Globális hatalmak, háborúk és mi, keresztények
Amikor az Ukrajna elleni háború kezdetén imákat kezdtem közzé tenni, valaki rám írt, hogy a háború oka a globális háttérhatalom – én meg visszaírtam, hogy sok globális hatalom van, és épp a hozzánk legközelebbi, Oroszország támadta meg a szomszédját. Vegyük elő a józan eszünket és gondoljuk ezt végig:
A világban sok, kisebb-nagyobb hatalommal bíró „játékos” küzd az érdekei érvényesítéséért, köztük néhánynak a befolyása világméretű: Oroszország, USA, Kína és Inda, Japán, Brazília és az Európai Unió például ilyen globális tényező. Szintén ezek közé sorolható több multinacionális vállalat, néhány nagy vallás, stb. Az ázsiai „kis tigrisek” területe ugyan kicsi, de nemzeti össztermékük egyenként is Oroszországéval vetekszik, fejlett technológiájukról nem is szólva. De a kisebbek is igyekeznek tért nyerni, éppenséggel hazánk miniszterelnöke is elég aktív a nemzetközi porondon. (Ennyi szereplő mellett egy globális háttérhatalomról fantáziálni, ami mindent irányít, értelmetlen…)
Ezt a hatalmi tülekedést nem akarom minősíteni, ez a realitás. Időről időre megjelennek azonban olyan antikrisztusi figurák, akik a saját hatalmuk kiterjesztését mindennél fontosabbnak tartják és ezért mindent hajlandók elkövetni: Nagy Sándor, Julius Cézár, Attila, Dzsingisz kán, Napóleon, Hitler, Sztálin és a kis sztálinok… Napjainkban pedig ilyen az észak-koreai elnök vagy Kína vezetője, akik saját népüket is egyre fokozódó terrorban tartják, és sajnos ilyen lett Putyin orosz elnök is, aki betiltja, sőt likvidálja az ellene szólókat és megszállottan törekszik Nagy-Oroszoszág helyreállítására. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többiek makulátlanok, hogy az USA vagy Japán nem tesz meg mindent, amit tehet. Csakhogy ők ellenőrizhetők és leválthatók – nem véletlen, hogy míg az USA olyan precíziós fegyvereket fejleszt, amivel a katonai célpontokat le lehet vadászni civil áldozatok nélkül, addig Oroszország most Ukrajnában is ugyanazt teszi, mint Szíriában: mindenkit megöl és mindent lerombol, ami az útjában áll…)
Az kikezdhetetlen tény, hogy Oroszország az ezredforduló – Putyin elnöksége -, óta megtámadott több vele szomszédos, független országot és megszállva tartja egyes területeiket. Ahogy Hitler ment előre, egyik területet a másik után bekebelezve (Saar-vidék, Ausztria, Csehszlovákia), a többi hatalom hallgatólagos tudomásul vételével, ugyanezt tette Putyin is, sajnos, ugyanúgy a mi asszisztálásunkkal. Vajon hagyni kellett volna Hitlert is Lengyelországot lerohanni, tudomásul véve a Hitler-Sztálin paktum „politikai realitását”, vagy helyes volt szembeszállni vele? Vajon hagyni kellett volna Putyint, hogy lenyelje Ukrajnát, aztán tovább jöjjön Közép-Európa felé? (Hazánknak több évszázados tapasztalata van arról, mit jelent az „orosz barátság” - hogy felejthettük ezt el? Hogyan lehet ugyanazzal a szájjal az ’56-os pesti srácokat hősöknek tekinteni, majd elítélni a hazájukat védő ukránokat?)
Amikor először tettem közzé híreket az ukrán háború borzalmairól és buzdítottam imára a békéért, többen kétségbe vonták a hazafiságomat és kereszténységemet is. Miért fáj az nekem, ha néhány ezer ukrán halála árán visszakerül hozzánk Kárpátalja? És különben is, Amerika szítja az egészet, Zelenszkij csak az ő bábjuk…
Beszéljünk világosan: arról álmodozni, hogy az orosz invázió révén hazánk területeket szerez vissza, politikai kalandorság. Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj nekem Trianon, mert nagyon is fáj. Bárcsak mi lennénk az a bezzeg-ország, amelyik olyan mértékben fejlődik, olyan jó az oktatás és egészségügy, hogy mindenki ide akar jönni, és hozzánk csatlakozni, nem elmenni… Egy erőszakkal visszacsatolt terület azonban háborút jelentene nekünk is, immár a határainkon belül.
Zelenszkijt pedig törvényesen választották elnöknek – ahogy előtte az oroszbarát kormányt is, és nyilván mindkettőnek megvoltak a maguk támogatói világszinten is -, és ez eddig rendben is lenne, kormányok jönnek-mennek, békésen. Az EU vagy az USA sok mindent akarhatott, de azért mégsem ukrán csapatok törtek be Oroszországba, hanem orosz csapatok Ukrajnába. Lehet, hogy Putyin érdekeit sértették az Ukrajnában történt változások – akkor most szabad támadnia? Ha Romániát sérti a magyar politika, elindíthatja felénk a csapatait?
Mit tegyünk mi, keresztények? Hiszen a háború, a vérontás ellentétes Krisztus tanításával. Mi történik, ha mégis kitör a háború? Talán az lenne a helyes, ha senki nem állna ellen az agressziónak, ha az antikrisztusi hatalmak kényük-kedvük szerint szabdalhatnák a világot? Akkor leszünk-e mi is gyilkosokká, ha ellenállunk, vagy ha passzívan asszisztálunk mások legyilkolásához? Nehéz kérdés ez, talán lehetetlen rá univerzális választ adni. De két dolgot mindenképp tehetünk: imádkozunk a békéért, a védtelenekért, kiszolgáltatottakért, segítve őket, ahogy tudjuk. A másik pedig, hogy mindig az áldozat mellé állunk az agresszorral szemben, még akkor is, ha az ő tetteit sem tartjuk tökéletesnek. Az pedig nem kérdés, hogy jelen esetben Ukrajna, a szétbombázott, legyilkolt, elhurcolt és elüldözött Ukrajna az áldozat…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
