A szeretet mindenkié (is)
Annak idején könnyű kézzel írtam fel a logónk alá gyakran énekelt dalunk egyik sorát, jelmondatként: A szeretet mindenkié. Azóta rájöttem, hogy ha ezt komolyan vesszük, akkor végül vagy megbotránkozunk, vagy keresztre feszülünk. Hiszen már az angyalok egy része is fellázadt ez ellen! Ez bizony egy lehetetlen küldetés - szerencsére Istenünk a lehetetlenségek Istene is…
Az apostol csodálkozva kérdezi Jézust: Hányszor kell megbocsátanom, napjában tán még hétszer is? Ez már értelmetlen és lehetetlen, mindenki érezheti, tudhatja. Jézus azonban azt válaszolja, hogy nem hétszer, de még hetvenszer hétszer is, azaz az abszurditásig, a lehetetlenségig menően is! Akkor is, ha nem kértek bocsánatot, akkor is, ha nekem van igazam…
Jogosan berzenkedhet az igazságérzetünk akkor is, amikor azt halljuk, hogy ha elkérik a köpenyedet, add oda még a felső ruhádat is, ha egy mérföldre kényszerítenek, menj vele kettőt… hát még többet is adjak, mint amit elkérnek, ellopnak, elrabolnak tőlem?
Ha a gazdagság és jólét nem Isten áldását jelenti (bár jelentheti), ha tilos válni (bár lehet), ha nem kereshetem igazságomat világi bíróságnál (bár én győznék), ha boldogok, akiket üldöznek és nyomorgatnak… - hát ki bírja ezt ki? Akkor ki üdvözülhet? (Kérdezi Péter apostol és mi is.) Jézus válasza egyszerű és radikális: embernek lehetetlen. De Istennek minden lehetséges!
Ha a szeretet mindenkié, ha a Szeretet (nagy Sz-szel, mint Isten) mindenkié, akkor még az enyém is, bűnöket elkövető, de megváltott emberé, aki magam se vagyok különb a Deákné vásznánál, s csak azért vagyok képes szeretni, mert Isten szeret, s az Ő szeretete átsegít azokon a helyzeteken, ahol én már nem tudnék szeretni. Szeretni azokat az embereket is, akiket már csak Isten tud szeretni. Akiknek csak Isten tud adni – esetleg rajtam keresztül -, egy jó szót, ölelést, figyelmet, barátságot, imát, kenyeret, pénzt…
Amikor azt olvassuk: jaj nektek, mert a vámosok és bűnösök megelőznek benneteket Isten országában, bólogatunk – hát igen, a farizeusok és képmutatók ezt nem értették meg. Na de tegyük csak át ezt a mondatot napjainkra: jaj nektek, mert a közpénzt ellopók, a károtokra gazdagodók, és a prostituáltak, homoszexuálisok és abortuszt elkövetők megelőznek benneteket Isten országában… - ez bizony megbotránkoztat minket, emberileg jogosan, hiszen ezek nyilvánvaló bűnök és bűnösök, törvény, jog, igazság és lelkiismeret szerint. Csak hát, ha őket nem szeretheti Isten, akkor engem se szerethet, hiszen én is bűnös ember vagyok, Istenhez pedig semmilyen bűn nem férhet…
Az Atya szeretete és hatalma, a Fiú bölcsessége és vágyódása, a Szentlélek ereje és kegyelme nélkül ugyan mire juthatnánk?
Isten azonban, aki a Szeretet, és aki velünk, közöttünk és bennünk él, a lehetetlent is lehetségessé, Szeretetté változtatja.
Amikor a Szűzanya 1985-ben azt mondta Erzsébet asszonynak, hogy ahová ő megy, vele megy és azt a helyet lefoglalja magának, mindez lehetetlenségnek tűnt – most pedig ott áll a Szeretetláng kápolna és közösségi ház…
Amikor én munkanélküli voltam, a menyasszonyom pedig egyetemista és semmink se volt, lehetetlennek tűnt, hogy összeházasodjunk és legyen lakhatásunk és megélhetésünk – most pedig a saját házunkban élünk és már a gyerekeink is felnőttek…
Lehetetlennek tűnt a könyvkiadás – egyre több volt az eszkimó és egyre kevesebb a fóka -, lehetetlennek a missziós munka – ki enged be egy civilt egy templomba, pláne gyógyító misével? -, lehetetlennek a gyógyulás és szabadulás – és Isten mindezt a lehetetlenséget lehetségessé és valósággá tette.
Minden lehetséges annak, aki hisz – mondja Jézus. Szent Ágoston pedig hozzá teszi, Isten országában élve: szeress, és tégy amit akarsz.
Akkor itt egy újabb lehetetlenség: legyünk Isten embereivé, a Szeretet embereivé! És mégis valósággá válik, hiszen, ha Isten velünk, ki ellenünk?
Akkor hát készítsük az Úr útját – ez az idei Szeretet Földje Találkozó témája is -, a saját életünkben, családunk életében, közösségünk, egyházunk és hazánk életében…
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
