Tökéletes időzítés – avagy Jézus, Churchill és mi
Ha van egy kis időnk elmélkedni a történelmi eseményeken, szereplőkön, akkor hamar megláthatjuk, hogy Isten valóban a történelem ura is, aki tökéletesen tud időzíteni és még a legkacifántosabb helyzeteket és jellemeket is tudja „használni” célja érdekében. Jöjjön két példa és némi bátorítás a végére rólunk és nekünk…
Abban biztosak lehetünk, hogy Isten nagy gondossággal választotta ki Fia születésének helyét és idejét. Jézus születésekor a Római Birodalom szilárd államalakulat volt a Földközi-medencében, nagyszerű közlekedő hálózattal és sokszínű kultúrával, ami majd mind elősegíti az Evangélium terjedését. Ugyanakkor a „római béke” a fegyverek békéje és a temető csendje volt, ahol fedő alá szorítva ott forrongott az elnyomott népek indulata, a rabszolgaság minden terhe és nyomora. Isten pedig pont ezt a történelmi időt választotta ki: amikor az erő és erőszak kultuszában magát istenné avató, és hivatalosan is „isten fia” Augustus uralkodik, s akinek tökéletes ellentéte lesz a Betlehemben megszülető Fiú, a sátán hatalmának megtörője. (Lehet, hogy mi egy sokkal nyugodtabb, veszélytelenebb időt választottunk volna?)
Igaz, majdnem „baleset” történik. A bölcsek, akik az égi csillag útmutatását követik, hirtelen letérnek az útról, és a saját fejük után mennek - hiszen hol születhetne máshol „a nagy király”, mint a jeruzsálemi palotában? Így a velejéig romlott Heródes – és az őt inspiráló gonosz lélek -, lehetőséget kap rá, hogy megölje a Kisdedet. József és Mária engedelmessége (éjszakai menekülése) azonban keresztül húzza számításukat…
A tökéletes helyszín után nézzünk egy tökéletes választást, a tökéletesnek semmiképp se mondható Winston Churchillt, akinek volt ereje arra, hogy egy nagyon válságos időszakban egyedül is kitartson az egész Európa felett győztesnek tűnő Hitlerrel szemben.
Churchill előkelő családba született, előkelő igényekkel, ám az ehhez az életmódhoz szükséges anyagiak nélkül. Családja pszichésen is terhelt, a játékszenvedély, az ital és a nők élvezete – ami Churchill életének is része -, nemzedékek óta rontja a famíliát. Vajon mi ilyen embert választanánk? Nézzük meg azonban, hogy Isten milyen életúton vezeti végig és milyen jellemet alakít ki benne!
Winston az iskolái elvégzése után a hadsereghez kerül, és már akkor is pénzügyi lehetőségein felül él, ezért folyamatosan dolgoznia is kell (haditudósítóként). Sportos és bátor, nehézségeket tűrő és kockázatvállaló ember, kitűnik a harctéren éppúgy, mint a lovaspóló-bajnokságon vagy a kártyaasztalnál. Mire politikai pályára lép – apja nyomdokait követve -, már háborús hős és ismert író. Az indiai és dél-afrikai csatározások után jön az I. Világháború és az Admiralitás Lordjaként első nagy bukása. A két háború között el kell tartania egyre növekvő családját, amit csak megfeszített munkával tud elérni. (Állandó hiteltúllépésekkel – mondhatjuk, hogy megszokja ezt a mindig késélen táncoló életet.) A II. Világháború kezdetére itt áll előttünk egy hihetetlenül kitartó, munkabíró, kockázatvállaló, erős akaratú, a veszélyek elől el nem futó ember – és Istennek pont ilyen emberre volt szüksége. (Mi persze lehet, hogy valaki mást választottunk volna, aki nem iszik, nem dohányzik, nem szerencsejátékozik, képes kézben tartani a pénzügyeit és családját – de szerencsére nem nekünk kellett választani… Tegyük hozzá, később Churchill irodalmi munkásságáért Nobel-díjat is kap, festményeit komoly áron értékesítik, nyolcvanon túl még miniszterelnök 1951-55 között, s túl a kilencvenen hal meg, életét elrendezve, családjára tetemes összeget hagyva…)
Mi persze nem vagyunk Jézus – ámbár krisztusi emberek lehetünk -, és nem vagyunk Churchill sem – hacsak hibáinkban nem hasonlítunk -, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten minket sem csak úgy véletlenül vetett a világba. Isten nem kockázik és nem pazarol velünk sem. Számunkra is megkereste és megtalálta a legoptimálisabb történelmi időt arra, hogy szép életet élhessünk és feljuthassunk a mennybe. Igaz, hogy mi is tudunk a saját fejünk után menni – mint a bölcsek -, és minket is meg lehet kísérteni sokféle módon, tönkre tudjuk mi tenni Isten tervét, tehetségünk van hozzá. Atyánk azonban ismeri a gyengeségeinket, és még azokat is fel tudja használni, hogy győztes lehessen. Ha egy szenvedélyfüggő ember lehetett háborús hős, nagy politikus, művész és Isten kinyújtott keze egy zavaros és embert próbáló korban, akkor még mi is előre juthatunk.
Épp a jó helyen és a jó időben vagyunk ehhez – kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
