Isten várakozik...
Advent a várakozás ideje (Krisztus eljövetelére), valójában azonban Isten várakozik ránk, miközben mi… mire is várakozunk? Talán a Black Friday-re azaz fekete péntekre, a nagy leárazásra, amikor megrohanhatjuk a boltokat, megmutatva ezzel, hogy a szívünk sokkal inkább telve van a megszerezhető tárgyak iránti vággyal, mint Isten utáni vágyódással. Jézus azonban vár ránk…
Ő mondja, hogy „az ajtó előtt állok és zörgetek….”, s ha meghalljuk a zörgetést, akkor jövünk rá, hogy ha kinyitjuk az ajtót, kiderül, milyen rendetlenség van is nálunk…
Jézus vár ránk, hogy közeledjünk hozzá, hogy Ő is közeledhessen hozzánk. Hogy az Ő szemével lássunk, hogy megmutathassa, kik is vagyunk valójában és milyen országot építünk, ha építünk egyáltalán…
Jézusra várakozni a Szentírás szerint örömteli dolog, a hívek marana tha-t kiáltanak - Jöjj el Urunk! -, de mi gyorsan hozzátesszük, hogy ha lehet, még ne ma, és holnap sem érek rá, mozijegyem van…
Pedig épp azért kellene hangosan kiabálnunk Isten után, mert olyan állapotokat teremtettünk magunk körül, ami Isten nélkül szinte helyrehozhatatlan. Jézus szemével kellene látnunk, hogy észre vegyük azt a testi, lelki nyomorúságot, a megkeményedett szívek tengerét, a bűnök szokássá válását, a társadalom szétesettségét.
Egy apró tünet: néhány napja feltettem egy hírt a facebookra is, miszerint egy magyar NB I-es focista egy hónap alatt egy pedagógus ötévi fizetését kapja kézhez. Volt olyan hozzászóló, aki felháborodott és volt olyan, aki inkább helyeselte – ilyen a világ, ilyen fizetések mennek máshol is a focistáknak -, de legalábbis normálisnak tartotta ezt. Én azonban valójában nem azért tettem fel a hírt – és teszek fel cikkeket naponta hazánk és a világ állapotáról, pozitív és negatív dolgairól a honlapunkra -, hogy érzelmi reakciót váltsak ki, hanem hogy valami reális képet kapjunk arról, hol és miben élünk, és elgondolkodjunk, hogyan lehetne ezt krisztusibbá, szeretettelibbé tenni.
A fenti példához visszatérve, nem az a baj, hogy egy focista ilyen sok pénzt keres, hanem az, hogy egy pedagógus ilyen keveset! Egy biztonsági őr nagyobb összeget kap havonta, mint egy tanár, miközben a gyerekeink több időt töltenek a tanáraikkal, mint velünk, és mérhetetlenül nagyobb a pedagógus felelőssége, mint egy biztonsági őré, vagy focistáé.
Még az önkormányzati választások előtt beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy a kormánypárt simán nyerni fog – én pedig azt válaszoltam, hogy ezt ne vegye biztosra, mert a társadalomban olyan mélyen gyökerező elégedetlenségek alakultak ki, amit ha nem orvosolnak valahogy, előbb-utóbb robbanni fognak. (És itt nem hamis elvárásokról és túlzott igényekről beszélünk.) Ezeket nem lehet propagandával gyógyítani – mint ahogy a focis példánál is többen odaírták, hogy a hír biztos valami baloldali médiából való, azok meg mindig hazudnak, ne is higgyek nekik, ne is olvassam (különben UEFA-felmérés, azaz a nemzetközi futball szövetség adata), hanem valódi válaszokat kell adni rá.
Már persze, ha van bátorságunk Jézus szemével nézni magunkat, környezetünket, egyházunkat és hazánkat. A jó és a rossz dolgokat egyaránt, mindig a megoldást keresve, mindig krisztusi módon. (November 30-án, szombaton a törökbálinti Szeretetláng kápolnában a lelki napon erről fogok beszélni, Magyar advent címmel, s ha sikerül felvenni, megosztom a videók között is.)
Jézus néz minket, várakozik ránk, és mi is várjuk, kérjük, hogy jöjjön és segítsen, hogy mi is arra figyeljünk, amit Ő lát, arról beszéljünk, amit Ő mond, és azt cselekedjük, amit Ő cselekszik.
És a haza fényre derül…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
