Jézus társadalmi státusza és életkörülményei az elrejtettség évei alatt
Minden emberre hatással vannak életkörülményei és társadalmi helyzete. Ez nem kikerülhetetlen végzet, minden helyzet építhet és rombolhat minket, attól függően, hogy állunk hozzá. Az emberekre nehezedő szegénység megnyomorító hatásairól nem kell beszélni, ugyanakkor például Assisi Szent Ferenc számára az önként vállalt szegénység értékes kincs volt. Érdemes ezért megnéznünk, milyen volt Jézus társadalmi helyzete és életkörülménye az elrejtettség évei alatt.
A szent család Egyiptomból a galileai Názáretbe tért vissza és a továbbiakban is ott élt. A tizenkét éves Jézus történetéből tudjuk, hogy a jeruzsálemi templomból is Názáretbe tértek vissza. Az evangéliumok Názáretet Jézus „saját falujának” nevezik. Az emberek, de még a démonok is Jézust názáretinek nevezik.
Názáret ma soktízezres város, jelentős zarándokhely, vegyes lakossággal, Jézus idejében azonban csak egy poros kis falu néhány száz lakossal, Jeruzsálemtől mintegy száz kilométer távolságra. Olyan jelentéktelen hely, hogy a korabeli ókori forrásokban – mivel sem jelentősebb csata nem volt itt, sem kereskedelmi útvonal nem szeli át -, nem is szerepel a neve.
Egy kis falu egy lenézett tartományban, Izrael Galilea nevű vidékén. A Jeruzsálemben és Júda tartományban élők magukat gondolták igazi, tiszta izraelitáknak, a galileaiakat tanulatlan vidékieknek tartották (szépen fogalmazva) és lenézték. Mutatja ezt az a történet is, amikor a főpapok és írástudók el akarják fogni Jézust, elküldik a szolgáikat, de azok eredménytelenül térnek vissza: „A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok így válaszoltak: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a (tudatlan) népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” (Jn 7,45-53)
Úgy tudjuk, hogy Jézus az elrejtettség éveiben apja foglalkozását követte és ács volt, ami azon a vidéken akkoriban legalább annyira kő-, mint famunkát jelentett. Társadalmi helyzetüket tekintve az ácsok – és általában a kézművesek -, a földmunkásoknál alacsonyabb helyen álltak. (Náluk is alacsonyabban voltak a pásztorok, akiket gyanús alakoknak tartottak, tolvajok és rablók cimboráinak – csak hogy el ne vesszünk a romantikus képecskék világában.) Akinek ugyanis még volt földbirtoka – bármilyen kicsi is -, annak a napi megélhetése biztosított volt, szemben például az ácsokkal, akiknek állandóan munkát kellett keresniük és egyik helyről a másikra menniük, ahol épp volt valami feladat. (A nagy heródesi építkezések lezárultával pedig bizonyosan kevesebb munkalehetőség adódott…)
Tegyük ehhez még azt is hozzá, hogy Jézus egyedüli gyermekként élt együtt özvegy édesanyjával abban az időben, amikor az élő munkaerő volt az egyik legfontosabb megélhetési forrás. Ebben az időben még nem volt társadalombiztosítás, sem állami „szociális háló”, az idősödő szülőket a gyermekek és rokonok tartották el. (Ez később lesz majd komoly probléma, amikor Jézus elkezdi nyilvános működését és édesanyja, Mária a rokonokra marad, akik – az evangéliumok tanúsága szerint -, nem örülnek ennek az újabb tehernek. Különben a mózesi törvények többször szólnak az idősek és özvegyek ellátásának kötelezettségéről…)
Mindezt egybe vetve azt állapíthatjuk meg, hogy a názáreti Jézus egy alacsony társadalmi státuszú férfi volt, aki valószínűleg szegényes körülmények között élt együtt édesanyjával egy kis faluban. A faluban nem tartozott sem a biztonságos életkörülmények (pl. földdel rendelkezők), sem a valamilyen hivatali, vallási státusszal (elöljáró, pap, rabbi, stb.), bíró emberek közé. Egy volt a szegény népből, akit a hatalommal bírók szívesen látnak inkább „tömegnek”, mint arccal és személyiséggel rendelkező embereknek.
A fent leírtakkal azonban még nem mondtunk semmit arról, hogy milyen volt a názáreti Jézusnak a személyes elfogadottsága a falujában. Népszerű volt, kedvelték, közösségi ember volt, vagy inkább visszahúzódó, aki kevéssé szólt bele a falu életébe?
A következőkben ezt fogjuk megvizsgálni.
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
