Nem hobbi, hanem életforma

Kategória: Eheti Megjelent: 2024. szeptember 23. hétfő

Egy ortodox zsidó asszony mondja egy haszidokról szóló könyvben: zsidónak lenni nem hobbi, hanem életforma. Ugyanezt elmondhatjuk mi is: kereszténynek lenni nem hobbi, hanem életforma. Talán egy különbséget mégis tehetünk a két kijelentés között. Az ortodox haszid életét, öltözködését, munkáját, kapcsolatait rengeteg törvény, előírás szabályozza, ami ránézésre is megkülönbözteti őket a többi embertől. Ezzel szemben egy komoly keresztény életet élő ember külsőleg ugyanúgy nézhet ki, mint más embertársa. A Jézus Krisztus halála után néhány évtizeddel Diognétoszhoz íródott levél is így vélekedik erről, hozzá téve: „…ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.”

Ez a levél a legkorábbi keresztény hitvédő irat, egyesek szerint az apostoli atyák egyikének műve. A mű a kereszténységet ért vádakra válaszol. A szerző magát egyszerűen „tanítványnak” nevezi, Jézusra az „Ige”-ként, illetve „Fiú”-ként hivatkozik. A levélben ezt olvashatjuk a 3. részben (Ókeresztény írók sorozat, szerk. Vanyó László):
„A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben, mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk. Nem gondolkodás és bölcselkedés révén jöttek rá a tanításra, nem is kíváncsi emberek eszmefuttatásai által, nem is emberi tételeket vallanak, mint mások. Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepődnek. Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra. Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el. Közös az asztal, melyhez letelepednek, de nem közös az ágy. Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre támadnak. Szegények, és sokakat gazdagítanak, mindenben szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. Gyalázzák őket, és a gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak. Szidják őket, és ők áldást mondanak Megalázzák őket, és ők tiszteletet tanúsítanak. Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek; amikor megkínozzák őket, örvendenek, mint akik életre támadtak.”
A 4. rész pedig ezzel a csodálatos mondattal kezdődik: „Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.”
Mit lehet ehhez még hozzá tenni? Ha a világ haldoklik, akkor azért haldoklik, mert hiányoznak belőle a keresztények, akik átlelkesítenék, életre keltenék.
Egyszerűen mondva: mi hiányzunk a világnak – bár nem tud róla -, feltéve, hogy valóban keresztények, krisztusi emberek vagyunk. Mert a világot átlelkesíteni nem lehet hobbiként. Nem lehet szokásokkal. Nem lehet szabályokkal. Csak a „lélek az ami éltet, a test nem használ semmit” (Jn 6, 63). Ha a világ csak test, akkor mit sem ér. Ha mi csak test vagyunk, mi sem érünk semmit, még ha milliókért adnák egyetlen lélegzetvételünket, akkor sem. Ha viszont krisztusi emberek vagyunk, krisztushordozók, a Szentlélek templomai, ha életmódunkkal a Lélek életét éljük, akkor átlelkesítjük, életre keltjük ezt a világot. Akkor pedig ez a világ már nem is ez a világ, hanem Isten országa, amiben élünk.
Kereszténynek lenni tehát élet-halál kérdése, a személyes életünkké és halálunké éppúgy, mint a világ életéé és haláláé. Maga Jézus Krisztus kezdte ezt, aki meghalt értünk a kereszten, hogy életre kelthessen mindannyiunkat és az egész haldokló világot – így aztán mi is gyógyszerévé lettünk a világnak… hogy hazánk, és az egész világ a Szeretet földje legyen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
ui.: Szeretettel hívunk mindenkit az idei Szeretet Földje Találkozóra, aminek témája Isten országa - hogy megélhessük istengyermeki létünket: https://szeretetfoldje.hu/index.php/lelki-napok/21410-szeretet-foldje-talalkozo-2024

You have no rights to post comments