Jézus egyszerű szavai
Jézusnak vannak nehezen érthető mondatai, példabeszédei, tanításai, amelyeken sokat lehet tanakodni. (Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa…) Vannak azonban olyan egyszerű, világos szavai, amik mindenki számára érthetőek, s ha csak ezeket betartanánk, már egész más lenne a világunk. Most két ilyen mondatát mutatjuk:
Az egyik ilyen rövid tanítása Mesterünknek, Megváltónknak, a megtestesült Igének, Isten Fiának: Amit akartok, hogy tegyenek veletek az emberek, azt tegyétek ti is velük – illetve negatív megfogalmazásban: amit nem akartok, hogy veletek tegyenek, azt ti se tegyétek velük.
Képzeljük el, mi történne, ha ezt az aranyszabályt betartanánk, vagy legalább igyekeznénk betartani! Nem lenne több lejáratókampány, háború, a szegények bérének visszatartása, megszűnne a vádaskodás, kihasználás, leuralás, kiszáradna a hazugságok tengere, az emberek megbékülnének egymással, keresnék a másik barátságát, szívességeket tennének egymásnak és azon igyekeznének, hogyan tudnak egyre jobbak lenni.
Képzeljük el, milyen lenne, ha legalább mi keresztények betartanánk ezt az egyszerű szabályt! Milyen vonzása lenne a templomainknak, hogy vonzódnának hozzánk, a békesség embereihez, a segítőkész, barátkozó, egymást jóra buzdító hívőkhöz a kereső, hitetlen, szeretetre vágyó férfiak és asszonyok, gyerekek és felnőttek! Mi lennénk a menedék ebben a kiközösítő, címkéző, politikai stigmákat osztogató, elzárkózó világban! Újra felhangzanék az első keresztényekre mutató mondat: Nézzétek, mennyire szeretik egymást!
A másik ilyen mondata Jézus Krisztusnak egyszerre buzdítás és figyelmeztetés: Mert amilyen mértékkel mértek az embertársaitoknak, olyan mértékkel mérnek nektek is. Ha jót, jó mértékkel, túlcsordulóan, fogjátok azt is visszakapni Istentől. Aki jót tesz, az bemegy az élet világosságába, aki rosszat, az pedig az örök sötétségbe, ahol tüzük ki nem huny, férgük meg nem nyugszik, ahol sírás lesz és fogcsikorgatás. (Súlyos szavak ezek, ha nem Jézus mondaná, le se mernénk írni…)
Meg kell értenünk, hogy Isten egyszerre irgalmas és igazságos, és ez a kettő nem mond ellent egymásnak. Isten igazságossága telve van irgalommal, méltányossággal, irgalmassága pedig telve van igazsággal, tisztasággal és szentséggel. Mi most ezt itt a földön csak részleteiben látjuk, tükör által, homályosan, és éppúgy nem tudjuk pontosan megmagyarázni, mint a Szentháromság titkát, vagy a lélek és test kettősségét, Jézus Krisztus tökéletes istenségét és emberségét, a hallhatatlan Isten halálát vagy – hogy még egyszerűbbet mondjak -, azt, hogy a mennyben, egy hang színét és illatát is egyszerre, ugyanabban a pillanatban fogjuk megélni. Attól azonban, hogy nem tudunk mindenre kiterjedő leírást, megértést, tapasztalást adni erről, attól még nem veszíti el igazságát. Ha nem is tudjuk szűkös emberi értelmünkkel ezt megérteni, még elfogadhatjuk valóságát és igazságát, és élhetünk ennek szellemében.
Képzeljük el, milyen lenne, ha mostantól mindenkivel jót s jól tennénk! Ha mindenkivel szemben megértőek és segítőkészek lennénk, megbocsátanánk az ellenünk vétkezőnek és segítenénk kijutni a bajból, amibe belekerült, függetlenül attól, mennyire ludas benne ő maga. Milyen békességgel és örömmel várhatnánk az Istennel való találkozást bármely pillanatban, tudván, hogy szeret minket, és mi is megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy viszonozzuk szeretetét: amit a legkisebbek közül egynek tettetek, nekem tettétek. Isten gyermekeinek szabadságában, egészen krisztusivá formálódva…
Ez lenne ám a szép világ! Isten országa közöttünk – de ki akadályoz meg minket abban, hogy legalább mi – te meg én -, így akarjunk élni?
Senki, hacsak nem mi magunk - mert én vagyok önmagam legnagyobb akadálya Isten felé…
„A mélységből kiáltunk Uram hozzád, jöjj és szabadíts meg…”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
