A kiválasztottság csodája és rettenete
Azt elég sokan tudják, hogy Ábrahámnak volt egy fia, Izsák, a Kiválasztott, akit az apja felvitt a Mória hegyére, hogy Istennek áldozza. Talán sokan arról is hallottak valamit harangozni, hogy volt egy másik fia is a szolgáló lánytól, Izmael (minden muzulmánok ősatyja), akit később elűzött magától. Azt viszont már keveseknek rémlik, hogy Sára halála után Ábrahám újraházasodott és lett még hat fia! (Lásd: Ter 25, 1-2) Ők aztán ajándékot kaptak az apjuktól, de semmit nem örököltek tőle, minden Izsáké lett…
Emberi szemmel nézve ez a kiválasztottság botrányos. Miért Izsák örökölt mindent? A többi gyerek nem volt elég szép vagy jó? Dehogynem.
És a másik oldal: miért kellett Izsáknak átélni, hogy apja megkötözi és felrakja az oltárra, hogy megölje? Hát nem szörnyűség és brutalitás ez? Dehogynem.
A Szentírás ráadásul azt mondja, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob utódai is kiválasztottak, Izrael a kiválasztott nép. Miért? Talán a görög vagy indiai, vagy magyar kultúra alább való? Nem hinném.
És a másik oldal: évezredeken keresztül üldözöttnek lenni, soha sehol nyugtot nem lelni – Miért? Talán a zsidó nép rosszabb lenne, mint a görög, indiai vagy magyar? Ezt sem hinném.
És miért van az, hogy – amint a Biblia megprófétálja – Jeruzsálem után sóvárognak a népek? Hát nem különb a világ számos városa Jeruzsálemnél? Hát nem több és szebb épület, művészet, kreativitás, van sok városban? Akkor miért van mégis, hogy újra és újra Jeruzsálem kerül a figyelem középpontjába, érte dúlnak a háborúk?
Miért van az, hogy még olyan helyeken is, ahol élő zsidót nem láttak soha, létezik az antiszemitizmus?
És fordítva: miért van az, hogy ha zsidó emberek valahol lehetőséget kapnak a megtelepedésre, ott olyan fejlődésnek indulnak, ami hamarosan irigység, vonzódás és gyűlölet alanyává és elszenvedőjévé teszi őket?
Áldás és átok – a kiválasztottság csodája és rettenete, Isten kegyelme és a sátán gyűlölete csap össze bennük és körülöttük, emberi logikával felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan módon.
Izrael létrejötte a II. Világháború (és a holokauszt) után az egyik legerőteljesebb Isten-bizonyítéknak számított a XX. század második felében a keresztények, főleg az idők jeleit kutató keresztények között. Az pedig, hogy ezt a néhány milliós kis országot azóta se tudta elsöpörni a hétszázmilliós arab tenger, megerősítette ezt a bizonyítékot. Azt is olvassuk azonban a bibliai próféciákban, hogy a végső időkben a föld királyai összefognak Izrael ellen – ennek végső kicsúcsosodása az armageddoni csata – azaz a tartós béke illúziónak tűnik az olajfák hegyén.
De ne álljunk meg félúton: és mi van a tökéletes Kiválasztottal - a Mória hegyén feláldozott Báránnyal - mi van Jézus Krisztussal és az Ő népével? Jézus tökéletes győzelmet aratott a gonosz lélekkel szemben - de vajon a népe, a keresztények már csak az áldások jóságában élhetnek? Vagy épp a mostani világméretű keresztényüldözés annak a bizonyítéka, hogy mi sem kerülhetjük el a kiválasztottság csodáját és rettenetét?
Újra végig mehetnénk az írásban feltett kérdéseken, Izrael és a zsidó nép helyére beírva a saját nevünket és ugyanazokat a válaszokat kell(ene) kapnunk rá. A világ számos pontján pont ezt élik meg a keresztény testvéreink! Nem érdekes, hogy jók vagy gonoszok, ügyesek vagy ügyetlenek, gazdagok vagy szegények – mert keresztények, lesújt rájuk a sátán gyűlölete.
A gonosz lélek mindig keresi – és meg is találja – azokat az embereket, akiken keresztül kiöntheti minden gyűlöletét a kiválasztottakra, Izrael fiaira és Jézus Krisztus gyermekeire egyaránt. Neked és nekem csak egyetlen döntésünk van: melyik oldalra állunk?
Egy azonban bizonyos: a sátán mellé álló nemzetek végül mindig a vesztesek oldalán találták magukat, olykor hamarabb, mint gondolták volna. Hitler ezeréves birodalma tizenkét esztendeig húzta – és milyen áron? A pogromokhoz asszisztáló, a saját híveit megtagadó Egyház mindig meggyengülve és megszégyenülve került ki a történelmi forgószelekből. Isten emberei utólag mindig igazolást nyertek. Nem kellene megvárnunk, míg megint csak utólag lesz igazunk! Nem szabad hagynunk, hogy országunk – Magyarország! – az antiszemitizmus, a bűnök és átkok súlya alatt újra összeomoljon. Ehhez az kell, hogy mi, keresztények megértsük kiválasztottságunk csodáját és rettenetét, és igent mondjunk erre az életre…
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
