A gonosz stratégiája és Isten válasza
Az, hogy a gonosz lélek káoszba akarja taszítani a világot, napjainkban nem szorul különösebb bizonyításra. Stratégiája jól kivehető, és csak azért írunk róla, hogy szembe állíthassuk ezzel Isten válaszát, amely látszólag erőtlen, de végül mindig célt ér és győzelmet arat.
Már Jézus Krisztus első tanítványainak is ez volt az egyik nagy problémája: mesterük, aki láthatólag hatalommal és kegyelemmel teljes, miért nem lép fel nyíltan a pogány kultuszok és hamis istenek, a római megszállók és a hazai elnyomók ellen? Miért nem állítja fel saját hatalmi székét és alapítja meg királyságát itt a földön, gyors győzelmet aratva minden ellensége felett?
De nem csak a tanítványok, hanem a sátán problémája is ugyanez volt: miért nem követi Jézus azt a hatalmi struktúrát, amit a lázadó angyalok maguk és az egész világ számára a legjobbnak gondoltak? A gonosz lélek a pusztai kísértés során a világ összes országát felkínálta Jézusnak, csak hogy létrehozathassa az az egyközpontú vallási diktatúrát, ahol mindenki neki hódol…
A diktatúrák látszólag nagyon erősek és hatékonyak. Az egy központból kiinduló parancsoknak mindenki engedelmeskedik, a szép célokat könnyebben lehet megvalósítani… Valójában azonban az ilyen rendszerek hamar rugalmatlanná és sebezhetővé válnak, kivész belőlük a kreativitás és innováció, nő a hatalomvágy és szolgalelkűség, ami végül a társadalom egész szövetét szétzilálja. Így történt, hogy miközben a római birodalom egén egyre őrültebb császár-istenek váltották egymást és a birodalom összeroskadt, aközben a sokközpontú, rugalmas keresztény közösségek hálózata a legnehezebb időszakban, háborúk és üldöztetések közepette is fennmaradt és növekedett.
Napjainkban, amikor mindenki önmaga istene lehet és a legtöbb bűnt szabadon el lehet követni, amikor a nemzetközi szerződések erejüket vesztik és erénnyé válik a hatalomra törekvés minden áron, láthatjuk, hogy rövid távon milyen sikeres tud lenni az ördögi stratégia, de azt is, hogy ezért milyen árat kell fizetnünk. Láthatjuk, hogyan jutnak „erős emberek” hatalomra – és tartják meg minden áron -, és azt is, hogyan gyengülnek meg a nemzeti és nemzetközi jogszabályok és szerződések, amelyek az együttműködés valamilyen biztosítékai voltak.
Láthatjuk, hogy az önzés és a saját hasznunk keresése hogyan ír felül minden más szempontot és azt is, hogy ennek hogyan esik áldozatul a teremtett világ és a benne élő emberek. Láthatjuk, hogy a háború öngerjesztő folyamata hogyan terjed új és új területekre, szinte fékezhetetlenül.
Azt is láthatjuk azonban, hogy az Egyház, Krisztus Teste a Szentlélek vezetése alatt egyre krisztusibb módon reagál erre a kihívásra. Ferenc pápa tanításával egyszerre hívja fel a figyelmet a személyes bűnök elleni harcra és a megtérés fontosságára, valamint a társadalmi bűnökre és ezzel szemben az együttérzés és együtt munkálkodás fontosságára. (Ez az a „szellemi harc”, amit Jézus is folytatott az igazság kimondásával, szabadító és gyógyító szolgálatával.) A pápa a szinódusi folyamattal, a párbeszéd fontosságával és a döntési pontok visszahelyezésével a probléma helyszínére, a sokszínűség felvállalásával pedig éppen ellene megy azoknak a nagy hatalmi, központosító, egyneműsítő törekvéseknek, amik annyira magukkal ragadják a világ vezetőit, s oly gyengévé teszik országaikat.
Egy természeti példa: Faipari vállalkozók „energiaerdőket” ültettek, egyfajta, azonos genetikai állományú fákkal, amik gyorsan nőnek és hamar kivághatók. Nagyon sikeresnek tűnt a program egészen addig, amíg egy fertőzés meg nem támadta az erdőt és – mivel ugyanolyan volt mind genetikailag, -, ki nem pusztította az egészet. Tehát minél nagyobb egy terület ökológiai és genetikai változatossága, annál nagyobb az esélye az ellenállásra és túlélésre. Ugyanez igaz az emberi társadalmakra is. Minél nagyobb benne a változatosság, a sokféleség és sokszínűség, minél jobban egymásba szövődnek a szálaik, annál nagyobb lehet a kreativitás, találékonyság, a segítőkészség és a túlélésre való esély.
A názáreti Jézus korának gyermeke is volt, hívő zsidó férfi, aki tisztában volt a mózesi törvényekkel, pontosan tudta, mi bántja a népét és mitől szenved. Megoldási javaslata azonban távol esett az ő vágyaiktól! Jézus a valóság teljességét átlátva Isten országát hozta el közénk, szabadulást a bűn szolgaságának uralma alól. Személyes és közösségi utat kínált fel, a bűnbánat és megújulás, az együttérző szeretet és a szeretetben való közös építkezés világát. Ez gyengének és erőtlennek tűnt a kortársak szemében, ami Krisztust is a keresztfáig juttatta. Ez a látszólagos erőtlenség azonban mégis győzelmet aratott a világ minden ereje felett! Nekünk is ezt a keskeny utat kell járnunk, mert minden más lehetőség, bármilyen csábító és széles is, csapda, és a romlásunkhoz vezet.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
