Néhány régi jó szlogen
Megboldogult ifjúkoromban, még a ’80-as években, amikor a környezetvédő mozgalomban tevékenykedtem, volt néhány jó szlogen, amit a mai napig alkalmazandónak vélek egyházunk és hazánk életében. Az egyik a „gondolkozz globálisan, cselekedj helyben” ("think globally, act locally"), a másik pedig „a kicsi szép” („small is beautiful”) elve.
Gondolkozz globálisan, azaz próbáld megérteni a világot magad körül, ebben elhelyezni magad és megérteni tetted következményeit is.
Lehet, hogy nálad épp süt a nap, de ha kicsit távolabb tekintesz az orrodnál, akkor gyorsan rájössz, hogy az egész Földet érintő globális környezeti válságban élünk és ez alól te se vonhatod ki magad.
Lehet, hogy neked épp jól megy a sorod, de ha túltekintesz saját jóléteden, akkor láthatod, hogy globális gazdasági válságok sora rázza meg a világot és ez akkor is elérhet hozzád, ha három retesszel óvod a javaidat.
Lehet, hogy te épp békében élsz, de elég belenézni a hírekbe, hogy rájöjj, a világ egy részén fegyveres háborúk zajlanak és a nálad is háború folyik, még ha egyelőre csak szavakkal is.
Kérdezhetjük: de mit tehetek én? Le tudom-e állítani a globális felmelegedést, tudok-e gyárat építeni vagy épp államelnököket és fegyveres hadurakat megállítani? Nem tudok – hagyjatok engem békén!
Csakhogy a valóság más: igenis tudom akadályozni a globális felmelegedést, elő tudom segíteni a politikai, gazdasági konszolidációt és a béke emberévé tudok válni. Igen, az én, te, a mi cselekedeteinknek nagyon nagy súlya és értéke van!
Igaz, a dolgok kicsiben kezdődnek. Akik rögtön nagy dolgokról álmodoznak, azok vagy utópiákat követnek (köszönöm, nekem már a kommunista utópia is elég volt, az se jött be), vagy vállalati menedzserek, akik az egész világot vállalatszerűen működtetnék. (Ha arra gondolok, milyen szikár és rideg az egyházunk, amikor így próbál működni, máris elszomorodom.) Jézus nem álmodozott nagy karrierről – viszont hitt a küldetésében, ami sokkal nagyobb volt az emberek legmerészebb álmainál is! Nem volt fantaszta, ami világosan látszik abból, ahogy nyilvános működését folytatta. Ez pedig szépen leírható a fenti két jelmondattal. Ő valóban helyben cselekedett és valóban hitte, hogy a kicsi szép és kicsiben, mustármagban lehet megalapozni azt, ami naggyá lehet. És milyen igaza lett!
Hálát adok Istennek azért, hogy a mi városunkban van szelektív hulladékgyűjtés és én még komposztálni is tudok, mert van egy kis kertünk a házhoz. (És még napkollektorunk is van a meleg vízhez – de ez már dicsekvés!) Elég sok civil szervezet is működik, a sportegyesületektől kezdve a környezetvédő és városvédő egyesületekig, nagyon sok embert megmozgatva. Egyházközségünkben szintén élénk közösség élet zajlik, többféle lelkülettel és irányultsággal. Időről időre átélhetem a növekedés boldogságát és büszke lehetek helyi egyházunkra!
Kérdezheti bárki: mit ér az én kis komposztálóm az elsivatagosodással szemben? Az elültetett fám megállítja-e a globális felmelegedés miatt megszaporodó viharokat? Az én családi, közösségi békém mit ér egy harcászati rakétával szemben?
Az egyik válaszom az, amit Nagy Szent Teréz mondott, amikor megkérdezték, hogyan akar egy tallérral már megint új szerzetesi közösséget és házat alapítani? Azt válaszolta: Teréz meg egy tallér – az semmi. Teréz, egy tallér meg az Isten – az minden! (Életében 19 férfi és 17 női kolostort alapított…) Isten mindig készen áll a segítségre, a növekedést Ő adja – és a saját tapasztalataim szerint adja is!
A másik válaszom egyszerű rámutatás arra a tényre, hogy a múlt század nyolcvanas éveinek béke- és környezetvédő mozgalmai milyen nagy erővé nőttek és milyen sokat elértek mára (még akkor is, ha a nem sikerült minden problémát megoldani). Hasonlóképp igaz ez sok egyházi mozgalomra vagy épp politikai szabadságküzdelmekre is.
Én hiszen a kis cselekedetek értelmében és értékében. Teréz anya elvitte a haldokló embereknek Isten együttérzését és mosolyát, szerzetesközössége ma már az egész világon ezt teszi. Az út nyitva áll előttünk is…
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
