„…hogy jelek és csodák történjenek…”
Az Apostolok Cselekedeteit az ötödik evangéliumnak, a Szentlélek evangéliumának is nevezik. Húsvét után ezt olvastatja velünk egyházunk, most pedig pont egy olyan részt, ami szinte mintául szolgál nekünk arra, mit és hogyan cselekedjünk nehézségek idején.
Olvassuk el először ezt a rövid részletet, ami azután játszódik, hogy a főpapok és vének elfogják Pétert és Jánost nyilvános igehirdetésük után, megfenyegetik, majd elengedik őket:
„Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? Egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen. Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.
Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.” (ApCsel 4, 23-31)
Röviden nézzük, hogyan mutat nekünk példát a fenti szöveg – már feltéve, hogy mi is azt akarjuk, hogy jelek és csodák történjenek, az emberek megtérésre jussanak és Isten országa növekedjék bennünk és közöttünk:
-Az első, amire a mostani rész csak utal, hogy az apostolok nyíltan és bátran hirdették az evangéliumot. Teljes szívvel felvállalták Krisztus tanítását, nem akartak megalkudni a világgal, nem keresték az ügyes kompromisszumokat, hanem hitték, hogy az ő dolguk Isten akaratának teljes bemutatása szóban és tettben – Jézus pedig velük van, és igazolja őket. A hit ilyen bátorsága nélkül lehetetlen előre jutni…
-Elbocsátásuk után a közösségükbe tértek vissza. Nem elfutottak, nem külön tanácskozást tartottak, mit is kellene tenni, hanem a közösségben és a közösség előtt beszéltek. Nem olyan egyszerű dolog ez, mert egyáltalán nem biztos, hogy a közösség azt és úgy gondolja, amit és ahogy mi szeretnénk…
-Megegyezésre jutottak, és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Hittek és bíztak az ima erejében, ahogy Jézus tanítja: ahol ketten vagy hárman egy szívvel kérnek… (Igazán magas labda, nem tudom nem lecsapni. Néhány napja feltettem a honlapunkra és a facéra is egy imát az aszály miatt – amit a közösségeinkben is imádkozunk és benne van az imafüzetünkben is -, aztán hétvégén esett az eső… Nem sok, és nyilván vannak ennek természetes okai is, de azért mégis…)
-Pontos helyzetfelmérést végeztek. Először is hitték, hogy Isten kézben tartja az egész emberi történelmet – „hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék” -, de nem voltak fatalisták, tudták, hogy mindenen lehet változtatni, Istennel lehet párbeszédet folytatni, Ő szereti és óvja gyermekeit. Másodszor, felmérték a problémát, és hogy ki/mi az oka, harmadszor pedig, nem kimenekülést kértek, nem elbújni akartak, hanem bátran helytállni a nehézségekben. Bizalmat kértek és erőt, elsősorban Isten erejét Jézus Krisztus neve által…
Isten mindig válaszol, és válaszát legtöbbször hozzánk szabja. (Nem is tehet mást, hiszen nem tudnák elhordozni, összeroppannánk, és/vagy eltékozolnánk, ha többet, mást kapnánk…) Annyit kell tehát csak tennünk, hogy a mai helyzetre alkalmazzuk az apostolok példáját és ezt a bibliai mintát – ezt pedig ki-ki megteheti egyedül és közösségében is -, hogy mi is elteljünk Szentlélekkel, erővel hirdessük az evangéliumot, hogy jelek és csodák, gyógyulások és szabadulások történjenek Jézus Krisztus nevében…
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
