Vajon?

Kategória: Eheti Megjelent: 2020. november 02. hétfő

Vajon Isten betervezte-e a Mars meghódítását az emberiség történetébe? És ha igen, vajon ezzel a megromlott nemzedékkel, amelyik csak beszennyezné a világegyetemet, vagy előtte megtisztít minket? És vajon ha az első keresztények örömmel várták Jézus visszajövetelét, a mi világvég-várásunk miért van telve félelemmel? És most tényleg együtt élünk az angyalokkal és a szentekkel? És vajon ha jön a megújult és föld, ott lesznek majd dínók is velünk?

A világegyetem végtelen, de nem határtalan, hanem olyan, mint egy folyamatosan táguló gömb. De hová tágul, ha a világegyetem maga a mindenség? Na persze, ez a kérdést csak ebben a fizikailag érzékelhető három dimenzióban tehetjük fel, és csak ebben a téridő-kontinuumban kérdezhetjük azt is: mi volt, amikor még Isten sem volt? (Avagy hogyan értelmezhető az örökkévalóság a téridőben, ahol mindennek van kezdete és vége?)
Feltehetünk egyszerűbb kérdéseket is. Mondhatja-e magát kereszténynek az a közismert megmondóember, sztárolt publicista és tévéhős, aki élvezettel gyűlölködik, kedvét leli a káromkodó kifejezések halmozásában és a tőle különböző embereket nemes egyszerűséggel véglényeknek tartja?
Mondjunk igent mindenre! Igen, mondhatja – csak nincs igaza. (A legenda szerint John Lennon akkor szeretett bele Yoko Ono-ba, amikor egy elment egy kiállítására a mindent tagadó ellenkulturális forradalom közepén, ott egy létra volt felállítva a falban egy lyukhoz, és amikor oda bekukucskált, ott a sok tagadás, „no” után végre azt olvashatta: „yes”, azaz: igen.)
A bevezetőben feltett kérdésekre a válasz tehát: igen, Isten betervezte velünk a Mars meghódítását – különben mi lenne azzal a sok hányódó bolygóval szerte a végtelenségben, az mind csak az angyaloké? -, igen, hacsak Jézus előtte vissza nem jön.
És igen, mi fogjuk benépesíteni, vagy leginkább a dédunokáink, ha lesznek egyáltalán, akik talán ugyanolyan romlottak lesznek, mint mi, hacsak Jézus meg nem tisztít minket előtte.
Jézus vajon tényleg visszajön? Igen – és Jézus azt mondta, amikor meglátjuk az elmúló világ összeomlásának jeleit, örvendezzünk, mert közel a megváltásunk. Ismerjük be, olyan nagyon nem örvendezünk, inkább félünk és szorongunk a földrengésektől, háborúktól, klímakatasztrófától, gazdasági összeomlástól, járványoktól… Jézus visszatérésétől, és/vagy a világ végétől (a kettő nem feltétlen ugyanaz), mert ezer szállal kötődünk ehhez az elmúló világhoz – és ez bizony megkötözöttség -, míg az első keresztények átlátták a világ romlottságát és megértették, hogy ezen csak Jézus tud segíteni ha visszajön, személyesen. Vagy legalább a Szentlélek által…
Az angyalokkal és a szentekkel pedig természetesen már most is együtt élünk, csak mi még a téridő három dimenziójának és érzékszerveinknek a fogságában, ők pedig már ettől szabadon. Együtt Krisztus Testében, a Szentlélek által egybeölelve. De ha kérjük őket, megtapasztalhatjuk segítségüket. (Emlékszem, amikor még fiatal és buzgó keresztény voltam, de már szerveztünk missziós alkalmakat, és még nagyon hittem Magyarország megújulásában, sokszor kértem Szent István király segítségét. Aztán egyszer rádöbbentem, hogy az elmúlt három-négy templom, ahol missziós alkalmat tarthattunk, mind Szent István tiszteletére van dedikálva…)
Vajon milyen lesz az új ég és új föld? Azt olvassuk, szem nem látta, fül nem hallotta, emberi elme el nem tudja képzelni mindazt a jót, amit Isten eltervezett – de mi azért csak bátran fantáziáljunk. Ha Isten jó – márpedig jó -, és minden alkotását szereti – ez pedig még ránk is igaz -, akkor a megújult földön az élővilág olyan gazdagságát és burjánzását fogjuk látni, ami a mai szétroncsolt földön már nem lehetséges.
Akkor pedig, ha minden jól megy, én a dínók hátán is fogok lovagolni.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments