Ahogy mi karácsonyozunk
Kövezzenek meg, én szeretek ajándékot kapni is, adni is. Megértem, ha valaki ajándékokért mászkál a boltokban, mert én is azt teszem. Hiszen a háromkirályoknak is be kellett valahol szerezni a tömjént és mirrhát! Persze, nekem biztos az ajándékozás a szeretetnyelvem, hát ezen beszélek. Ezen szólt Isten is, amikor nekünk ajándékozta Fiát, bár igaz, hogy az nem a műanyag világítós Jézuska volt...
Szeretem, hogy jönnek hozzánk a rokonok karácsonyozni - hoznak ajándékokat is! -, szeretem a közös (és finom!) ebédet és a karácsonyi hangulatot. Az igaz, hogy azt annyira nem szeretem, hogy előtte napokig takarítani kell, meg pakolni, de igaza van feleségemnek, aki a takarító-tábornok, én amúgy is csak segédmunkás vagyok ebben.
Persze azt is szeretem, amikor elmennek a vendégek, és én végre olvashatom az ajándékba kapott könyveket. Amiket én kaptam, aztán amiket a gyerkeim, afeleségem, mert nagyon remélem, hogy olyat kaptak, ami engem is érdekel... (Ilyen haszonleső vagyok, mit tehetnék? Ha egyszer feljutok a mennyek országába, az egész világmindenséget kiolvasom, már amit Isten megmutathat nekünk...)
És szeretem a szentmisét is és a karácsonyi igéket, ámbár az éjféli isére már nem megyek - kiöregedtem és/vagy ellustultam, tessék választani -, jó nekem a napközi rendes mise is, hát hiszen magam is napközis vagyok az iskolában...
Szeretem a karácsonyt szeretem már a karácsony közeledtét is, az adventi rorátékat - hátha még igeliturgiát is tarthatok, beszélni az igéről, énekelni Jézusnak külön ajándék -, az izgatottságot, a kilépést a hétköznapokból, a várakozást, a kíváncsiskodást, vajon mit hoz a Jézuska... És persze szeretem azt is, amikor vége az ünnepeknek és újra visszazökkenhetünk a megszokott hétköznapokba, az ismerős időpontokhoz és munkákhoz (de előtte még egy utolsó kirándulás kettesben Manócskával, a gyerekek kirepültek, íme újra teljesen egymáséi lehetünk...
Szóval ne tessék bennem lelikiismeretfurdalást ébreszteni, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, nem a vásárlásé, meg evésé-ivásé, meg az ajándékoké, hanem csak szeressük egymást - hiszen mi így szeretjük egymást, az ajándékokkal, a kirándulással, a sütés-főzéssel, az együttléttel és különléttel (minőségi idő a másikkal és magammal, ha úgy tetszik), a fáradozással és idegeskedéssel, várakozással és nyugtalansággal, testtel és lélekkel...
Így van ez.
Áldott karácsonyi ünnepeket, és utolsó ajánlatként egy kis videó: Velünk az Isten! http://szeretetfoldje.hu/index.php/videok
Imával ésszeretettel: Gyula (sipos)
