Miről szabad beszélni és hogyan?
A Szeretetláng kápolnában negyedévente tartunk lelki napot, a hónap utolsó szombatján, ez most november 30-án lesz, a téma pedig „Magyar advent”. Némi izgalommal készülök az előadásomra, mert egy ilyen témánál óhatatlanul kritikus mondatokat is kell mondani egyházunkról és hazánkról (magamat se kihagyva), és ezt nem mindenki nézi jó szemmel. Találtam egy ide illő jó idézetet Pomogáts Béla irodalomtörténésszel folytatott beszélgetésben:
„Csakhogy, ha az értelmiség és különösen az irodalom nem tartja szemét a közügyeken és a politikusok viselt dolgain, akkor a „politikai osztály” elszabadul. Emlékezzünk csak arra, hogy annak idején, mondjuk, huszonöt-harminc esztendeje, milyen nagy vihart kavart az, ha egy író, például Fekete Gyula, Galgóczi Erzsébet, Moldova György vagy Csurka István rámutatott valamilyen visszás ügyre. Ma százmilliókat lehet lopni úgy, hogy az irodalomban ez nem hagy semmiféle nyomot. A bajok forrását ezért, szerintem, ott kell keresni, hogy a magyar irodalom szinte visszavonult a közéletből, a politika pedig efeletti őszinte örömét fejezte ki, és természetesen a média sem ad lehetőséget az íróknak arra, hogy ha véletlenül lenne valamilyen kritikai észrevételük, az eljuthasson a nyilvánosság elé. A magyar média máskülönben is nagyrészt utálja az irodalmat és a kultúrát, álnagyságoknak, a dilettantizmus arcpirító képviselőinek rendez népünnepélyeket, és fogalma sincs a szellemi értékek mibenlétéről. Manapság, szerény véleményem szerint, a magyar társadalom leginkább műveletlen egyedei az úgynevezett „médiaértelmiség” soraiban találhatók.” (Pomogáts Béla irodalomtörténész, 2010.)
Hogy értelmiségi és/vagy irodalmi ember lennék, az még nem dőlt el, de azért magaménak érzem a fenti sorokat. De hogy ne terheljem túl ezt a rövid írást, inkább ide másolok az egyik könyvemből („33 rövid történet és néhány hosszabb”) egy groteszk kis novellát, házunk tájáról. Nem bántó, talán még csak nem is kritikus, de talán így is lehet… Egyébként pedig, hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak, természetesen mindenről szabad beszélni, és lehetőleg úgy, hogy az a megértést, és a problémák megoldását szolgálja.
Bizalmi munka
Édes kislányom nagyon figyelj, mert ez a takarítás bizalmi munka! Amit itt látsz, azt nem lehet kifecsegni a barátnőknek meg udvarlóknak! Hogy ezt megmutatom neked azt jelenti, hogy elég nagylánynak tartalak ahhoz, hogy ezt megértsd és betartsd a szabályokat! Ha majd én már nem leszek, akkor majd neked kell átvenni ezt a feladatot! Addig is velem fogsz járni ide, hogy rendesen betanulj.
Látod kislányom, ez egy háromajtós gyóntató fülke. Középen ül a pap, a két oldalsó térdeplőhöz pedig felváltva mennek be az emberek. Vannak kétajtósak is, de ez háromajtós. Először mindig az oldalsó fülkéket takarítjuk, s csak a végén a középsőt! Mindig csak este takarítunk, amikor már nincs több gyónó, hogy másnap tiszta fülke fogadja az embereket.
Jól nézd meg kislányom, ne fordulj el, ne fintorogj, nekünk ezt meg kell csinálni, ez a mi hivatásunk! Látod, azok a fekete gumós lerakódások körben a fülke falain a csúnya beszédek, vádolások, káromlások. Ezek mindenhová odatapadnak, s csak a súrolókefével jönnek le. Az a nyúlós trutyi bal oldalt, ami folyik lefelé, az egy nagy hazugság volt, amit megbánt valaki, a pap eloldozta róla, így az kikerült az életéből. Teljesen el kell tüntetni, nehogy valaki holnap belelépjen. Ott lent pedig, a térdeplő alatt az a vörös, büdös folt a paráznaság bűne - elég sok összegyűlt itt ahogy látom, vagy valaki többször elkövette, vagy többen is elkövették. Ez van. Csak kesztyűvel érj hozzá, mert ha ráragad a kezedre vagy a ruhádra, alig lehet eltávolítani. Most itt nem látok erőszakos bűnöket, azok fénylenek és nagyon büdösek, és nem látok gyilkosságot, abortuszt sem – azok teljesen feketék. De ha jössz velem szorgalmasan, meg fogod ismerni azokat is! Egy-egy lelkigyakorlat után, amikor sokan jönnek bűnbánatot tartani, annyi váladék meg lerakódás összegyűlik, hogy órákig vakargathatjuk!
Most nagyon figyelj, lányom! Ha ezt a kis piros táblát látod kiakasztva a kilincsre, akkor az azt jelenti, hogy ebben a fülkében egy pap gyónt. Az ilyenbe soha, de soha ne menj be, ez nekünk tilos! Ezeket csak a pap takaríthatja ki! Ha meglátják, hogy kíváncsiskodsz, kinyitod az ajtót, már repülsz is és soha többé nem kapsz munkát!
Édes lányom, szép munka ez, jó munka, felelősségteljes munka, de ami a legfontosabb, bizalmi munka. Most ugyan nem lehet valami sokat keresni vele, mert kevesen járnak gyónni – de mi kitartunk, mert előbb-utóbb újra jönni fognak az emberek!
Na, húzd fel a gumikesztyűt, hozd a vizet, aztán kezdjük, mert hosszú lesz még az este!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
