Meddig keresztény a keresztény?

Kategória: Eheti Megjelent: 2023. január 16. hétfő

Képzeljük el, ahogy Jézusnak dicsekednek a Nagy Heródes által épített templommal. Micsoda szép épület, szent hely, a világ csodái közül való, áldott az is – Nagy Heródes -, aki építette. Csakhogy Heródes király a saját két fiát is megölette hatalomféltésből, sőt szándéka szerint istengyilkossá lett, amikor a megszülető Messiás hírét hallva megöletett minden kisdedet Betlehem környékén. Jézus sírt Jeruzsálem felett, és tudta azt is, hogy a templomból kő kövön nem marad…

Jézus minden szava igaz, így szó szerint igazzá vált a templomról szóló próféciája is. Bár Titusz meg akarta kímélni a jeruzsálemi templomot, egy katona mégis lángot vetett rá és az egész leégett, a megolvadt arany befolyt a kövek közé, így szétverték a falat, hogy hozzájussanak…
Intő jel ez nekünk is, nehogy a látszat szerint ítéljünk saját kereszténységünkkel kapcsolatban. A krisztusi embert, azaz a Jézus Krisztus tanítását követő, életét megélő embert nevezték egykor kereszténynek. Az ilyen ember áldása a földnek, Krisztus-hordozó, akiben és aki körül Isten országa megjelenik és kibontakozik. Azonban már az Apostolok cselekedeteiben és a Levelekben is látszik, hogy ez nem egy egyszerű történet! Az út tele van buktatókkal, kihívásokkal és küzdelmekkel. Már az első apostoli zsinatot is azért kellett összehívni, hogy valahogy kibékítsék a feleket. Később Pál és Barnabás úgy összekülönböznek, hogy az egyik jobbra megy, a másik balra. S ha eljutunk a Jelenések könyvéig, abban már az első egyháznak írt levélben azt olvashatjuk: az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad…
És így tovább: A koldus Ferenc testvért eltemető generális, Illés rögtön bazilikát építtet Isten szegénykéje fölé. A kolduló rendekből nagyhatalmú szervezetek lesznek, a szegény gyerekeket tanító iskolákból pedig elitintézmények és mi oda íratjuk be a gyerekeinket, mert ott biztos és jó keresztény nevelést kapnak - és talán még igazunk is van. A kérdés csak az, hogy ez egy természetes növekedési folyamat, vagy egy lecsúszás akár a szakadékig, esetleg lehet mindkettő egyszerre…
Igen, az első szeretet gyorsan meg tud kopni, és helyüket átveszik a szokások. „Tarts rendet, és a rend is megtart téged” – mondjuk, s így van ez jól. A vallásos szokások is fontosak, megtartják az életünket a nehezebb pillanatokban is. Ha azonban az Istennel való eleven kapcsolat és érzékeny lelkiismeret kikopik a szokások mögül, nagy bajba kerülünk! Rendes, vallásos, a Messiás után vágyakozó zsidó emberek ítélték el Jézust, ezt a „falánk és borissza embert”, a szombat megtörőjét, „vámosok és bűnösök barátját”. Napjainkban pedig ugyanilyen rendes, vallásos keresztény emberek ítélik el Ferenc pápát, amikor kimozdul a keresztény szokások biztonságos akolmelegéből a börtönök és menekültek, a szegények és elesettek, pontosan fogalmazva: Isten Szeretete felé.
Isten Szentlelke át akarja járni az élet minden területét, a kulturális, gazdasági, politikai életet is, hogy életre kelesszen egy szolidárisabb, békésebb világot. Örülhetünk, amikor keresztény művek jönnek létre: iskolák, kórházak, közösségek, művészeti alkotások. Sajnos azonban az úton visszafelé is lehet menni! Ilyenkor az eredeti krisztusi szándék elkopik, feledésbe merül, s csak a keresztény címke marad. Keresztény kultúráról, keresztény politikáról beszélünk, s közben a médiánk telve van csúnya beszéddel, lejáratással, pornográfiával. Emberi viszonyaink – a kereszténységre való hivatkozással! -, megtelnek megfélemlítéssel, korrupcióval, haszonleséssel, akarnoksággal. A keresztény máz alatti gyakorlati pogányság ez, amivel lejáratjuk kereszténységünket és hazuggá tesszük Istent, mintha Ő is ilyen lenne. Szabad-e még az ilyet kereszténynek nevezni? Szabad-e krisztusinak mondani azt, ami ellen Jézus Krisztus felemelte szavát, s ami alól egész életével ki akarta váltani az embereket? Nem kell-e leleplezni a gonosz lelket, amikor Isten angyalának mutatja megát?
Nem szabad azonban elcsüggednünk, akármilyen mélyre süllyedtünk személyesen vagy társadalmilag. Mindig van út visszafelé. Jézus Krisztus most is azt mondja: jöjjetek hozzám mindnyájan… Jézus mindenkit meggyógyított, mindenkit visszafogadott, mindenkinek új lehetőséget adott. Ajánlata nekünk is szól: ismerjétek el vétkeiteket, tartsatok bűnbánatot, fordítsátok meg útjaitokat és térjetek vissza hozzám…
Nem könnyű ez, amikor valaki már évek óta követője valami esztelenségnek. De még mindig jobb most szembenézni önmagunkkal, mint az ítélet idején…
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments