Miért lettem újra polgári engedetlen
Az első tömeges polgári engedetlenségi mozgalom az őskeresztények között jött létre, akik nem voltak hajlandók engedelmeskedni a császár törvényének, hogy őt istenként tiszteljék - vállalva ennek következményeként még a vértanúhalált is.
Hasonló módon cselekedett Assisi Szent Ferenc, amikor a püspöki bíróság előtt levette ruháját és azt mondta, inkább kell Istennek (és/vagy a lelkiismeretnek) engedelmeskedni, mint embernek. Gandhi erőszakmentes mozgalma az igazságtalan angol törvényekkel szembeni passzív, békés ellenállásra szólított fel és döntően hozzájárult ahhoz, hogy négy évtized múlva India függetlenné vált. Rosa Sparks a feketékkel szembeni diszkrimináció elleni tiltakozásként nem adta át a helyét a buszon egy fehér embernek – amire a szabályok kötelezték -, s ezzel egyik elindítója lett az amerikai polgárjogi mozgalomnak, aminek legfényesebb csillaga Martin Luther King vértanú keresztény tiszteletes volt.
Engem már kiskamaszként vonzottak az igazság mellett kiálló hősök példái. Felnőve, a ’80-as években, a zöld mozgalom tagjaként aztán magam is részese és szervezője lehettem tiltakozó akcióknak, némi sikereket is elérve. Keresztény életemből sem hiányoztak az ilyen megmozdulások, főleg törökbálinti létünk első időszakában. Aztán az idők folyamán öregebb és csendesebb lettem, s épp elég küzdeni való maradt az életemben ahhoz, hogy ne kívánjak már semmilyen látványos tiltakozásban részt venni. És ez így is lenne mindmáig…
Csakhogy nyolc évvel ezelőtt félállású napközis tanár lettem az iskolában. Közelről láthattam, ahogy újraállamosították intézményünket, az igazgatót részben megfosztották döntési jogkörétől, a tanárokat a tanszabadságtól, miközben egyre-másra értelmetlen adminisztrációs terheket raktak rájuk. Láttam, hogyan küzdenek ezek a nagyszerű pedagógusok, hogy fenntartsák az oktatás színvonalát, és közben megfeleljenek a legújabb fantáziadús elvárásoknak. Pénz híján romlik az iskola épületének állaga, nincs kafetéria, év végi jutalom, hacsak annak nem vesszük, hogy év végén a Klikk vezetője egy körlevélben megköszöni munkánkat.
Láttam, ahogy elmennek a fiatalok és nem jön helyettük senki - vagy ha jön, néhány hét múlva távozik egy magániskolába, esetleg pályaelhagyó lesz, mint a lányom. (Az én (fél)fizetésem tavaly nettó 90 ezer forint körül volt - igaz, a helyettesítésekkel, amiket végre kifizettek akár százezer is lehetett, harmincegynéhány éves munkaviszony után…) Mára állandóak a helyettesítések, és ha a nyugdíjas kollégák nem jönnének vissza félállásban tanítani, nagy bajban lennénk. Idén hatan megint elérik a nyugdíjkorhatárt, a betölthető álláshelyekre jelentkező sincs…
De ettől még nem lettem volna polgári engedetlen. Évekig bíztam abban, hogy a szakszervezeti tárgyalások majd csak célhoz érnek. Hogy pártunk és kormányunk feleszmél, felismerve, hogy folyamatosan romlik a színvonal (nemzetközi felméréseken egyre gyengébben teljesítünk), hogy egyre nő a betöltetlen álláshelyek száma, hogy az iskolák és pedagógusok minden évben tiltakoznak. Esetleg sztrájkolnak, ami elfogadott és törvényes eszköz az álláspontunk kifejtésére…
Illetve lenne, ha a kormány végtelen cinizmussal nem húzza-halasztja a tárgyalásokat, majd a jogos és bíróságilag is jóváhagyott megmozdulást lehetetlenné nem teszi egy gyors törvénymódosítással és bírói ítélettel. (Ami szerint a sztrájk azt jelentené, hogy ugyanúgy bemegyek dolgozni, csak épp fizetést nem kapok érte.)
Ekkor szólalt meg bennem a vészcsengő. A törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom ilyen összefonódása azért, hogy elfojtsák azt, amit megoldani kellene, a pokolba vezető út. Mert törvényt mindenre lehet hozni. A gázkamrák törvényesek voltak, a Gulág törvényes volt. (A II. Világháború után a nünbergi perben a főbűnösök azzal védekeztek, hogy amit tettek, az törvényes volt, és csak parancsot teljesítettek. Talán akkorra megértették, hogy csak önmagukat áltatják, talán újra megszólalt a lelkiismeretük…)
Hazánkban a „spontán privatizációnak” nevezett kifosztás szintén törvényes volt és a közpénz mostani magánosítása is törvényes – csak a mi felszólalásunk törvénytelen?
Hát ezért leszek újra polgári engedetlen és veszek részt iskolánkban a tiltakozó akcióban kedden, azokkal a jobboldali és baloldali, vallásos és ateista, férfi és nő kollégával együtt, akik szintén úgy érzik, addig kell szólni, amíg még van esély a dolgok rendezésére.
A lelkiismeretem szavára hallgatok amikor tiltakozom, de nem vitatom el senki jogát, hogy másképp gondolkodjon. Csak legalább beszéljünk egymással, és ne lejáratni akarjuk a másikat, se démonizálni, hanem elismerni a problémát és keresni a megegyezést és megoldást…
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
