Jézus hintázik - szöveg képekkel
Azelőtt harminc évvel, a megtérésem utáni években, amikor újra kacérkodni kezdtem a rajzolással, sokszor csak Jézus szenvedésének stációival foglalkoztam, annyira magával ragadott, hogy mit tett, mit vállalt értünk Isten Fia. Nem mintha értettem volna, vagy szerettem volna a szenvedést, de vonzott, főleg, ahogy a nagy szenvedő szentek tükrözték vissza, Pio atya vagy Neumann Teréz. Aztán ahogy múltak az évek és egyre jobban megismertem Jézus Krisztus magával ragadó személyiségét, úgy változtak az alkotások témái is.
Egyre jobban rácsodálkoztam Jézus egész lényére, emberségére és istenségére, és egyre mélyebben akartam megélni és megragadni személyiségének egész vonzását. Irgalmas szeretetét és közben feltétlen ragaszkodását az igazsághoz. Határozottságát és gyengédségét, életét és tetteit, mindazt, ami őt olyan ellentmondásos figurává tette az értetlen világ szemében. Érthető, amikor panaszkodik: eljött János és azt mondtátok ördöge van, eljött az Ember Fia és azt mondjátok falánk és borissza ember – szóval semmi se jó nektek.
Igaz, hogy Jézusnak se volt mindig és mindenki jó, csak épp nem a külsődleges jegyek, hanem a szívük állapota miatt. Egyszer úgy megdicséri Péter apostolt, hogy embert nem lehet jobban, hogy aztán nem sokkal később már sátánnak nevezze, aki ártására van. Magához hívja a társadalmi rangsorban leghátul levőket, a kicsi gyermekeket és nyilvános bűnösöket, közben pedig szigorúan beszél a legtekintélyesebbekkel – ezt a módszert biztos nem tanítanák menedzser-kurzusokon!
Csodálkozzunk rá Jézus Krisztus végtelen belső szabadságára! Ő mert bátran örülni – különben a Szentlélek gyümölcsei közül a sorban második az öröm -, de kimutatta bánatát is, amikor sírt barátja felett. Bátran szembe ment minden társadalmi konvencióval és elvárással, ha az hamis útra vitte az embereket. Nyíltan mutatkozott olyan emberekkel, akiket mások messze elkerültek, vagy csak titokban kerestek fel. Ostort fon a templomi árusok ellen, ugyanakkor megáldja a gyerekeket és játszik velük. Elmegy eretnek és pogány helyekre és szóba áll minden fajta pártállású és társadalmi státuszú emberrel, együtt lakomázik a megrögzött bulizókkal és még örül is nekik…
Hogyan lehet Megváltónknak ezt a belső szabadságát, örömét, életrevalóságát és bátorságát és az élet minden szépségét és jóságát átölelő szeretetét képekben ábrázolni?
Az én megoldásom az lett, hogy elkezdtem olyan alkotásokat is készíteni, ami Isten Fiát a mi hétköznapi - munkás vagy pihenő, örömöt adó, stb. -, helyzeteinkkel azonosítja. Így született a Hintázó Jézus, a Mikulás Jézus, Jézus házat épít, Jézus maszkban, Társas Jézus, a Kulturált Jézus, Jézus gyóntat, Jézus virágkoszorúval, Kukucskáló Jézus, stb.
Ez az a Jézus Krisztus, aki mindig velünk van, aki azonosul velünk, de nem azonosul a bűneinkkel, aki szeret, segít, int, buzdít, aki együtt örül az örülőkkel és együtt sír a sírókkal. Egy közülünk, miközben Isten.
A mi barátunk.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
