Nem hisznek a szemüknek
Nyáron két másik családdal együtt nyaraltunk az ?rségben. Egyszer az asztal körül beszélgettünk a kamasz gyerekekkel és elmondtam, hogy id?nként milyen tévesen rögzülnek bennünk az ismeretek. Például látjuk a középkorban játszódó filmekben, olvassuk a könyvekben, hogy a kocsmáros ráharap az aranyra és így ellen?rzi, hogy hamis-e. Általánosan elterjedt vélemény, hogy ha meglátszik a fognyom, akkor valódi az arany – holott ennek pont az ellenkez?je az igaz. (Egyébként is nyilvánvaló, hogy csak az aranynál puhább, kisebb olvadáspontú és könnyen hozzáférhet? anyaggal lehetett hamisítani – például „ólombélést” kapott a pénz…) Ebb?l nagy vita kerekedett, mert senki nem értett velem egyet, meggy?z?déssel mondták, hogy látszania kell a fognyomnak, akkor valódi az arany. Végül a legnagyobb fiam elkérte a karikagy?r?met és teljes er?vel beleharapott – persze eredmény (fognyom) nélkül. Ami elképeszt?, hogy ezek után se hitték el az igazságot!
Mondhatnánk, hogy ez ám a hit, még a tényektől sem hagyja zavartatni magát! Szép dolog is lenne ez, ha nem hamis hitről és szimpla fafejűségről beszélnénk. De ugyanezt a jelenséget megfigyelhetjük az élet minden területén. Jogvédőink a magzatgyilkosságok kapcsán előszeretettel beszélnek a nők önrendelkezési jogáról, és hogy mi azt szeretnénk csorbítani, pedig hát akarja a kánya! Viszont teljesen nyilvánvaló, hogy a magzat nem a nőé, nem a nő teste, hanem különálló lény, kisbaba, akinek önálló joga van az életre. Zavarja ez jogvédőinket? A legkevésbé sem. Vagy van-e annál szemforgatóbb dolog, amikor tisztelt képviselőink megszavazzák maguknak a mentességet az adók alól, felemelik a saját fizetésüket, majd arról beszélnek nekünk, hogy a válság miatt mindenkinek összébb kell húznia a nadrágszíjat. (Nem mintha nem lenne igaz ez utóbbi – csak hát hol a jó példa ereje? Hacsaknem arról van szó, hogy ők már rég nem hordanak semmilyen övet, ami féken tarthatná őket…)
Vagy mit lehet mondani, amikor Medjugorje kapcsán vallásos, buzgó emberek még mindig figyelmen kívül hagyják az összes jó gyümölcsöt – hivatások, megtérések, életrendezések, megújuló hitélet, stb. -, nehogy valami pozitívat kelljen mondani róla. (Amorth atya a honlapunkon is olvasható interjúban keményen fogalmazott velük kapcsolatban – azóta már kaptam leveleket, hogy az atya azt mond amit akar, nekik akkor is gyanús Medjugorje…)
Nem folytatom a felsorolást, inkább rövidre zárom a sort. A tények makacs dolgok, illik figyelembe venni őket. Nehogy úgy járjunk mint Jézus kortársai, akiken beteljesedtek a Messiás jövendölései: „Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő kerekedik, mindjárt mondjátok, hogy eső lesz, s ez be is válik. S ha azt látjátok, hogy délről fúj a szél, arra következtettek, hogy hőség lesz, és ez be is következik. Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.” (Lk 12, 54-59)
Most még úton vagyunk, most van itt az Istennel és emberekkel való kiengesztelődés ideje. Mert az idők jelei sürgetnek minket…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)