És ha ez a tisztulás útja?
Akik hajlamosak sötéten látni a világot, minden napra kaphatnak valami megerősítést a hírekből: pedofília, járványok, keresztényüldözés, klíma-katasztrófa… Mielőtt azonban beleegyeznénk az öregedő nemzedékek kedvenc szlogenjébe, miszerint „régen minden jobb volt”, váltsunk egy másik, bibliai nézőpontra…
A Szentírás szavai szerint „semmi sincs elrejtve, ami előbb-utóbb napvilágra kerülne”, Jézus Krisztus által pedig „sok szívnek kiderülnek titkos gondolatai” – és talán nem ez történik?
Pedofil-ügyek kerülnek most napvilágra, bár ezeket a gonosztetteket évtizedek óta elkövetik a rejtekben azok, akik most lebuktak. A nők és gyerekek elleni erőszak most napvilágra jutó esetei is hosszú időre nyúlnak vissza. A kisebbségek kétféle mércével mérése sem most erősödött fel, még ha csak most jutott is el az elnyomottak hangja a közvéleményhez. A globális felmelegedésről, ökológiai katasztrófáról már ötven évvel ezelőtt írni kezdtek, csak akkor egy szűk rétegen kívül még senkit sem érdekelt, most pedig már a bőrünkön éreztük hatását… és még folytathatnám.
„Ahol azonban a bűn megnövekedik, még jobban túlárad a kegyelem.” Amikor Isten közeledik, „sötétség van körülötte és viharfellegek”, és felbolydul az egész világ, sőt „a föld tartóoszlopai is megrendülnek”. Ez történik napjainkban. A gonoszság ereje által inspirált struktúrák és emberek remegnek és rettegnek és mindent elkövetnek, hogy hatalmukat és befolyásukat megtarthassák. „A gonosz még gonoszabbá, a jó még jobbá lesz” – az elbizonytalanodó, szorongó embereknek viszont lehetőség nyílik Isten örömhírének és békeüzenetének meghirdetésére.
Századunkban Isten a tisztulás és megújulás lehetőségét kínálja fel mindannyiunknak. Felfedi a gonoszság mértékét és nagyságát, lehetőséget ad – és ez nagy kegyelem! -, hogy szembesüljünk tetteink következményével, egyéni és közösségi, társadalmi szinten egyaránt. Csak rajtunk múlik, hogy átkává, vagy áldásává leszünk a földnek!
Igaz, hogy Isten megtisztító kegyelmével szembesülni keserves dolog. „Múltam bűneitől ments meg Uram!” Hirtelen rádöbbenhetünk, mennyi hibát, bűnt követtünk el, gondolatainkkal, tetteinkkel, mulasztásainkkal mennyi baj előidézői voltunk. Isten azonban nem vádolni, hanem gyógyítani és szabadítani akar, itt és most, amíg még minden helyreállítható és megújítható. „A szeretet pedig sok bűnt elfedez.”
Van miért imádkozni, van mit cselekedni. De hogy miért és mit, ez csak akkor tárul fel teljes mértékben, ha nem takarjuk el a szemünket, hanem szembe nézünk korunk bűneivel, vezetőink bűneivel, és a saját bűneinkkel is. Nagy hibát követ el az az ország, amelyik ellenségnek tekinti az oknyomozó újságírót, démonizálja az igazság feltáróit és eltakarja szemét a valóság elől. „Növeli, ki elfedi a bajt.”
Jobb addig cselekedni, amíg fejünkre nem omlik a ház. Ha egyházunk időben kezelte volna a gyerekek és hívek elleni visszaéléseket, a kétezres évek eleje nem a keresztény vezetők botrányaitól lettek volna hangosak. (De a tisztulást a saját háza népén kezdi az Úr, s még nem fejezte be…) Ha Amerikában nem tusolták volna el oly sokáig a nők és kisebbségek elleni erőszakot, most nem gyújtogatnának az utcákon. Ha a gazdagok és szegények közötti szakadék nem növekedne, akkor az „özvegyek és árvák panaszának” nem kellene az égig kiáltania, hogy onnan figyelmeztessenek minket a társadalmi igazságosságra. Ha meghallgatták volna a természetvédők figyelmeztetéseit, most kevesebb járvány söpörne át rajtunk és nem kellene félnünk a napsütéstől…
Ez a tisztulás időszaka és lehetősége. Ha észhez térünk, ha a világ észhez tér, akkor századunk a megújulás százada lesz, és nem az összeomlásé. Aggódni szabad, ha az cselekvésre indít. Lövészárkok és bunkerek ásása helyett azonban nekünk, keresztényeknek a kiengesztelődés és megbékélés útját, Isten útját kell készítenünk „a pusztán át” – mert Isten jön, hogy segítsen, Isten velünk van, és Istennel semmi sem lehetetlen.
Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
