Kegyelem
Egyházközségünkben pünkösdváró kilencedet tartottunk, aminek az egyik napján én beszélhettem, előtt-utána imádkoztunk, énekeltünk, ki ahogy tudott, és kértük a Szentlélek karizmatikus megnyilvánulásait is. Egy olyan sugallatot is kaptam, hogy van közöttünk valaki, aki kapott egyetlen prófétai szót az Úrtól, és az jöjjön ki és mondja el. Röviddel ezután ki is jött egy asszony és bemondta a mikrofonba azt az egy szót:
„Kegyelem.”
Sajnos ott nem volt idő és alkalom, hogy erről hosszabban gondolkozzunk, de nekem megütötte a szívem ez a szó – ez is kegyelem -, és azóta is gondolkodom erről. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a pünkösd, a Szentlélek kiáradása hatalmas kegyelem, amit Jézus Krisztus élete és keresztáldozata hozott el számunkra. Nekünk ebben semmi érdemünk nincs, csak elfogadni tudjuk, alázatos szívvel. (Kérdés persze az, hogy mennyire vagyunk nyitottak erre a kegyelemre, a megtérésre, de most nem akarok elmenni ebbe az irányba…)
Ha hisszük, hogy életünk nem csak egy véletlenszerűen összejött sejtcsomóval kezdődött és nem csak bele vagyunk vetve a világba, sodródva a végső semmi felé, akkor el kell ámulnunk létünkön. Élünk, és ez már önmagában is Isten kegyelme, a Szeretet ajándéka, aki akart minket, létbe hívott minket és mindmáig megtart minket. Miért teszi ezt? Nagy titok, amire csak egyetlen valódi válasz lehetséges - hiszen sem elég szépek, sem elég okosak, ügyesek, talpraesettek nem vagyunk, nem hogy az angyalokhoz, de még a kismadarakhoz képest sem -, és pedig a Szeretet kegyelme.
Isten kegyelméből élünk - vagyunk, akik vagyunk és leszünk, akik leszünk – egy örökkévalóságig. (Mert az, hogy örök életünk van, nem kérdés – az viszont még igen, hogy azt hol fogjuk eltölteni. Jézus mindent megtett, önmagát is feláldozva, hogy a mennybe jussunk, épp azért, mert ő tudott a pokol, az Istentől való teljes elszakítottság rettenetes valóságáról is…)
Ebben a kegyelmi dimenzióban kellene vizsgálnunk az életünket, közösségeink és hazánk életét is. Isten mindent a kezében tart, a rosszból is kihozza a jót - ha megértjük, hogy a „minden kegyelem”, érvényes az élet minden területére, akkor egészen új látószögből tudjuk szemlélni az életünket:
Kegyelem a választási győzelem és vereség egyaránt. Sok bűnös szándék és tett lelepleződik, „sok szívnek nyilvánvalóvá válnak titkos gondolatai”, ami lehetőséget ad nekünk a bűnbánatra és a tisztulásra, a kiengesztelődésre, valamint helyes, jó és igaz tervek és tettek megvalósítására – és milyen szomorú, hogy sokan nem ezt az utat választják, hanem a tagadást, a vádolást és a revansot….
Kegyelem az Egyháznak is, amelyik a „hét bő esztendő” után újra végig gondolhatja, hogy mi is az ő, a mi hivatásunk, mire jók az anyagi eszközök és mire nem, mit tett a politikai befolyás és mit nem, miért fogyott el a bizalom és hol maradt meg…
Kegyelem, hogy talán tisztábban lehet látni, hogy mi a bűn és mi nem az. Ha mindenki szabadon beszélhet, akkor lelepleződhet a képmutatás is, és a keresztények hitelesen beszélhetnek a krisztusi igazságokról és az egyház társadalmi tanításáról. Akkor az abortusz abortusz, a korrupció korrupció, a család az család, férfi és nő, és a csúnya beszéd és karaktergyilkosság sem nevezhető másnak, mint ami. Akkor nem jobb- és baloldal van, nem gazdagok és szegények, liberálisok és konzervatívok, hanem csakis igazság és hamisság, a jó és rossz szétválasztása, mindenféle emberi ideologizálástól mentesen. Remélhetőleg…
Legalábbis nekünk, akik Jézus Krisztus útján akarunk járni és hisszük, hogy Isten kegyelme a tiszta beszéden keresztül is felszabadítani akar minket a jóra.
Nagyon nagy lehetőség ez egyházunk és hazánk számára, nem szabad elveszni hagyni. A legjobb pedig, ha rögtön magunkon kezdjük, hiszen mindig Isten népén kezdődik az ítélet…
Jöjj Szentlélek, Bűnbánat és Megújulás Lelke és járd át életünket éltető és megújító kegyelmeddel! Add, hogy felismerjük jelenlétedet és buzdításodat a szépre, jóra és igazra, és az Élet útján tudjunk járni! Kenj fel minket ajándékaiddal, adományaiddal és karizmáiddal, hogy a krisztusi jellem kialakuljon bennünk és körüljárva jót cselekedhessünk, a Te dicsőségedre és az emberek javára. Köszönöm Uram, hogy meghallgatod imáinkat, ámen.
Imával és szeretettel: Gyula (sipos)
