Mi a megoldás?
Amikor látjuk és érezzük, bőrünkön tapasztaljuk a világ válságjelenségeit, és azt is, hogy a kínált megoldások sokszor csak újabb bajokat generálnak, szinte tehetetlenül sóhajtunk fel: mi a megoldás erre a sokféle bajra? Korunk azonban nem különleges ebből a szempontból, hiszen hasonló bajok minden korban sújtották az embereket minden korban, így Jézus idejében is. Akkor is voltak háborúk, természeti katasztrófák, vallási villongások, környezetpusztítás – a kopár görög szigetek is a pusztító mértékű fakivágástól váltak ilyenné -, és a világ akkor is sokféle megoldást kínált, sokszor inkább növelve, mint csökkentve a bajokat.
Jézus idejében másféle receptet kínáltak a bajokra Izraelben a törvényeket szigorúan számon kérő farizeusok és mást a túlvilágot tagadó, a rómaiakkal kiegyezést kereső, de egyébként konzervatív vallási felfogást képviselő szadduceusok. Más a világ minden népével kapcsolatot kereskedők és mást a forradalmat hirdető zelóták vagy a terrorista szikáriusok. Mást a Róma törvényes rendjét betartató katonák és hivatalnokok és mást a megélhetés napi gondjaival küszködő egyszerű emberek. A názáreti Jézus – aki Krisztusnak, azaz Messiásnak és Megváltónak bizonyult -, azonban mindezeket a javaslatokat elvetette, a jézusi forradalom egészen más utat mutatott az embereknek.
Jézus szerint a megoldás – a megváltás művén keresztül -, Isten országának eljövetele az emberek közé! Isten a megoldás! Isten, aki az egész világot megteremtette és átlátja, aki minden problémát a gyökeréig átlát és képes orvosolni minden bajt – ezért újra Isten uralma alá kell helyezni a világot, mert Ő a mi Atyánk, aki szeret minket és valóban a megújulást, gyógyulást, szabadulást és életrendezést akarja az élet minden területén!
Képzeljük el, amikor Jézus a Miatyánkra tanítja a követőit. De ne úgy képzeljük el, ahogy mi mondjuk, rutinból, hanem azzal a vággyal és szenvedéllyel, ahogy Jézus imádkozta: Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Amint a mennyben, ahol minden Isten, a mi atyánk, apukánk uralma, védelme és szeretete alatt áll, ahol béke és öröm, kreativitás és jóság, a sokszínűség és kedvesség jár át mindent, ahol nincs semmi a bűnből és a halálból, semmi a gonosz erejéből, de minden az Életből…
„A vágy egy csodás eszköz – mondja Jézus a Szeretetláng lelki napló tanúsága szerint -, mely összeköti a mennyet a földdel. Én már kisgyermekkoromban is vágytam megváltó munkám után. Állandó vágyakozás töltötte el Szívemet, hogy a lelkek üdvözüljenek. Ez a vágy égjen, izzon bennetek is a lelkek után! Ne légy kishitű! Tudod, mit mondtam: Ha erős támogatásra van szükséged, menj és mondd: Atyám, erős atyai támogatásodra van szükségem.” Ő hozzád nyújtja kezét, erős atyai karját, csak kapaszkodj bele, de ne csak egyedül, hanem mindazokkal a lelkekkel, akiket reád bíztam.”
Szintén a lelki naplóban olvashatjuk egy 1962. augusztusi bejegyzésben: „Ne a föld vonzzon magához benneteket múló kényelmével, hanem az Én Országom eljövetele legyen földi életetek célja. E szavaim el fognak jutni a Nekem szentelt lelkek sokaságához. Bízzatok, kegyelmem veletek lesz, és Én csodával határos módon foglak segíteni benneteket.”
Jézus teljes szívével vágyódott erre és minden erejével tett is érte, hogy Isten országa, Isten királysága megjelenjen bennünk és közöttünk! Ő tudta és hitte, hogy a világ sokféle bajaira Isten a megoldás, illetve Isten mindig tudja, hogy mi a jó megoldás és készen is áll arra, hogy azt megmutassa és átadja nekünk és megvalósítsa velünk együtt. Ennek az igazságát könnyen megtapasztalhatjuk személyes életünkben, átláthatjuk az elmúlt évezredek történelmében, de pont a kettő közötti „résben” - azaz az Isten országának épülése a „mi” időnkben és társadalmunkban -, azt látjuk és hisszük legkevésbé, mert annyira elfedi azt a napok sodra.
Megtapasztalhatjuk személyes életünkben. Akár egy bűnnel teli életből tértünk meg Istenhez, akár szépen belenőttünk a vele való személyes kapcsolatba egy keresztény családban, ha eleven és személyes kapcsolatban vagyunk Istennel, akkor mindenképp lesz tapasztalatunk imameghallgatásról, kegyelemről, a bennünk és köztünk élő Isten gondviselő szeretetéről. Mindez nem feltétlenül látványos, de mindig valóságos, ahogy Jézus mondja, amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor és hogyan jön el az Isten országa: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa bennetek és köztetek van.” (Lk 17,20-21)
Hasonlóképpen világosan látszik Isten országának megjelenése és növekedése, amennyiben a világtörténelem eseményeit szemléljük. Letagadhatatlan, hogy milyen hatalmas és jóirányú változások történtek, az egyedi ember személy voltának elismerésétől a rabszolgaság eltörléséig, a férfi és női egyenjogúságtól és a törvény előtti egyenlőség kimondásától az emberhez méltó munkavégzés kereteinek biztosításáig, a nyilvánvaló bűnök megnevezésétől visszaszorításukig – bár hullámzóan, vissza-visszaesve, de mégis, ahogy Jézus olyan képszerűen megfogalmazza példabeszédeiben:
„Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.” (Mt 13,23)
Isten országa, mint a kovász, Jézus Krisztus keresztáldozata által bekerült evilág „lisztjébe”, és életet megtartó és tápláló „kenyérré” formálja. Bár olykor nem látjuk át, mert túl szűk az életünk perspektívája, de Isten titokzatos módon mégis működik közöttünk és Isten országa növekszik térben és időben:
„Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás.
Majd így szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.” (Mk 4,26-32)
Úgy tűnik, hogy e kettőnél – a személyes élményeknél és a világtörténelmi perspektívánál -, jóval nehezebb számunkra elhinni és megélni, hogy Isten jelen van és működik a jelenben, társadalmi méretekben is, hiszen időnként a köznapi valóság pont az ellenkezőjét mutatja. Itt vannak a háborúk, viszályok, a bűnök legalizálása, az ökológiai válság, betegségek, járványok… olykor milyen nehéz ilyen körülmények között megőrizni a hitünket és reményünket, és nem megadni magunkat a „sokasodó jelek” pesszimizmusának!
Gondoljunk azonban vissza Ábrahámra, akinek az Úr ígéretet adott, hogy gyermeke születik, aztán hiába várt évtizedekig, „minden jel” arra mutatott, hogy ez sohasem fog megvalósulni. A szentírásban azonban azt olvassuk, hogy „hitt Ábrahám az Úrnak, és ez tulajdoníttatott neki igazságul”, azaz – a szó szerint fordítás magyarázata szerint -, hitt, és amit a hitében megragadott az átjött a valóságba, valósággá, igazsággá lett....
(Részlet az idei, szeptember 28. szombati Szeretet Földje Találkozóra megjelenő könyvből...)
Sípos (S) Gyula, (www.szeretetfoldje.hu)
