A babiloni nagy parázna
A bibliai Jelenések könyve többször beszél a babiloni nagy paráznáról, aki „a nagy vizek fölött ül, akivel a föld királyai paráználkodtak, és akinek paráznasága borától megrészegültek a föld lakói”. Ő a „föld paráznaságainak és utálatosságainak anyja” és a „nagy város, amely a föld királyai fölött uralkodik”. A történelem során már sok embert, várost és nemzetet azonosítottak ezzel a nagy paráznával, és az elmúlt évtizedekben egy újabb esélyes jelölt is csatlakozott a listához.
A múlt héten olvashattuk, hogy New York államban törvényileg engedélyezték, hogy egészen a szülésig meg lehessen ölni a magzatot – ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szülés közben adják be a méreginjekciót a babának. Ezt a rettenetes dolgot pedig a szabadság és szeretet diadalaként ünneplik! Képmutató módon „Reproduktív Egészségügyi Törvénynek” nevezik, s „New York állam kormányzója a bejelentés kapcsán kifejtette, véleménye szerint a döntés a progresszív értékek történelmi győzelmét jelenti. Korábbi beszédében annak a kezdeményezésének is hangot adott, hogy foglalják bele az alkotmány szövegébe is az abortuszhoz való jogot.”
Figyeljük meg a gonosz lélek működését, ahogy eléri, hogy a bűnt törvényesítsék, így szabaddá téve az utat a lelkiismeret elfojtására, illetve az igazság kimondásának büntetésére. Nem mai dolog ez, mióta a bűn létezik, a sátán mindig ezt tette. Már az Édenben is Istent nevezte hazugnak, hogy ellene fordítsa az emberpárt. Gonosz vallási kultuszok sokaságát inspirálta, ahol rituális prostitúcióval, emberáldozatokkal, háborúkkal és viszállyal lehetett szolgálni az „isteneket”.
Modern korunkban az állam segítségével éri el, hogy a bűn legalizálódjék az igazság pedig büntethetővé váljon. A náci Németországban és a kommunista országokban állami törvények tették lehetővé a módszeres kínzást, gyötrést, munka- és haláltáborokat. Az ezeket mozgató, a gépezet fenntartásukban részt vevő emberek pedig könnyen mondhatták: mi csak a törvényeknek engedelmeskedtünk, azt tettük, amit előírtak nekünk. Én csak aláírtam a deportálást, én csak felépítettem a gázkamrát, én csak az eszmét szolgáltam…
A gonosz lélek még a jót is rosszra tudja fordítani. A ’60-as évek polgárjogi mozgalmai felléptek az elnyomottak és kisemmizettek közösségi jogaiért, a színes bőrű emberek egyenjogúságáért – és ez helyes és jó dolog volt. Aztán ahogy telt az idő, előtérbe kerültek az egyéni jogok – és vele a bűnhöz való jog és ennek kiterjesztése. Ma már törvényileg elítélhető, aki ellenzi az abortuszt, aki azt meri mondani, hogy nem ért egyet a homoszexuális ideológiákkal, esetleg keresztény nevelést szeretne a gyerekeinek adni… Mi lettünk a szűklátókörű rossz emberek, akik nem hagyják a többieket élni…
A megrontott ember pedig nagyon szereti törvényesíteni a bűnt, hogy hajlamait igazolhassa, kiélhesse, és ehhez pénzt, paripát és fegyvert szerezzen, illetve alávetett szolgákat, akik teljesítik minden kívánságát. Nincs kivétel, a Föld minden országa elbukott ebben, mi magyarok is. Elég, ha eszünkbe jut a letelepedési kötvénybiznisz, ami pontosan bemutatja, hogyan működik a dolog. Amire – egyszer, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban -, kitalálták ezt a megoldást, abban még mindenki jól járt: az állam is, amelyik kedvező áron kapott kölcsönt a kötvényt megvásárló által, a kötvényes is, hiszen végül a pénzét is visszakapta és állampolgársághoz jutott. Nálunk azonban sikerült – tudva és akarva -, olyan törvényi kereteket kialakítani, amiben a kötvényt kibocsátó állam mindenképp rosszul jár, viszont a kötvényt a vásárló felé közvetítő cégek („megbízható embereink”) mindenképp jól járnak a borsos közvetítői díj miatt. „A letelepedési kötvényüzlet 5 éve alatt a magyar adófizetők mintegy 20-30 milliárd forintot buktak, miközben a cégek a program négy éve alatt 162 milliárd forintos bevételre tettek szert...” – így van ez.
Szóval New York ott trónol az óceán partján és gonoszságával megrontja az egész világot. A Jelenések könyve szerint végül a tengerbe süllyed (jelképesen, de akár szó szerint is, a tengerszint emelkedésével), akár elődei és utódai.
Nekünk nem kellene vele süllyednünk. Sem morálisan, sem valóságosan…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
