A remény embereinek néhány tulajdonságáról
A 2025-ös év szentév lesz és a remény éve, legalábbis az egyházunk szándéka szerint. De akkor lesz valóban azzá, ha mi is a remény embereivé válunk. Ehhez segítségül nézzük meg a remény embereire jellemző néhány tulajdonságot.
II. János Pál pápáról bátran állíthatjuk, hogy a remény embere volt egy csüggesztő korszakban. Emlékezzünk először vissza egy kicsit a II. Világháború utáni időre, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyháznak új válaszokat kell találnia a világ kihívásaira, különben vészesen elszigetelődik az emberektől. (Emlékeztet ez a mi korunkra is…) 1962-ben megnyílik a II. Vatikáni Zsinat, ami -65-ig tart, s amelyen már részt vesz Karol Wojtyła is, a későbbi II. János Pál pápa. A nagy remények időszaka ez, a lelkesedésé és megújulásé. A reményé, hogy a megújult egyház képes lesz megújítani az egész világot. A remény jogos, de az eredmény felemás – sajnos a világot jobban érdekelte a marxista forradalom, a szexuális forradalom és a jóléti társadalom ajánlata, a szemek kívánsága, a test kívánsága és az élet kevélysége, mint Jézus Krisztus ajánlata. A -70-es évek végére a világ megmerevedni látszik a két nagy politikai pólus körül, s úgy tűnik a keresztényeknek nem osztanak nagy lapot a játékasztalon.
Ebben a feszült, megmerevedett és pangó helyzetben – amikor az Egyházon belül is növekednek a feszültségek, részben a várt eredmények elmaradása miatt -, választják meg Wojtylát pápának, s mondja el első híres beszédét arról, hogy ne féljünk és váljunk a remény embereivé. II. János Pál azonban nem csak beszélt erről, hanem egész életével meg is valósította azt!
A rá, és a remény embereire jellemző tulajdonságok közül emeljük ki most a kezdeményezőkészségét, és azt a bátorságot és bizalmat, amivel az Istenben megimádkozott terveit megvalósította.
Elgondolásaival tulajdonképpen forradalmasította mindazt, amit addig a pápaságról és a pápák életmódjáról, tágabb értelemben véve pedig az Egyházról addig gondoltak. Felsorolva ezek közül néhányat:
- „Kimozdulva a Vatikán falai mögül”, több, mint száz missziós utat tett a világ körül, mindenütt hirdetve a bűnbánat és megújulás szükségességét – hallatlan és sokakat megbotránkoztató módon először és előre bocsánatot kérve minden nemzettől ahová ment, az Egyház bűneiért.
- Felgyorsította, és különlegességből megszokottá tette a boldoggá- és szentté avatásokat, újra világossá téve a természetfeletti dimenziót és élő példát adva minden kereszténynek a saját életútjukhoz.
- Értelmes és határozott párbeszédet kezdett a világgal, nem félve a konfliktusoktól sem és felvállalva közéleti, politikai küzdelmeket is, amivel döntően hozzájárult a szovjet tömb összeomlásához és egy békésebb világ kialakításához (vagy legalábbis annak lehetőségéhez).
- Mélyen hitte, hogy átvezetheti az Egyházat és az egész világot egy új, szebb korba, ezért írta az enciklikáit és hirdette meg a 2000. évre a Nagy Jubileumot (Jóbel évet) és hozzá az előkészítő éveket. (Nem rajta múlt, hogy mennyi valósult meg az álmaiból…)
Egy jellemző történet az isteni ihletettségéről, világos látásáról és töretlen reményéről. Már idős és beteg ember volt, amikor kezdeményezte az ifjúsági világtalálkozók megszervezését. A Kúria erősen ellenállt, mert teljes bukástól tartottak. (Akkoriban hangzott el az is „a világban”, hogy miért nem tüntetik már el ezt a beteg öregembert a képernyőkről…) Ugyan ki kíváncsi, hány fiatalt érdekelhet egy megfáradt, beteg és idős ember, még ha pápa is?
De II. János Pál kitartott és legyőzött minden ellenállást a környezetében, így végül megszervezték az első Világtalálkozót, amire a kételkedők legnagyobb megdöbbenésére fiatalok óriási tömege jött el, hogy meghallgassák a pápájuk üzenetét és bátorítását.
„Ne félj” „Légy bátor és erős!” Újra és újra ezt olvassuk a Szentírásban, amikor Isten kezdeményez egy embernél. Amikor úgy érezzük, hogy elfáradtunk, ellankadtunk, hogy elakadtunk, akkor nekünk szól ez az üzenet. Ilyenkor kell csak igazán imádkoznunk Istenhez jó ötletekért, kezdeményezésekért! Ilyenkor kell magunkban és környezetünkkel együtt is „zsinatolnunk” és kutatnunk, hogy milyen régi-új kezdeményezésekkel kell, lehet és/vagy tudunk kitörni az elakadásból és ellankadásból. (Úgy tűnik számomra, hogy Ferenc pápa is hasonló úton jár, mint nagy elődje. Van tehát hová bekapcsolódnunk a magunk ötleteivel és elképzeléseivel…)
Az Úr adjon nekünk kezdeményezőkészséget, erőt és bátorságot, bizalmat és ihletet, társakat és forrásokat, hogy ezek által megláthassuk – megvalósíthassuk -, Istennek köztünk megerősödő országát, a Szeretet földjét, ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
ui.: Videó előadás a reményről: https://szeretetfoldje.hu/index.php/videok/21896-harom-eloadas-az-isteni-erenyekrol-3-2-a-remenyrol
