Öt radikális változás

Kategória: Eheti Megjelent: 2019. március 25. hétfő

Emberileg érthetetlen, hogy a krisztus-hit hogyan tudott annyi embert megnyerni magának Jézus Krisztus feltámadása után. A hívő zsidó embernek ugyanis olyan radikálisan meg kellett ehhez változtatnia gondolkodásmódját, világlátását és egész életét, olyan belső szabadságra kellett szert tennie, ami szinte elképzelhetetlennek tűnik. Az öt radikális változás:

1. A zsidó nép a saját történelméből, és főleg a babiloni fogságból azt tanulta meg, hogy vagy betartja a törvényeket, vagy elpusztul. A Törvény lett a zsidó önazonosság alapja, ennek szíve pedig a Tízparancsolat, amelynek első mondata szerint az Úr az egyetlen Isten, és rajta kívül nincs senki más – a többi mind csak pogány bálvány, hamis isten. (Ez volt az egyik oka Jézus kivégzésének is: „Istennek mondotta magát” – amit a Törvény halállal büntet.) Ehhez képest már az első keresztény nemzedék is Istennek vallotta Jézus Krisztust, ami hallatlan, radikális – és életet veszélyeztető! -, változás a korábbi abszolút monoteizmushoz képest.
2. A zsidó vallásos élet hétköznapi, megszokott és rendszeres része volt az állatáldozat. E nélkül elképzelhetetlen a gyermekek bemutatása az egyetlen, jeruzsálemi templomban, lehetetlen a bűntől való megtisztulás, egyszóval a törvények betartása. A keresztények azonban nem mutatnak be többé engesztelő állatáldozatot, mert hitük szerint Jézus Krisztus önmaga feláldozása által mindörökre megszentelte a benne hívőket, Ő a bűnökért bemutatott örök áldozat. Ez radikális változás a vallásgyakorlatban, ami hamar összeütközésbe kerül a többi ember (rokonok, barátok) hitével.
3. A Krisztushoz megtért zsidó emberek szombat mellett, majd egyre inkább helyette a hét első napján -, „az Úr napján” nekünk most vasárnapon – tartották a „hetedik napot”. Kétszeres a konfliktus: ha a kötelező szombat, (sabbath) mellett ülik a vasárnapot, akkor lusták és munkakerülők, ha a szombat helyett, akkor törvénytörők - azaz mindenképp szembe mennek az egész társadalom megszokott életrendjével.
4. A Krisztus-hívők radikálisan szakítanak az addig elfogadott messiás-képpel. A Megváltó, a Krisztus már nem politikai vezér, nem győztes népfelszabadító, hanem a világ bűneiért szenvedő áldozat, „szenvedő szolga”, és nem hozza el a várva várt nemzeti szabadságot az embereknek. A bűnözőként keresztre feszített názáreti Jézus feltámadásának és Krisztus voltának megvallása többszörösen is botrány és a zsidó nép messiás-reményének megcsúfolása.
5. Végül pedig, a Krisztus-hit tagadja az addigi általános vallásos meggyőződést, miszerint a Törvénynek való engedelmesség kedves Isten előtt és ez üdvözít. A tanítványok szerint a törvény önmagában nem tud üdvözíteni, mert mindenki bűnös és nem is tud szabadulni bűnei alól. Krisztus a szabadító, a benne való hit által üdvözülhetünk. (Hitünket pedig az ebből fakadó szeretet-cselekedetek által mutathatjuk meg.) Jézus Krisztus élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása a középpont, nem a mózesi Törvény.
A felsorolt tényezők rendkívül radikális változást jelentenek, hiszen megkérdőjelezik az ember egész addigi életét, meggyőződését, társadalmi helyét és szerepét. A Jézus Krisztus által megígért Bátorító, Vigasztaló, Védőügyvéd, azaz a Szentlélek által ezek az emberek mégis képesek voltak erre a kopernikuszi fordulatra - a megtérésre. Olyan belső szabadságról és autonómiáról tettek bizonyságot, ami erősebbnek bizonyult minden kísértésnél és fenyegetésnél, üldözésnél és kínzásnál.
Most, nagyböjt idején tegyük fel magunknak a kérdést: mi maguk, közösségünk, egyházunk vajon rendelkezik most ilyen belső szabadsággal? Attól tartok nem. Sem a bűnök, sem a kísértések ellen nem. A pénzzel és hatalommal szemben, a politikai célokkal és világi hatalmasságokkal szemben sem. A félelemmel és fenyegetésekkel szemben sem. Az egzisztenciális bizonytalansággal szemben sem – és még sorolhatnánk. Pedig nekünk kellene példát adni, mert hiszen ugyanaz a hitünk, mint az első keresztényeknek, és ugyanaz a Szentlélek áradt ki ránk is, mint rájuk.
Ha ugyan…
Van miért bűnbánatot tartani, van miért imádkozni, van hová előre menni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments