A kegyelem megsokszorozása
Kegyelmi időben vagyunk, közeledik az Eucharisztikus Kongresszus is, és rengeteg nagyon jó keresztény program van most hazánkban. Isten kiárasztja ránk áldásait, kegyelmeit, amit megsokszorozhatunk és százszoros termést hozhatunk. Mit kell tennünk, hogy ez megtörténjen?
Két dolgot mindenképp meg kell tennünk. Először is, meg kell akadályoznunk, hogy a kegyelmek céltalanul elfolyjanak, elszivárogjanak, elpocsékolódjanak – azaz kegyelmi kehely legyen a Kárpát-medence, és benne mi magunk, közösségünk, egyházunk és hazánk is, és ne lyukas dézsa. A lyukak pedig a bűnök, a személyes és közösségi bűneink egyaránt. Ezért komoly önvizsgálatot és bűnbánatot kell tartanunk, amire a nagyböjti idő különösen is alkalmas. Nehéz dolog kimondani, de örülnünk kell, ha a testvérek szelíden megfeddnek – nem kötözködnek, nem vádaskodnak, nem hatalmaskodnak, hanem segíteni akarnak -, mert ez alkalmat ad arra, hogy rálássunk életünk azon területeire is, amire egyébként vakok lennénk.
Isten maga is segíti ezt a tisztulási folyamatot, személyes és közösségi szinten egyaránt. Vezetőinknek is örülniük kellene, amikor bárki megalapozott kritikát mond valamely intézkedésükről, elképzelésükről, mert az jó irányba viheti a dolgokat. (Én magam ilyen tisztulási lehetőségnek érzem az új nemzeti alaptantervvel kapcsolatos észrevételeket is. Kormányunknak a hárítás és vádolás helyett komolyan el kellene gondolkodni ezek tartalmán és korrigálni a NAT-ot, vagy legalábbis közösen keresni a megoldást.)
Ha meg akarjuk úszni a bűnbánat-tartást, akkor nem tudunk megtérni, visszafordulni Isten tervéhez és akaratához életünkben, s akkor kárba vész sok minden abból, ami egyébként hasznosulna, jó termést hozna. Nehogy így járjunk! Ezért újra fel kell fedeznünk Jézus Krisztust, az Ő evangéliumát, tanításának szépségét, erejét, visszafordulni hozzá, mert Ő elég erőt ad nekünk a nehéz döntések meghozatalához, így a bűnbánathoz és megtéréshez is. Ezt akartuk mi is elősegíteni, amikor megjelentettük a Jézus Krisztus élete című könyvet, ez volt a célunk a honlapunkon a megtérésre hívó sorozattal és most a nagyböjti videókkal, valamint a hamarosan megjelenő, megtérésről szóló kis füzettel is.
Másodszor, nagyon fontos a kegyelmek „becsatornázása”, hasonlatosan ahhoz, ahogy a folyók vizét hasznosítják, amikor elvezetik azokra a mezőkre, amiket megöntözve dús termést hozhatnak. Ezek a „mezők” részben bennünk vannak: a tehetségeink, képességeink, és mindaz a lehetőség, ami megnyílik előttünk, hogy azokat kibontakoztassuk. Erre bátorítani kell mindenkit és segíteni őket!
Lám, milyen nagyszerű dicsőítő zenekarok vannak országunkban! Néhány ember valamikor egy szál gitárral kezdte, keresve helyét, s nézzük meg, ezek a kis magok mára mivé nőtték ki magukat! És mennyi jó kezdeményezés, program, aminek az alapja az volt, hogy egy-két ember valamikor elhatározta, hogy „tesz valami szép dolgot Istenért”.
Így tehát nekünk is keresnünk kell a lehetőségeket, alkalmakat, az élet melyik területén tudnánk belépni krisztusi szeretettel, hűséggel, igazsággal, hogyan tudnánk segíteni az embereknek, hogy gondjaik enyhüljenek, hogy meglássák Isten irántuk való szeretetét és kegyelmének gazdagságát.
Mi is iparkodunk. A rendszeres közösségi alkalmakon túl márciusban megyünk Valkóra, Vácra, Szolnokra, folytatódik a filmklubunk, lesz egy kiállításunk (Kádár József) és alkotóközösségnek egy nyílt napja, kiadjuk a megtérésről szóló füzetet és reményeink szerint egy novelláskötetet (Mózes botja), látogatjuk a cigány családokat, építjük a közösségeket (amennyire tudjuk), imádkozunk s küzdünk, reménykedünk és tusakodunk… Hogy így mi is kivegyük a magunk kis részét Isten nagy munkájában.
Azt azonban ne feledjük, hogy a kegyelmek kiáradását olykor megelőzi a „sötétség órája” – ha Jézussal így történt, mi se kerülhetjük ezt el. Maradjunk tehát józanok és bizakodók akkor is, ha úgy tűnik, erőfeszítéseink nem érik el a kívánt eredményt. Pánik, bűnbak-keresés, elcsüggedés helyett maradjunk szilárnak Krisztusban. Ábrahámnak egykor 25 évet kellett várnia, mire Isten ígérete beteljesült Izsák születésekor... mi reménykedjünk, hogy nekünk nem kell ennyit várni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretefoldje.hu)
