A maga természete szerint
A skorpió át akart kelni a folyón, de nem tudott úszni. Ezért megkérte a békát, hogy vigye át, de az nem akarta megtenni, mert attól félt, hogy a skorpió megszúrja, és a mérgével megöli. Végül mégis beleegyezett, a hátára vette és úszni kezdett a vízben. A folyó közepén azonban a skorpió megszúrta a békát. „Miért tetted?” – kérdezte a béka. „Most mindketten meghalunk!” „Mit tehetnék – válaszolta a skorpió – ilyen a természetem.”
Milyen, mennyire nyílt vagy zárt, rugalmas vagy rugalmatlan a természeted?
A gonosz lélek természete teljesen zárt. Amikor fellázadt Isten ellen, (az Élet teljessége ellen), elveszítette azt. Sóvárog az élet után, de csak élősködni tud az élőkön, míg el nem pusztítja azokat is. (Emlékezetes történet, amikor Jézus kiűzi a légiónyi démont a megszállott, önpusztító életet élő emberből, azok a disznókondába menekülnek, mire az összes állat megőrülve a tengerbe rohan és elpusztul.) Telve van gyűlölettel, haraggal, s még amikor jót ígér az elcsábított embernek, akkor is rosszat akar. Olyan, mint a vírus, amelyik halálba viszi a gazdaszervezetet, még ha vele pusztul akkor is, mert nem tud mást tenni – ilyen a természete.
Isten természetét csak egy paradoxonban tudjuk megfogalmazni, mert ő egyszerre teljesen zárt, s ugyanakkor tökéletesen nyitott. Teljesen zárt, mert Isten a maga természetét meg nem változtatja, önmagát meg nem tagadja soha. Ugyanakkor tökéletesen nyitott, mert Isten természete lényege szerint Szeretet, önmagát odaajándékozó szépség, jóság és igazság. Ezért Istennel mindig lehetséges a párbeszéd, a legbűnösebbek is hozzá fordulhatnak, sőt, Isten kezdeményez, hogy ez megtörténhessen: „Az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki ajtót nyit, ahhoz bemegyek…” (Jel 3, 20)
Az állatok (és növények, élőlények) természete annyiban nyitott és rugalmas, amennyire szükséges, hogy reagáljanak a környezetükre, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Olykor csodálatosan nevelhetők és alakíthatók, de természetükön túllépni nem tudnak, a kutyából nem lesz delfin, a zsiráfból hóvirág, bármennyire is próbálnánk ezt elérni.
Az ember a teremtmények közül a legnyitottabb és legrugalmasabb létező, nyitott minden szépre és jóra, de nyitott lehet minden rosszra és gonoszságra is. Istentől kapott szabadságunk nagy ajándék, de félelmetes ajándék, amely áldás és átok is lehet, attól függően, merre fordulunk (és legtöbben tik-takkolunk erre is, arra is.) Nyitottságunk Isten felé áldásává tesz minket a földnek, nyitottságunk a sátán felé pedig átokká (és egyre zártabbá) tehet minket. Isten felé fordulva istengyermekivé formálódik személyiségünk, ellenkező esetben a sötétség egyre jobban ránk záruló világába merülünk – és ugyan kin múlik, végül mivé leszünk?
Nemrég hallottam egy beszélgetést egy népszerű zenésszel, aki zűrös életviteléről, mocskos szövegeiről, tetoválásairól és balhéiról is elhíresült. Dicsekedett zabolátlan életével (többek között ezer fölötti alkalmi kapcsolatával), s közben egyszer csak azt mondta, hogy ő különben hívő ember, sokat beszélget Istennel, és meg is kapja, amit kér tőle. Persze templomba járni őrültség, ő nem ájtatoskodik, a tízparancsolat marhaság, de Isten meg ő frankón megvannak egymással…
Nem vitás, hogy ez az ember jó zenész és élvezetes beszédpartner is lehet - bár ha valaki „beszól” neki, akkor üt, mint mondja -, de ha megkérdezzük, hogy mire és kire nyitott az élete, ki az ő istene, ki segíti az ő sikereit és hová vezet ez az út…?
Gyümölcséről ismerni meg a fát. Ha végig gondoljuk, hogy mi mit csinálunk, hogyan reagálunk örömre és bánatra, könnyű és nehéz helyzetekre, az megmutatja, merre nyitottabb az életünk – Istenre, vagy a gonosz lelkek felé? Türelemmel hordozzuk életünket, vagy zúgolódással? Segítünk, vagy lázadunk?
Hát igen, tik-takkolunk ide is, oda is… Szerencsénkre - nyitottságunk miatt, Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve -, mindig van lehetőségünk megtérni, megfordulni, begyakorolni a jót, meglátni a szépet, elfogadni az igazat, megnyílni a Szeretet felé. Ezekben a napokban pedig különösen is sok időnk marad arra, hogy önvizsgálatot tartsunk, megfigyeljük önmagunkat, belső késztetéseinket, vajon merre nyitottabb a személyiségünk, merre halad életünk… Ha így teszünk, a koronavírus okozta válság áldássá lehet életünkben, s mi is áldássá lehetünk mások életében…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
