Lehet-e egy keresztény katona?
Miniszterelnökünk fia, Orbán Gáspár szerződéses katona lett, az egyik legkeményebb alakulathoz, a különleges erőkhöz vonult le. Szokatlan döntés ez egy olyan fiatalembertől, aki a Felház nevű karizmatikus keresztény mozgalom egyik vezetőjeként Isten szeretetét hirdette az embereknek. Tanakodhatnánk ennek okain – kiválóságra törekvés, a kihívások keresése, megfelelni vágyás a szülőknek, esetleg „Isten hívása” – fontosabb azonban ennél a címben feltett kérdés: lehet-e egy keresztény katona? Bűn-e az önvédelem, ha Jézus is vállalta a kereszthalált?
Egyházunknak vannak kedvenc katona szentjei, de azért itt sem árt az óvatosság és a megkülönböztetés. Szent Márton nem keresztényként lett katona, hanem katonaként lett keresztény katekumen, és ahogy lehetett, leszerelt... Kapisztrán Szent János ferences szerzetesként nem fogott fegyvert, igaz viszont, hogy parasztsereget vezetett Nándorfehérvár alá, Hunyadi János megsegítésére.
Jézus már a felebarát elleni rossz beszédet is gyilkosságnak nevezi és kárhozatra ítélőnek tartja – ugyanakkor Hitler ellen a teljes önfeladás nehezen vezetett volna eredményre. (Bár ki tudja?) Van-e tehát jogunk megvédeni magunkat, családunkat, hazánkat, létezik-e az önvédelem joga, vagy az egyház csak szentesített valamit, amit kikerülni nem tudott?
Az evangéliumokat olvasva azt láthatjuk, hogy Jézus is többször megvédte magát egészen addig, amíg küldetése beteljesítéséért oda nem kellett adnia az életét. Nem engedte, hogy a falujabeliek lelökjék a szikláról, nem engedte, hogy királlyá tegyék, eltűnt a templomból, amikor el akarták fogni. Kikerülte a csapdákat, amiket a farizeusok és a vének állítottak elé, hogy idő előtt elkaphassák. Ugyanakkor az Atyától kapott küldetéséért egész életében vállalt minden szenvedést, nehézséget, és végül teljesen kiszolgáltatta magát ellenségeinek…
Megtehetem – és talán helyes is megtennem -, hogy amikor engem bántanak, megszólnak, akkor – Jézus tanítása szerint – oda tartom a másik arcomat is. De mi történik akkor, hogy a gyerekemet bántják (rémálom: épp a lányomat erőszakolják) az orrom előtt, nekem pedig lehetőségem van egy bunkóval véget vetni ennek? Melyik a nagyobb bűn? Ha erőszakmentesen hagyom, hogy megerőszakolják, vagy ha erőszakosan fejbe verem a bunkóval? (Én biztos fejbe verném…)
Szabad-e a hazánkat védeni, és ha igen, akkor hogyan és milyen körülmények között? (Most nem beszélve arról, hogy a háborúkat nem hazaszeretetből, hanem önző és erőszakos okok miatt indítják.) A két világháború között a nazarénusok és a Jehova Tanúi is megtagadták a katonai szolgálatot, fogságot, sőt a halált is vállalva ezért. A Kádár-korszakban hasonlóan tettek többen a katolikus Bokor bázisközösségek tagjai közül is, többéves börtönt kapva ezért. Ez az erős és elkötelezett lelkiismeret nagy tiszteletet érdemel. (Én már abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy addig húztam-halaszthattam a katonai szolgálatot, míg lehetővé vált a polgári szolgálat…)
Egy biztos: a normális életnek – bármi legyen is az -, nem része a gyilkossá képzés. Az első keresztény nemzedékek olyan komolyan vették Jézus tanítását, hogy inkább a vértanúhalált, az erőszak elszenvedését választották, mint az erőszakot. Azt is tudjuk, hogy az erőszakmentesség politikájával hatalmas célokat lehetett elérni és egész nemzetek sorsát megváltoztatni, elég ehhez Gandhi Indiájára és Martin Luther King Amerikájára gondolni.
Az is igaz azonban, hogy egy megrontott, elsötétült világban élünk, ahol a gonosz élő és aktív erő. Jézus tanácsa, hogy „álljunk ellene a gonosznak” – és ehhez is erő és hatalom kell, igaz, hogy Isten ereje és hatalma, a Szeretet ereje és hatalma. Azonban hogy ez a szeretet hogyan nyilvánul meg, az nem mindig egyértelmű. (Igen, azt gondolom, hogy a katonák között is akadnak hősök, és ezt akkor is elismerem, ha ez a fajta hősiesség távol áll tőlem.)
Van-e tehát egyértelmű válasz a címben feltett kérdésre? Nincs. Nagyon sok minden függ a kérdezőtől és a körülményektől – az én személyes válaszom azonban az, hogy Isten országát, a Szeretet földjét leginkább mégiscsak Isten kegyelmével és a szeretet cselekedeteivel lehet építeni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
