Egyszerű, rövid beszéd az erényekről
Valószín?leg történettudományi közhely, hogy a felemelked? nemzetek általában határozott és szigorú erkölcsi elvek szerint élnek, míg a hanyatlás és szétesés id?szakát az erkölcsök lazulása, a társadalmi normák elvetése jellemzi. A példabeszédek könyve egyszer?en foglalja össze ezt az igazságot:
„Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűn pedig szegényekké teszi a népeket.” (Péld. 14, 34)
Tulajdonképpen végtelenül egyszerű a dolog: ha romlik a munkamorál, akkor a munka színvonala és a termelékenység is esik. Ha értéktelenné válik a hűség fogalma, akkor szétesnek a családok és nem születnek meg a gyermekek, azaz a következő nemzedék, amelyik a nemzetet alkotja és fenntartja. Ha a szeretet és megértés helyét elfoglalja a gyűlölet és erőszak, akkor elsorvad a kreativitás, a találékonyság, a tudomány és művészetek művelése, mindaz, ami a jelent és jövőt szebbé, értékesebbé tehetné – és nem utolsó sorban amivel megoldást találhatnánk a jelenben elkövetett hibákra, felhalmozott problémákra. (Soroljam? Ökológiai válság, gazdasági válság, társadalmi válság…)
Itt a Nagyhét, itt a bűnbánat, a megtérés ideje. Nem csak azért, hogy én személyesen üdvözülhessek (ez ugye a minimum program, bár Isten irgalma nélkül ez is lehetetlen). Hanem azért, mert Istenhez fordulás nélkül, a személyes és közösségi morális helyreállítódás nélkül lehetetlen kikerülni abból a mély gödörből, amibe mára az emberiség (és benne mi is) beleásta magát.
Akkor is lehetetlen lenne, ha politikai zsenik vezetnék az országokat. Akkor is lehetetlen lenne, ha megtalálnánk a minden kérdésre választ adó gazdasági csodateóriát (ami lehetetlen). Akkor is, ha hirtelen valósággá válna az áltudomány összes ígérete a semmiből előállított energiától kezdve a mindent gyógyító gyógyszerig.
Jézus Krisztus korában se volt kevesebb gond. A legesleghatalmasabb Római Birodalom is számtalan problémával küzdött, nem is beszélve a részeire szabdalt kis Izraelről. A vezetők és vezetettek akkor is várták a csodamessiást, aki majd minden problémát megold, mindenre fényt derít – de főleg elmondja, hogy „nekünk” van igazunk és jogunk mindenre „azokkal” szemben. (Az idézőjelek közé tetszés szerint mindenki behelyettesítheti kedvenc barátját/ellenségét.)
Amikor azonban Isten Fia, a Bölcsesség Teljessége megszólalt, e várakozásokra csak ennyit mondott: „Térjetek meg, mert elközelgett hozzátok Isten országa.”
Ennél okosabbat azóta se, ma se, senki se tud mondani. Azért nincs itt a „Kánaán”, mert bűneink miatt kívül rekedtünk rajta. Bemenni (megvalósítani) pedig csak megtérés által lehet…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
