A jövő vallása
A szentté avatott Newman bíboros szerint a jövő vallása a kereszténység lesz – de ezt nem történelmi vagy társadalmi okok miatt mondta! Pedig az ő életében, a 19. század végére a Brit Birodalom hatalma csúcsán állt, s általában is a „fehér ember civilizációja” a Föld 85%-át tartotta befolyása alatt. Általános volt az a felfogás, hogy ez a kulturális felsőbbrendűség miatt lehetséges - aztán jött a 20. század, és Európa kollektív öngyilkossága a két világháborúval…
Newman bíboros azonban sokkal komolyabb és sokkal tisztábban látó ember volt annál, mint hogy az épp aktuális trendeket vetítse ki a jövőbe – mint teszik megmondó embereink és hamis prófétáink -, vagy épp a saját érzésvilágát és gondolatait tartsa megdönthetetlen igazságnak.
Kijelentése némileg emlékeztet Karl Rahner mondására, aki azt mondta, a jövő kereszténysége vagy misztikus lesz, vagy nem lesz - röviden szólva, vagy élő és eleven kapcsolatot ápol Istennel, vagy elvész a papíros-teológiában, kulturális és szociális programokban, esetleg belekeveredik a hamis istenek zavaros tengerébe.
Rahnernek ezt a kijelentését is hallottam már jószándékúan úgy fordítani, hogy a kereszténység vagy karizmatikus lesz, vagy nem lesz, és ez annyiban igaz is, hogy az Istentől jövő kegyelmi ajándékok és adományok mutathatják a Vele való élő és eleven kapcsolatot. Az utóbbi évek azonban azt is megmutatták, milyen könnyű eltévedni a kegyelmi ajándékok és kinyilatkoztatások világában, milyen könnyű a magunk képére és hasonlatosságára (zsebére és hasznára, gőgjére és tekintélyére) torzítani bármit. Elég emlékeznünk az amerikai pünkösdi karizmatikus mozgalom egyik nagy botrányaira, amikor a nagy tekintélyű szolgálók igazoltak egy később teljesen hamisnak bizonyult karizmatikus szolgálatot, vagy látnunk azt, hogy miféle hamis magánkinyilatkoztatások keringenek és szedik áldozataikat a hiszékeny hívek között itt a katolikus egyházban is.
Newman bíboros kijelentése – és Rahner mondata -, a felszín csillogása helyett a lényegig hatol. A kereszténység nem azért a jövő vallása, mert a kereszténység most épp domináns vallás – és milyen nagyot fordult a világ 100 év alatt! -, mert azt támogatja egy kultúra vagy épp a fegyverek ereje. Nem azért, mert vannak templomaink, papjaink és szentjeink – minden vallásnak vannak saját mércéje szerinti szent könyvei, rítusai és szentnek tartott emberei.
Newman bíboros szerint azért a kereszténység a jövő vallása, mert nem lehet más! Mert Isten Fia valóban megtestesült, mert Jézus Krisztus a Megváltó, mert a szentmisében és az oltáriszentségben valóban jelen van – mert Ő a történelem Ura is, mert van kezdet és vég…
Ez a mélységes hitbizonyosság, ez a megrendíthetetlen hit, Istennek és a valóságnak ez a mély érzékelése mondatja vele, hogy a jövő vallása nem lehet más, mint a kereszténység. (Ami azt is jelenti, hogy a pénznek, a hatalomnak, az erőszaknak, a hitetésnek a vallásai bármilyen sikeresek is időlegesen, csak homokba futó szennyes patakok…)
Tulajdonképp ez a mély bizonyosság az, ami őt és a szenteket eltöltötte, és megtartotta minden nehézség, küzdelem, fájdalom közepette is. Mindegy, hogy mi történik, mindegy, hogyan lesz – jó, persze egyáltalán nem mindegy, mégiscsak van egy életünk és küldetésünk -, Isten már győzött, és ez a győzelem a miénk, akárki akármit is csinál. (Mai nyelven szólva: bárki bármit kínál, bármivel kecsegtet és fenyeget, te csak szavazz Krisztusra!)
Milyen „szerencsések” (áldottak) vagyunk! Egy olyan kultúrában élünk, ahol még tudnak Krisztusról, tanulhatunk róla és tőle, megtérhetünk, minden lehetőség itt van előttünk, „karnyújtásnyira”!
Ugyan, ki adhatna ennél többet?
Kérjük Isten kegyelmét, hogy életünk ebben az évben még jobban belegyökerezzen Krisztus életébe, hogy nekünk is ilyen hitbizonyosságunk legyen, a legmélyebb és legmagasabb megtapasztalásával annak, hogy Isten van, és Ő velünk van – most, és mindörökké…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
