Három rövid történet, ha van idő elmélkedni
Három rövid szépirodalmi történet, ha van időnk elmélkedni arról, kik vagyunk, honnan jöttünk és hová megyünk. Az élet értelme; Miért sírnak a csigák; Bizalmi munka:
Sípos (S) Gyula: Az élet értelme
A kisfiú vidáman szaladt oda édesapjához, aki a padon üldögélt.
- Nézd apu, mit kaptam a bácsitól! Egy lufi! – Valóban, a gyerek kezére kötött zsinór végén egy különös, színjátszó léggömb ugrándozott az ég felé.
- Milyen férfitól? – kérdezte gyanakodva az apja.
- Attól a bácsitól – mutatott a park fái felé a fiú – az előbb még ott volt! És szárnya is volt neki két oldalt!
- Szárnya? – A férfi gyanakodva nézett a késő délutáni félhomályban a fák felé. Eszébe jutott, amit a felesége mondott néhány napja, hogy állítólag egy mutogatós ember zaklatja a fiatal lányokat a parkban. Lehet, hogy ő volt az? Egy pedofil? – Szárnya? Nem lehet, hogy a kabátja volt? Esetleg azt nyitogatta a kezével, mintha szárnya lenne?
- Jaj apu, nem a ruhája volt! Egyébként is a hátából jött ki, a kezében meg a lufit tartotta, amit nekem adott! És azt is mondta, hogy abba egy nagyon fontos dolog van elrejtve, de nem szabad kinyitni a lufit, mert akkor eltűnik belőle! Nézd csak meg!
A fiú lehúzta a zsinóron a léggömböt az apja szeme elé, aki csodálkozva látta, hogy annak belsejében valami köd gomolyog, s benne, noha alig tudta kivenni, egy fehér, írott lapocska is lebegett. Most már látta azt is, hogy a léggömb felszínére egy mondat van írva fluoreszkáló betűkkel: Az élet értelme.
Lehet, hogy egy terrorista volt? – nézett körül az ember. - Így akarja a robbanószert eljuttatni a lakóházakhoz? Jó trükk lenne, hiszen ki gyanakodna egy gyerekre? Robbanógáz és gyújtószerkezet – ki tudja, bármikor robbanhat?! Ügyetlenül rámosolygott a fiára:
- Elmondta neked, mi van a lufira írva?
- Nem, azt mondta, majd te elolvasod.
- Az van ráírva: eressz el, és vegyél egy hatalmas fagyit a fiadnak!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Hurrá! Akkor két gombócosat kérek, csokit és citromot! – A kisfiú ügyetlenül megpróbálta leoldani a kezéről a léggömböt.
- Várj, majd segítek! – Az apuka óvatosan kioldozta a zsinórt, majd eleresztette a fénylő gömböt. Megkönnyebbülve nézte, ahogy az felszáll a levegőbe és eltűnik a fák között.
- Kész is van! Indulhatunk!
A kisfiú boldogan megfogta a kezét és vidáman szökdécselt. Már alig várta, hogy megkapja a fagyiját. Milyen jó nap ez a mai!
*
Sípos (S) Gyula: Miért sírnak a csigák?
A két gyerek a beton szélén guggolt és elmélyülten nézte az ott araszoló éti csigát.
- Látod a csíkját?
- Látom. Azt mondta a Zsolti, hogy azon csúszik a csiga. Ő már iskolás, tudja ezeket. Már majdnem mindent tud.
- Én is iskolás leszek az ősszel.
- Én is. Szerinted egy osztályba fogunk járni?
- Remélem! Majd szólunk anyunak, hogy kérje meg a tanító néniket, és akkor minden rendben lesz.
Ezen csendben tűnődtek egy darabig.
- Te tudod, hogy lesz csíkja a csigának?
- Biztos a bőréből jön. Mint amikor mi izzadunk.
- Aha, lehet. De akkor ha visszabújik a csigaházba, teljesen elázik. A Zsolti múltkor elesett a lavórral, eláztatta az egész szobát – nagyon kikapott!
- Hát akkor lehet, hogy sír. Csak nem a szemével, mert ott nem tud, mert az olyan kicsi neki. Vagy nem is! A szemével sír és az azért olyan hosszú ott alatta neki, mert az a cső, amin keresztül a sírás lemegy a testére és alul bevizezi!
- De miért sír?
- Mert becsapták. Régen meztelen csiga volt és félt mindentől. De tényleg, a meztelen csiga elbújik a levelek közé, alig lehet észrevenni, anyu utálja is őket! Aztán azt ígérték neki, hogy házat kap ahová elbújhat és az majd megvédi mindenkitől.
- Meg is kapta nem? Akkor meg miért sír?
- Látod milyen lassú! Már nem tud elbújni, a házába meg bemehet, de hát milyen ház ez? Olyan, mint a miénk. Ide nézz! – Azzal sarkával teljes erőből rátaposott a csigaházra, ami egy reccsenéssel összetört. – Ilyen rozoga - látod, az első szél összedönti!
- Fúj! Most olyan lett a talpad! Töröld le, aztán menjünk, mielőtt meglátnak.
*
Sípos (S) Gyula: Bizalmi munka
Édes kislányom nagyon figyelj, mert ez a takarítás bizalmi munka! Amit itt látsz, azt nem lehet kifecsegni a barátnőknek meg udvar-lóknak! Hogy ezt megmutatom neked azt jelenti, hogy elég nagylánynak tartalak ahhoz, hogy ezt megértsd és betartsd a szabályokat! Ha majd én már nem leszek, akkor majd neked kell átvenni ezt a feladatot! Addig is velem fogsz járni ide, hogy rendesen betanulj.
Látod kislányom, ez egy háromajtós gyóntató fülke. Középen ül a pap, a két oldalsó térdeplőhöz pedig felváltva mennek be az emberek. Vannak kétajtósak is, de ez háromajtós. Először mindig az oldalsó fülkéket takarítjuk, s csak a végén a középsőt! Mindig csak este takarítunk, amikor már nincs több gyónó, hogy másnap tiszta fülke fogadja az embereket.
Jól nézd meg kislányom, ne fordulj el, ne fintorogj, nekünk ezt meg kell csinálni, ez a mi hivatásunk! Látod, azok a fekete gumós lerakódások körben a fülke falain a csúnya beszédek, vádolások, káromlások. Ezek mindenhová odatapadnak, s csak a súrolókefével jönnek le. Az a nyúlós trutyi bal oldalt, ami folyik lefelé, az egy nagy hazugság volt amit megbánt valaki, a pap eloldozta róla, így az kikerült az életéből. Teljesen el kell tüntetni, nehogy valaki holnap belelépjen. Ott lent pedig, a térdeplő alatt az a vörös, büdös folt a paráznaság bűne - elég sok összegyűlt itt ahogy látom, vagy valaki többször elkövette, vagy többen is elkövették. Ez van. Csak kesztyűvel érj hozzá, mert ha ráragad a kezedre vagy a ruhádra, alig lehet eltávolítani. Most itt nem látok erőszakos bűnöket, azok fénylenek és nagyon büdösek, és nem látok gyilkosságot, abortuszt sem – azok teljesen feketék. De ha jössz velem szorgalmasan, meg fogod ismerni azokat is! Egy-egy lelkigyakorlat után, amikor sokan jönnek bűnbánatot tartani, annyi váladék meg lerakódás összegyűlik, hogy órákig vakar-gathatjuk!
Most nagyon figyelj, lányom! Ha ezt a kis piros táblát látod kiakasztva a kilincsre, akkor az azt jelenti, hogy ebben a fülkében egy pap gyónt. Az ilyenbe soha, de soha ne menj be, ez nekünk tilos! Ezeket csak a pap takaríthatja ki! Ha meglátják, hogy kíváncsiskodsz, kinyitod az ajtót, már repülsz is és soha többé nem kapsz munkát!
Édes lányom, szép munka ez, jó munka, felelősségteljes munka, de ami a legfontosabb, bizalmi munka. Most ugyan nem lehet valami sokat keresni vele, mert kevesen járnak gyónni – de mi kitartunk, mert előbb-utóbb újra jönni fognak az emberek!
Na, húzd fel a gumikesztyűt, hozd a vizet, aztán kezdjük, mert hosszú lesz még az este!
(Megjelent a 33 rövid történet és néhány hosszabb - című kötetben. Bővebben: http://szeretetfoldje.hu/index.php/egyeb-kiadvanyok/2452-33-roevid-toertenet-es-nehany-hosszabb)
