Hamis identitások
Múlt héten az egyik nap üldögéltem a könyvtárban és az Élet és Irodalmat olvasgattam, volt benne egy jó írás, erre felhívtam az egyik ott ül? ismer?söm figyelmét, mire egy másik ember megkérdezte: Gyula, te jobboldali vagy még egyáltalán? (Mert hogy a fenti újság baloldali köt?dés?.) Lányos zavaromban hirtelen csak annyit mondtam, hogy nekem van bal lábam is, meg jobb lábam is – azaz mindkét oldalon látok olyan értékeket, amiket fontosnak tartok, és olyan b?nöket, amiket kerülni szeretnék, de hát err?l írtam már b?ven – aztán elhallgattam.
(Ami természetesen nem azt jelenti, hogy választásokkor ne tudnám, hova húzom az ikszet, vagy épp egy istentagadó pártot akarnék támogatni…)
Saját önmeghatározásomat, azonban nem szeretném politikai fogalmak mentén kialakítani, vagy leírni! Ráadásul nagyon világosan emlékszem az elmúlt években arra, hogyan mentek tönkre régi, vagy épp akkor formálódó barátságok csak azért, mert különböző pártokra szavaztunk – hát szabad a barátságot, vagy még inkább, a szeretetet eldobni pártviszályok miatt?
Ha Jézus politikailag akarta volna meghatározni önmagát kora viszonyai között, akkor vagy szadduceussá – a főpapi párt tagjává -, vagy farizeussá – a zsidó nacionalista vallási törekvések pártolójává -, esetleg zelótává - fegyveres forradalmárrá – kellett volna válnia. Bármelyiket is választja, a többieket automatikusan el kellett volna utasítania a párthűség nevében. Márpedig Jézus az Atyához akart hűséges maradni, és minden ember Megváltója lenni – így aztán mindegyik párt szimpatizánsai gyanúsnak és végső soron az „igaz ügy” elárulójának tartották Őt, rettenetes tragédiába sodorva ezzel az egész zsidó népet.
A mi dolgunk pedig az, hogy krisztusi emberekké legyünk. Nem azért, mert mi valamilyen „krisztus-párt” katonái vagyunk, hanem azért, mert Jézus Krisztusban van jelen egyedül a tökéletes és valódi emberség, az egyedül valóságos és teljes emberi identitás.
Jöhet ide a dalai láma, mondhat szép és tetszetős dolgokat – drága pénzért hallgatják azok az emberek, akiknek az Élő Isten ingyen se kell -, de bármennyire okosan hangzik is amit mond (amúgy nagy butaság, babonasággal és istentagadással kevert igazságmorzsák halmaza), az életét a főláma nem adta oda még a saját népéért sem, nemhogy mindenkiért!
Innen kiindulva aztán beszélhetnénk most az egész önimádó ezoterikus vallási-életmód-üzletről, amely olyan messze van a valódi isteni Kinyilatkoztatástól, mint napfelkelte a naplementétől – és mint tudjuk, ez a kettő sohasem tud összetalálkozni – de ezzel most inkább nem szaporítom a betűt…
Nekünk valódi önismeretre és valódi Isten-ismeretre kell eljutnunk, hogy érthessük magunkat és környezetünket, és segítő módon tudjunk jelen lenni az életben. (Ezért van az, hogy az ingyenes Szeretet Földje Missziós iskola első alkalma mindig erre a témára koncentrál.) Ennek természetesen része lehet a politikai életben való részvételünk is, már amennyiben ez utóbbi nem falja fel és ne m torzítja el eredeti, Istentől adott személyiségünket és küldetésünket. (Bevallom, nekem vannak kételyeim ez ügyben.)
A valódi önismeret és Isten-ismeret útja sok áldozatot kívánó, keskeny út. Minden más út könnyebbnek és egyszerűbbnek tűnik – de mindegyik ahhoz a széles úthoz tartozik, amelytől Jézus óva intett minket. A szentek példája pedig azt mutatja, hogy - még ha időnként nehéz is -, de a keskeny út járható. Ezért nekünk haladék nélkül ezt kell megcéloznunk, nehogy elvesszünk hamis identitásunk szerepeinek ócska maszkjaiban…
Sípos (S) Gyula
