)
Nem szeretnék kontraszelektált vezetőket magam fölé, de nem szeretnék részt venni a kampányokban sem (akkor meg minek kötözködök itt – mondhatják), szeretnék diszkrét maradni, ha ez még egyáltalán lehetséges. Nem szeretnék emberekkel vitatkozni azon, hogy a jelölt rendes-e, illetve hogy én rendes vagyok-e még, ha ilyen-olyan emberekkel összeadom magam. Nem szeretném, ha megkérdőjeleznék jobboldaliságomat és/vagy baloldaliságomat csak azért, mert merem kétségeimet hangoztatni döntésekkel és/vagy emberekkel kapcsolatban.
És mi van, ha nem vagyok se jobb- se baloldali „pártember”? Szeretnék normális ember maradni egy normális társadalomban, ahol a szomszédok a választások után is köszönnek egymásnak, ahol a barátok - barátok maradnak, ahol egy helyi szavazás nem veszélyezteti a munkahelyemet és/vagy vállalkozásomat, ahol…
Van miért imádkozni.
Istenünk, kérünk adj bölcsességet nekünk a kiválasztáshoz és erőt és bátorságot a helyes döntéshez! Emeld fel a Te néped az élet minden területén és segíts, hogy városainkba és községeinkbe tisztességes és értő vezetők kerüljenek, akik felhatalmazásukat az emberek javára és így a Te dicsőségedre használják! Ámen.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)

Hozzászólások   

#3 Teista 2014-09-08 13:20
Kimaradt, vagyis kihagytam egy szókapcsolatot előbb, itt a javított üdvözlést írom:

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.
Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, akinek földi édesanyát Szent Joachim és Szent Anna tiszta szeretete gyümölcsözött!
Asszonyunk Szűz Mária, istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, a világegyetemben minden jelenvalóra, a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, most és halálunk óráján! Ámen.
#2 Teista 2014-09-08 13:03
Kerestem egy rovatot, ahová be tudom tenni az örvendezésem szavait. Ezt az oldalt látom a legközelebbinek , Mennyei Édesanyánk születését ünnepelni, mert a szent örvendezés gyógyítja a lelket, még ha az a szegény lélek sokszor elárult, félrevezetett és mára elbutított, és értetlenkedő magyar polgár lelke is.
Így látom alkalmasnak a mai rózsafüzér tizedünket:
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.
Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, akit Szent Joachim és Szent Anna tiszta szeretete gyümölcsözött!
Asszonyunk Szűz Mária, istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, a világegyetemben minden jelenvalóra, a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, most és halálunk óráján! Ámen.
#1 Bálint József 2014-09-07 19:51
Itt körbejárom a kérdést:

Kereszténység és pártpolitika — Hol a helye a magyar kereszténynek 2014-ben? http://www.jozan-katolikus.hu/?p=1152

You have no rights to post comments