Szellemi zűrzavar
A nagy társadalmi változásokat mindig sajátos szellemi pezsgés, és egyben zárzavar jellemzi. Jó példa erre az I. Világháború elleni Németország. A ’20-as évek elején, a weimari köztársaságban beköszöntött a „vándorpróféták kora” (Rüdiger könyve nyomán). A kalsruhei ember „?sforgatagnak” nevezte magát és kozmikus energiákat ígért mindenkinek. Stuttgartban az „Emberfia” vegetáriánus úrvacsorára hívta híveit. Düsseldorfban egy „új Krisztus” hirdette a közeli világvégét és arra hívott mindenkit, hogy vonuljon vissza a közeli Eifel-hegységbe. Berlinben a „szellem monarchája” töltött meg óriási termeket, ahol a „jézusi ?skommunista anarchiát” hirdette és a vezér szerepében tetszelgett. Egy magát „új seregnek” nevez? csapat végigvándorolta Németországot és közben hatalmas tömeggé duzzadt, vezet?jük az „Új Id?r?l” beszélt és közben táncolt – ezrek követik és zenélnek, táncolnak vele, olykor az egész város megmozdul, 5-6 ezer ember ropja der?sen, vidáman, mint a „jókedv keresztes hada”. Ebben a közegben dolgoznak a bal- és jobboldali politikai próféták és szabadcsapataik is, és ebb?l a háttérb?l emelkedik ki majd Adolf Hitler…
A II. Világháború után a szellemi ébredés az önismeret és a bűnbánat felé fordul. Ekkor alakul meg Németországban az evangélikus Mária-nővériség (Basilea anya könyvei hazánkban is kaphatók). Roger testvér és Taizé, Jean Vanier és a Bárka, Teréz anya munkássága, majd a katolikus karizmatikus megújulással a Júda Oroszlánja (később Nyolc boldogság), az Élet kenyere Közösség és társaik. Ezt a fellendülést majd csak a 60-as évekkel érkező nagy ellenhullám tudja megtörni a szexuális forradalommal, a beat- és rock-zene térhódításával, a hippi-kultusszal…
Számunkra is eljött a nagy társadalmi változás kora és lehetősége a rendszerváltozás idején. Nem lehet tagadni, hogy ez egybeesett a szellemi megújulással, a karizmatikus mozgalom megerősödésével, helyi közösségek és gyülekezetek kialakulásával. Úgy tűnik nálunk is megjelentek a hamis és igaz próféták az élet minden területén. Jöttek a politikai próféták, a vallási mogulok, a gazdasági kenetet árusítók – hogy ebből aztán mennyi haszon és kár származott, arról talán még korai lenne végleges véleményt mondani.
A ’90-es évek elején újra nyilvánosságot kaptak a különböző keresztény próféciák és magán-kinyilatkoztatások is. A karizmatikus megújulás és a Máriás-mozgalmak egyaránt nyitottan és örömmel olvasták ezeket. Időnként talán túl nagy örömmel is és valljuk be, hivatalos egyházi berkekből túl sok segítséget nem kaptunk a megkülönböztetés elsajátításához. Az atyai kéz helyett inkább csak gyanakvás, félelem és megütközés kísérte ezeket – míg aztán a jó gyümölcsök letagadhatatlanná nem váltak és legalábbis egy eltűrt állapotig nem juttatták ezeket a mozgalmakat. (Magam a Szeretetláng és a karizmatikus megújulás révén közvetlen részese lehettem ennek. Kaptunk mi hideget-meleget egyaránt, míg letisztultak a dolgok, a hamis visszaszorult és az igaz valamennyire elfogadtatást nyert.)
Most pedig egy újabb válságnak és egy újabb szellemi felkavarodásnak lehetünk tanúi. Azt gondolom, hogy most is egyszerre vannak jelen az igaz és a hamis dolgok. Időre és türelemre van szükségünk a helyes ítélet kialakításához. (Annak idején talán Medjugorjéban is az volt az egyik baj, hogy amikor az első jelenések megtörténtek, ott is odakeveredett mindenféle egyéb dolog és szempont - ráadásnak a titói állam vallásellenessége - és ezt az illetékes püspök mind egy kalap alá vette és így mondott negatív véleményt. Később aztán már hiába tisztultak ki a dolgok – ő nem engedett…)
Én biztos vagyok benne, hogy a minket elözönlő sok – olykor hasonló tartalmú -, magán-kinyilatkoztatás egy része nem több emberi fantáziánál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egészet elvethetjük, mert akkor kiöntjük a gyermeket is a fürdővízzel. A megnyilatkozások összevethetők az egyház tanításával, a régebbi és elfogadott, és/vagy régebbi, el nem fogadott de el nem is utasított kinyilatkoztatásokkal. Figyelhetjük a lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, szeretet, engedelmesség, önmegtartóztatás. (Ezek ellen nincs törvény – írja Pál apostol.) Nézhetjük, hogy kialakul-e egyházias lelkület, nézhetjük, hogy mennyiben tartós az esemény-sorozat…
A zsidó nép Jézusban nem ismerte fel a megígért Messiást, Bar-Cohba-ban pedig meglátta, ami csak egy újabb háborúhoz és kétezer éves szétszóratáshoz vezetett. Ez a veszély minket is fenyeget. Nekünk azonban még van lehetőségünk a helyes felismerésre jutni, nekünk még nem szabad feladni a kutatást és a reményt…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
