Kegyelmi kehely és/vagy pokoli hőkupola
Hosszú évekkel ezelőtt fogalmaztam meg, hogy a Kárpát-medence, és benne hazánk olyan lehet, mint egy kegyelmi kehely, ami megtelik Isten áldásaival és innen túlcsordul az egész világra. Ez a hitem nem csorbult most sem – és van néhány dolog, amivel igazolhatnám ezt -, hogy ez a pokoli hőkupola borul fölénk. Szembesülnünk kell azonban azzal, hogy mindez a rossz nem független a tetteinktől. Bizony, sokszor és sokat vétkeztünk „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”. A hibák kijavítása és a megújulás nehezen képzelhető el szembesülés nélkül.
Már az 1980-as években – amikor bekerültem a környezetvédő mozgalomba -, arról beszéltek emberek, hogy hazánk vízgazdálkodása nagyon rossz irányba halad, elavult szemléletű, de a „vízügyi lobbi” megakadályoz minden változást. Az biztos, hogy a rendszerváltozás óta minden kormány hangzatos ígéreteket tett ezügyben, de megvalósítani egyiknek se sikerült belőle szinte semmit – most pedig itt vagyunk egy végletesen elhanyagolt vízügyi infrastruktúrájú, kiszáradt országban, és próbáljuk menteni a menthetőt.
A paksi fejlesztéseknél is azt propagálták, hogy míg most az áramellátás 40%-át biztosítja az atomerőmű, milyen jó lesz, ha megépülnek az új blokkok, akkor majd 80%-át tudja fogja adni, az lesz ám az energiabiztonság! Most láthatjuk, milyen hibás és sebezhető ez a feltételezés.
(Az emberi gőg, hübrisz mérhetetlen: a kiégett fűtőelemeket tízezer évekig kellene biztonságosan tárolni. Ehhez képest a csernobili betonszarkofág negyven év alatt tönkrement… Mi pedig továbbra is az atomenergiát erőltetjük, miközben azt se tudjuk, hogy a néhány száz évvel ezelőtti történelmünk nyomai hol hevernek a föld mélyén. Mohács ötszáz éve volt, de az óriási csata nyomait még mindig nem tudták azonosítani teljes bizonyossággal…)
Ez a pokoli hőkupola komoly figyelmeztetés – a Szentírás tanúsága szerint intő jel Istentől -, hogy nézzünk szembe hibáinkkal, tartsunk bűnbánatot, térjünk meg és igyekezzünk kijavítani a bűneink következményeit. Ezért szomorodtam el, amikor a volt miniszterelnökünk azt mondta Tusványoson, hogy most nincs itt az ideje az önvizsgálatnak – épp ellenkezőleg, most van csak itt az ideje és helye annak! (Éppenséggel a demokrácia védelmének is alapja az önvizsgálat, a párbeszéd és a reális értékelés…) Ennél is jobban elkeserít, amikor komoly keresztény emberek még most is, amikor elénk tárul az elmúlt időszak mérhetetlen tékozlása, korrupciója és rossz döntései, még mindig nem hajlandóak ezzel szembenézni, hanem makacsul tagadnak, folytatják a másik ember démonizálását, karaktergyilkosságát. Ezzel azonban csak azt a természetfeletti pokoli tüzet táplálják, aminek következményei ránehezednek hazánkra.
A bűnbánatot – mert mindannyian hibázunk -, és az önfegyelmet magunkon kell kezdenünk, jó példát adva másoknak. Együttérző szeretettel kell fordulnunk hazánk felé, és fegyelmezetten megtenni azt is, amire a túléléshez szükség van. Locsolási tilalom idején nem mondhatjuk, hogy „de nekem meg kell öntöznöm a füvet, különben kiszárad és akkor csúnya lesz”, és „nekem muszáj reggel-este lefürödnöm, különben nem érzem komfortosan magam”, és „ez a kicsi úgysem számít”, mert épp ez a kicsi, amit mi mindannyian hozzá teszünk, viszi a hazánkat előre és/vagy hátra.
Minden nap imádkozunk hazánk megújulásáért, így most esőért is. Vasárnap ezt az imát tettem fel az internetes felületekre is: „Mennyei Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, hogy szüntesd meg ezt a természeti csapást hazánk, a Kárpát-medence és az egész világ felett! Add, hogy megszűnjön a hőkupola, csökkenjen a hőmérséklet és megeredjenek az egek: add meg nekünk a természetes esőt, hogy a folyók és tavak megteljenek az áldott vízzel, és add meg a mennyei esőt, a Szentlélek esőjét is a szívünkbe, hogy bűnbánatot tartva megtérjünk és utainkat megjavítva gondos sáfáraivá váljunk a földnek! Benned bízunk, köszönjük, hogy meghallgatod imáinkat! Ámen.”
Hétfőn reggel pedig ezt tettem hozzá, egy új bejegyzésben: „Bízzunk az ima erejében! Imádkozunk esőért - és a HungaroMet szerint ki tudott alakulni zápor, sőt a Bükkben és a Bakonyban zivatar is van. A zivatarokat viharos széllökés, valamint apró szemű (< 1-2 cm) jég, és intenzív csapadék kísérheti. Ezek a cellák nagyon picik, ezáltal pedig az általuk megöntözött terület is nagyon kicsi. A hegyekben azonban még vannak ígéretesnek tűnő gomolyfelhők, Budapest néhány részén is esett az eső... imádkozzunk!”
Amikor feltárul a sötétség mélysége, a bűnök sokasága, akkor van leginkább lehetőség arra, hogy Isten világossága fényt gyújtson, a Szeretet tüzét, és így jó irányba mozduljanak el a dolgok. Hiszem, hogy ez lehetséges egész hazánkban, életünk minden területén, ezért hát imádkozzunk és dolgozzunk… és hazánk a Szeretet földje lesz…
Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Gyula (sipos)
