Mi történt a jövővel?
Boldogult gyermekkoromban, az 1970-es évek elején, az iskolában képet kellett rajzolni arról, milyennek képzeljük el a jövőt. Volt ott minden: repülő autók, robotok, boldog emberek… Mire az ezredforduló beköszöntött, ezt felváltották a negatív utópiák (disztópiák): minden pusztul, az emberiség romokban… Talán II. János Pál pápa volt az egyetlen jelentős gondolkodó, aki mert pozitívan gondolkodni, meghirdetni a Jóbel-évet és reménykedve átvezetni népét a XXI. századba.
Na jó, Közép-Európában a szovjet rendszer összeomlása szintén lelkesedést keltett, ami majdnem a gazdasági válságig kitartott, de aztán mi is elveszítettük reményünket: klímakatasztrófa, háborúk, és persze a politikusok, akiket mindig lehet szidni...
Nem mintha ne kennének hazánkban is komoly jövő-stratégiával dolgozó cégek, emberek. („A világ fiai a maguk módján okosabbak nálatok, tanuljatok tőlük.” – tanít a Szentírás.) Az OTP Közép-Európa egyik meghatározó bankjává akar(t) válni, s láthatólag erősen tör a cél felé, a MOL ugyanígy az energia-szektorban. Vannak aztán olyan emberek is, akik világméretekben próbálnak választ találni a kihívásokra. Ilyen például Elon Musk, aki a Tesla elektromos járműivel, a SpaceX űrvállalattal és a SolarCity napenergia hasznosító cégével is jelentős fordulatot akar(t) végrehajtani. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek az emberek keresztény példaképek lennének, még abban se vagyok bizonyos, hogy gond nélkül bejutnának a mennyek országába, de azt azért megtanulhatnánk tőlük, hogyan kell egy pozitív jövőképet cselekvés-sorrá lebontani majd megvalósítani.)
Az bizonyos, hogy az egyháznak is válaszolnia kell valamilyen módon a világ kihívásaira. Azt gondolom, hogy amikor Ferenc pápa a bezárkózás helyett a nyitást és a kovász-szerepet választotta, ezzel II. János Pál pápa örökségét folytatja. (Hogy meddig és milyen eredménnyel, hogy kitart-e, vagy sikerül elüldözni, az még kérdés. Nekem rémálmom, hogy nála válik valóra a prófécia a Rómából menekülni kényszerülő pápáról… de ezzel persze én is csak a károgók közé állnék, úgyhogy ez maradjon csak rémálom…)
Az én vízióm a világról, benne hazánkról és a Kárpát-medencéről az, hogy Isten azt akarja, hogy az a Szeretet földje legyen, és áldása újra átjárhassa az egész teremtett világot.
Ahogy még ifjan, környezetvédőként tanultam: gondolkodj globálisan, cselekedj helyben. (Think globally, act locally.) Ebből aztán kinőtt néhány közösség, könyvkiadás és média, missziós ügyek, kápolna…de még mindig úgy érzem – majd harminc év után -, hogy még mindig csak az elején tartunk! (Ezt sajnos önkritikusan kell írnom – mi mindent tehettem/tehettünk volna, amit végül lustaságból, szorongásból, hitetlenségből nem tettem/tettünk meg!)
Mindig van azonban hová előre menni, érdemes tehát újra végig gondolni, mit és hogyan kellene tennünk a továbblépéshez. (Pláne, hogy az év elején erre az évre kért igém is ez volt „Mi a teendő?” – hogy mire jutottam, arról majd külön írok.) Egy jó szolgálatnál talán természetes állapot, hogy szűkölködik munkatársakban, anyagi és lelki eszközökben, épp azért, mert mindig egyre több feladatot lát maga előtt, egyre több mindenben kellene segítenie, egyre mélyebben látja, mennyi probléma, baj van… Ugyanakkor egyre mélyebben és gazdagabban megtapasztalhatja Isten gondviselő segítségét is!
Most a sok szűkölködésből csak egyet írok, a munkatársak, szervezők, imádkozók hiányát. Ha be akarjuk tölteni az egész országot Isten örömhírével, akkor ahhoz kellenek emberek is, akik megnyitják a kapukat (közösségeket, plébániákat, szíveket) ahová aztán bemehetünk. (Többek között ezért indítjuk újra el ősszel a kétezres évek elején néhány évig működő Szeretet Földje Missziós Iskolát is ősszel, amire már most lehet jelentkezni elérhetőségeinken. Havonta egy szombat, összesen hét alkalom, és ingyenes, Törökbálinton…)
Szóval: te, aki most olvasod ezt az írást, légy bátor és erős, és merj kopogtatni, zörgetni és kérni a saját helyeden, közösségedben, plébániádon. Mi szívesen segítünk! Szervezz imaközösséget, lelki napot, előadást, vagy bármit, és írd meg, hogy miben tudnánk segíteni! (Mindaz, ami fent van a honlapunkon, rendelkezésetekre áll…)
Kérlek, ne beszéld le magad a cselekvésről. Ne mondd, hogy lehetetlen, hogy úgyse valósulhat meg, nem fogadnák el – légy találékony. Minden jó munka így kezdődik – kalandra fel!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
