Jézus életéről írni
Nagy vágyam ez nekem, de sehogyan se sikerül. Hasonlóan vagyok ezzel, mint a feleségemnek régesrég megígért szerelmes regénnyel, abból se tudtam még soha egy oldalnál többet leírni, mindig beletört a bicskám. (Vagy túlságosan is hasonlított az elképzelt főhősnő Ildikóra, s akkor nem mertem kiadni magam, vagy túl kevéssé, akkor meg minek…)
Különben így vagyok az általam kedvelt szentek életéről szóló filmekkel is: inkább távol tartom magam tőlük - bár ebben a most elindult filmklubunk talán változást hoz -, mint közel. Amelyik szentet ugyanis szeretem (olvasom, segítségét kérem, követem), azt valahogy belülről ismerem, és a filmvásznon megjelenő alak csak úgy passzol ehhez a belső képhez, mint egy gyerekes irka-firka a modelljéhez. Márpedig irka-firkát csinálni se szentekből, se Jézusból nem szeretnék…
Nem mintha nem próbálkoznék a szentekkel is, Jézussal is. Írtam én róluk, talán többet is, mint kellett volna. A szeretet utat keres magának – mentegetőzhetek -, meg aztán vitt a muszáj is, mert abban a tíz évben, amikor könyvkiadásból éltem, ha nem jött jó kézirat, hát írtam egyet (jót-e, nem-e, ki tudja?), s a szentek kézre álltak, csak le kellett ülni a billentyűzet elé…
Hanem Jézus! A nagy szerelem, ami megtérésem óta, kisebb-nagyobb lánggal, de kitart. (Ha nem lettem volna már előtte olyan nagy vágyódója a női nemnek, talán még a cölibátussal is kísérleteztem volna – de annyi eszem már akkor is volt, hogy tudjam, belőlem csak rossz, bukott pap vagy szerzetes lehetne. Meg aztán ott volt Manócska is, akinek sürgősen megkértem a kezét…) Jézussal nem boldogulok. Amikor a „Márk evangéliumát olvasva” írtam, azért választottam ezt az evangéliumot, mert ez volt a legrövidebb, gondoltam, csak elbírok vele! Aztán több évig tartott, míg másfél oldalanként, nagy elakadásokkal, elkészültem vele. (Így is 350 oldal lett, A/5-ös méretben.) Közben kerülgettem Jézust erről is, arról is, megírtam a „Mária titkát” a Szűzanyáról, aztán a „Keresztelő János történetét”, de Jézus életéhez hozzáfogni még mindig nem volt erőm. Újabb kitérőként kitaláltam, hogy a Hegyi beszédet kell feldolgozni, elvégre az nincs benne Márk evangéliumában. Ezzel is elbabráltam jó ideig, szintén másfél oldalanként került fel a honlapunkra, könyvként összesen 144 oldal lett A/5-ös méretben. Aztán ott van a „Jézus győzelmes keresztútja” és a többi apróság is… ha ezeket mind bele akarnám illeszteni egy könyvbe, kezelhetetlen vastagságúra nőne, s akkor még mindig nagyon lyukacsos lenne Jézus életének története…
Na de, most már nincs több kifogás, mégis írni kell Jézus életéről! (Nem mintha a világnak olyan nagy szüksége lenne egy újabb Jézus-könyvre, mentegetőztem magamnak, de közben meg: igenis, a világnak még rengeteg újabb Jézus-könyvre van szüksége, és abból egyet én is megírhatok! Hiszen minden nemzedéknek újra fel kell Őt fedeznie - szóval okosan, mint a jó gazda, aki kincsestárából „régit és újat hoz elő”…)
Néhány éve egy egész hétvégi lelkigyakorlatot szenteltünk Jézus Krisztus életének. Az előadásokra készített jegyzeteim máig megvannak, gondoltam, az majd segít a megírásban. Egy darabig itt tartottam a lapokat a számítógép mellett, aztán elraktam, mert csak vádoltak – miért nem dolgozol végre? Mintha tudnék…
Jézus élete és tanítása kimeríthetetlen gazdagságú. (János apostol szerint az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene róla – lásd Jn 21, 25.) Hogyan lehet leírni a leírhatatlant? (Hát ezért nem megy nekem a szerelmes regény se.) Megfogalmazni a megfogalmazhatatlant? Nem lehet - mégis mindig Róla beszélünk, Hozzá szólunk, Őt kérjük…
Végül aztán nagy elhatározást tettem! Új menüpont került a honlapunkra, a Jézus élete – s ha felkerült, hát úgy is maradt, azóta se került bele néhány elmélkedésnél több. Ha ez így folytatódik, még az unokáim is írni fogják, bár még meg se születtek…
A bölcs mondás szerint, az amatőr író akkor ír, amikor ihlete van, a profi író pedig akkor, ha fizetnek érte. Nekem Jézus már eddig olyan bőséges előleget adott áldásaiból, hogy ha profi írónak gondolnám magam, már a hatodik kötetnél kellene tartanom. De amatőr se vagyok, mert ihletnek nem vagyok híjával (a Szentlélek kegyelméből), tehát megint csak a hatodik kötetnél kellene tartanom. Úgy tűnik tehát, se ez, se az nem vagyok – de akkor ki vagyok én?
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
