Kétféle jövő
Kétféle jöv?r?l is beszélhetünk. Az egyiket Isten készíti el?, a másikat a sátán akarja megvalósítani. Mindkett?nek meg vannak a maga apostolai és prófétái. Hogy pedig a jöv?nk végül hogy alakul, annak megértéséhez érdemes néhány szempontot figyelembe venni.
- Nincs következmények nélküli világ. Amit az ember vet, azt is aratja. Ha bűnt vet, gyűlöletet, irigységet és haszonlesést, akkor azt meg is kapja, másoktól is, ellene is. Ha hatalomra vágyik, akkor hatalmat kap, míg aztán a nála hatalmasabb el nem veszi tőle, hogy úgy bánjon vele, ahogy ő bánt másokkal. Aki az élet császára akar lenni, az az is lesz – még ha csak a saját egyszemélyes szemétdombján is -, hogy aztán rabszolgája legyen annak, aki fölötte is császár. Ha visszaél a környezetével, végül a környezete is visszaél vele. (És tessék mondani, hol lehet egy korty tiszta levegőt venni, és mennyiért?)
Aki azt hiszi, hogy ebben a válságokkal küzdő és összeomló valahogy mégis világban meg lehet úszni a dolgokat anélkül, hogy komolyan megváltoztatnánk életünket, az illúziókban ringatja magát de legalábbis nem mer szembenézni a helyzet súlyosságával.
- Isten gyermekei és evilág fejedelmének gyermekei egyaránt apjuk és uralkodójuk személyiségét és céljait tükrözik vissza. Isten gyermekei a szeretet és béke útját járják, a kiengesztelődést és megértést keresik, hűségesek és önzetlen lelkűek. A sátán fiai pedig sikert, pénzt és hatalmat akarnak, önzők és a saját javukat minden fölé helyezik.
- A sátán célja, hogy uralja az egész világot. Isten akar lenni, legalább evilág istene, hogy mindennel és mindenkivel kénye-kedve szerint bánhasson. Ha lehetősége van rá, kíméletlenül letör minden ellenállást és rabságba hajt mindenkit. Emberei ugyanezt teszik. Apostolai meghirdetik a szép új világ megváltó hozsannáit, ahol egy központból mindent szépen el lehet rendezni. Prófétái megjövendölik, hogy az lesz a káosz vége, menedzserei pedig minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ezt megvalósítsák. Az elmúlt évtizedekben is minden eszközt igénybe vettek és semmilyen ár sem volt elég drága – hiszen úgyis mindent mi fizetünk meg a végén -, hogy a szabadságnak és jólétnek ezt a vízióját elénk fessék. Igaz, ez a bűn szabadsága volt, ahol egynemű párok is házasodhatnak és örökbe fogadhatnak gyermeket, sőt mindenki maga választhatja meg a nemét és át is operáltathatja magát – hát nem ez a totális szabadság? Ahol minden zavaró tényezőt ki lehet iktatni: a magzatot, a fölös munkaerőt, a fogyatékost, a beteget, ahol minden a tiéd, csak ragadd meg és csak tégy amit akarsz, az erősebb, a gazdagabb, a szebb jogán… A sátán által készített jövő végén azonban a bűn, a média agymosása, az egzisztenciális kiszolgáltatottság és az állandó személyes ellenőrizhetőség által totális kontroll alatt tartott és végül halálba gyötört emberiség áll.
- Isten országa ennek az ellentéte. Egy olyan ország, ahol a személyes és közösségi autonómia - szeretet és felelősség – szép renddé fonódik össze. Ahol a leuralás (diktatúra) és a széthullás (anarchia) veszélyét egyaránt el tudják és el is akarják kerülni. (Ez nem utópia, hiszen minden jó család, minden jó közösség így működik.) Ahol a nagyobb döntési szabadsághoz nagyobb felelősség és számon kérhetőség (átláthatóság) is párosul. Vagy más kifejezéssel, de már az Egyházra vonatkoztatva: ahol a hierarchia (szép rend) és a karizma (személyes kezdeményezés) egymást segítve építi Isten országát közöttünk.
- De vajon egyáltalán ellen tud-e állni a krisztusi ember a hatalmas sátáni gépezetnek? Egyértelműsítsük: csak a krisztusi ember – és krisztusi közösség, társadalom - tud ellenállni a hatalmas sátáni gépezetnek! Mert a keresztények mögött Isten áll (ha és amennyiben elfogadják és élik Isten akaratát), és Ő már győzött a sátán minden ereje fölött és ezt a győzelmet újra és újra átadja nekünk!
Így tehát nem az a kérdés, hogy melyik jövő fog megvalósulni – végül mindig Isten akarata teljesül -, hanem az, hogy milyen áron?
Minél több ima, annál több kegyelem, minél több közösség, annál több szeretet, minél több jó döntés, annál több helyes tett – és annál inkább megtörik a sátán hatalma felettünk.
Hamarosan jön a következő Nemzeti Imanap, január 18-án, Szent Margit ünnepén. Ez már a hetedik – hét éve szervezzük ezt -, és talán még soha nem volt ennyire fontos, hogy a keresztények imádkozzanak, hogy imáik által a kegyelem hullámai elérjék és átmossák hazánkat és nemzetünket, de az egész világot is. December elején fogjuk szétküldeni ezzel kapcsolatos levelünket, aztán jönnek a plakátok, imafüzet, stb. Hiszem, hogy ez nagyon fontos kezdeményezés és kedves Isten előtt!
Így vagy úgy, de mindenképpen eljön közénk Isten országa, a Szeretet földje. Ha azonban imádkozunk és cselekszünk, az lerövidíti és megkönnyíti az átmenetet mindannyiunk számára…
Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu)
