Minden határon belül, minden határon túl
Flüe-i Szent Miklós a XV. századi Svájcban élt, házas ember, majd remete, csodatév?, az Eucharisztiából él? keresett lelki vezet? egyszer azt mondta a megszállókkal harcoló svájci szövetség tagjainak, akik tanácsot kérni jöttek hozzá: „Ha megmaradtok határaitok között, senki nem gy?zhet le benneteket, hanem minden id?ben felülmúljátok ellenségeiteket és gy?ztesek lesztek. Ha azonban kapzsiságtól és uralomvágytól vezettetve elkezditek berendezkedéseteket kifelé terjeszteni, er?tök nem fog sokáig tartani.”
Én hiszem, hogy Isten nekünk a Kárpát-medencét adta, és arra hívott minket, hogy itt szilárd és békés, rendezett viszonyokat teremtsünk. (Erről bővebben a „Magyar nemzet hivatásáról” című írásban írtam, a honlapunkon is olvasható: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/1494-a-magyar-nemzet-hivatasarol) Szent István király ezt prófétai lélekkel hitte, vallotta és meg is valósította, műve pedig ezer év óta áll, ha csonka-bonkán is. A megtöretés egyik oka pedig a svájci szenttől idézett bibliai igazság meg nem értése volt.
II. András igazi, középkori király, könnyelmű, de hódító lovagkirály volt, aki az egész Balkánt meghódítani kívánta (részben sikerrel). Közben királyi területeiből nagylelkűen osztogatott birtokokat. (Uralkodása óriási belpolitikai feszültségeket keltett, aminek rendezését a rendek hol a felesége megölésével, hol az Aranybullával próbálták elérni.) Mi lett az esztelen túlterjeszkedés, költekezés vége? Fia, IV. Béla a mongol-tatár veszély előestéjén egy kivérzett, meghasonlott és pártokra szakadt országot örökölt, amelyik nem tudott ellenállni a keleti áradatnak.
Hasonlóan említhetjük Mátyás királyunkat, aki apja, Hunyadi János örökébe lépve képes volt megszilárdítani uralmát - országát hatalmas erőfeszítésekre késztetve erős államot épített ki, biztonságot és békét adva népének – és mindezt miért? Hogy aztán egy elérhetetlen álmot hajszolva, a német-római császári címért hadakozva eltékozolja az egészet. Halálát összeomlás, viszály és a török uralom követte.
A történelmi példákat lehetne folytatni, egészen napjainkig. Hivatásunk azonban ma sem más, még ha eszközeink változtak is – és ma talán krisztusiabbak is lehetnek. Hiszen háborúval most nem lehet – és nem is szabad – elveszített területeket visszanyerni. De lehet kiengesztelődéssel, a határok megnyitásával, feltéve, hogy elég erős a nemzetünk, a kultúránk, a kereszténységünk, hogy a nyitott kapukon keresztül ez terjedhessen, újra a Kárpát-medence közösségébe ölelve az itt élő – és egyébként egyenjogú – népeket.
Van, ahol azonban nincs határ – ez pedig az Isten és kegyelmei felé vezető út. Itt nem kell félnünk a túlterjeszkedéstől, nem kell aggódnunk, hogy az Úr majd megsokallja vágyainkat, terveinket és erőfeszítéseinket hivatásunk betöltésére. Épp ellenkezőleg! Ő akarja, Ő inspirál és biztat, mert ez a megújulás útja!
Most szombaton volt a nemzetünkért tartott lelki nap és pénteken lesz a Nemzeti Imanap. Isten már a múlt szombati lelki napon is megmutatta, hogy előtte kedves ez az ügy. Megmutatta egyrészt azzal, hogy az ország minden részéről hívott embereket, akikkel együtt imádkozhattunk nemzetünkért – így munkálva a lelki egységet és kicsiben láttatva azt, amire hívott minket. Megmutatta másrészt a bátorítások, gyógyulások által is (Ma, hétfőn reggel mesélte egyik testvérünk, hogy meggyógyult a szíve – remélem elküldik levélben is a tanúságtételt és akkor közé tesszük -, de ez szimbolikus tette is Istennek, aki az egész ország „szívét” akarja meggyógyítani!)
Hiszem, hogy a január 18-i Nemzeti Imanapon a sok-sok imára válaszul Isten kegyelme az egész országra kiárad, gyógyulást, szabadulást, helyes indításokat hozva sok-sok ember életébe!
Tehát minden határon belül – ami meghívásunkat, nemzeti küldetésünket illeti – de minden határon túl Isten kegyelmét illetően.
A megújulás reményében, imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
