Elment a lányom
Fiúk sírjatok! Múlt hét pénteken Katica lányom jelöltként beköltözött Budakeszin a Domonkos nővérek rendházába. Régi történet ez, már középiskolás korában azzal sokkolta a fiúkat, akik udvarolni akartak neki, hogy barátkozhatnak, de ő apáca lesz… Egyszer egy férfi megállított az úton és számon kérte rajtam, hogy miért akarom, hogy a lányom apáca legyen! Én ebben ártatlan vagyok – válaszoltam – mosom kezeimet, a lányom úgy dönt, ahogy akar. Hát tehetek én arról, hogy Jézus udvarol neki?
Így van ez, Ő időnként a legszebbek és legjobbak közül válogat…
Katica most 24 éves, de ez a szerelmi történet az Úrral már legalább nyolc éve tart. Egyszer egy kiskamasz lánycsoport – akiket vezetett -, megkérdezte tőle, hogy van-e barátja? (Mert mit is kérdezzenek a kamasz lányok?) Kata pedig azt válaszolta, hogy van. - És hány éves? - Harminchárom. - Erre a lányok összesúgtak, hát az nagyon öreg! Nagy a korkülönbség… - És mi a foglalkozása? – Ács – felelte a lányom… aztán lassan csak kiderült, hogy Jézusról beszél…
Katica nagyon buzgó, nagyon elszánt és nagyon szétszórt keresztény lány, aki elég nagy szabadságban nőtt fel. Mi nem erőltettünk semmit, a szokásos keresztény alapokon kívül (hittan, vasárnapi mise…) Néptáncolni járt és focizni (jaj!), és az én gyönyörű lányomat csak észrevették a fiúk. Egyszer szólt, hogy este jönnének érte a néptáncos fiúk és elvinnék bulizni. Este fél tízre sikerült ideérniük, Kata meg a sarokból nézte, most mi lesz. Mit tehet ilyenkor egy jó apa? Megkérdeztem, mikorra hozzák vissza? – Éjjel kettő körül… Természetesen elengedtem, de minden szülői tekintélyemet összeszedve figyelmeztettem a fiúkat, hogy a lányomon tíz centi érintésvédelem van, ami rögtön riaszt nálam, ha valami bajt csinálnak…
Kisközösségeket vezetett, lelkes segítője volt mindenféle táboroknak – én követni se tudom, hová mindenhová járt – gitárt tanított lányoknak, korrepetálta őket, ajándékokat készített nekik. Városunk koldusainak elhordta a fél hűtőt és ami ennél is fontosabb – mert adni mi is adtunk pénzt, ételt -, hogy beszélgetett, barátkozott velük. Keresztény szolgálatként levelezni kezdett egy férfivel, aki a sopronkőhidai fegyházban ül asszonygyilkosságért, és többször meg is látogatta (hosszú ám az út vonattal odáig meg vissza…) Szent apai rémülettel kérdeztem tőle, mikor szabadul ez a férfi? (2024-ben leghamarabb - pfúúú, kifújtam a benntartott levegőt…)
Mondhatjuk, hogy se az idővel, se a pénzzel nem tudott bánni, mert ha kértek tőle valamit, megtette, ami rendesen szétzilálta a naptárát, a pénztárcáját és a mi idegeinket.. (Egymást kérdezgettük, vajon most épp hol van Kata és mit csinál? Neki szent meggyőződése volt, hogy ő szólt nekünk előre, csak mi nem emlékszünk…)
Nem egyértelmű azért ennek a hivatásnak a megítélése a családban. Én elfogadom és büszke is vagyok rá. Igaz, a múlt héten, amikor egyik este bejött beszélgetni a szobába, hirtelen úgy rám tört a szomorúság attól, hogy elmegy a lányom, hogy majdnem elsírtam magam. (Pedig nem voltunk mi soha olyan harsány, olaszos család…)
Szent Domonkos ünnepe volt a Budakeszi templomban, amikor Péter fiammal elmentünk megnézni, hová is készül a lány. Vonultak be a nővérek, valahogy először a legvékonyabbak, én meg rögtön azon aggódtam, hogy nem adnak itt enni a lányoknak? (Aztán jöttek a többiek is, és megnyugodtam…) Most úgy látom, hogy jó közösség ez: vidámak, kedvesek, okosak, nyugodtak. (Két nővér jött családlátogatásra, mindkettő a Sapientián tanít, az egyik hét nyelven beszél… az elején még próbáltam kasírozni magam, de aztán beláttam: ezek okosabbak mint én…) Jelenleg négy jelölt van a közösségben (fiatal lányok), két novícia, és a szerzetes nővérek, mindenféle életkorban.
Szegény feleségem nehezen birkózik meg Katica döntésével. Ahol én szerzetes közösséget látok, ő ott apáca zárdát, azaz magányt, bevártságot és család nélküliséget. De mit tehet ő is, ha a lányunk ebbe az irányba akar menni?
Még az utolsó héten is jött hozzá látogatóba fiú, aki évek óta próbál neki udvarolni, hátha, még az utolsó vonatúton (Sopronkőhida!) is ajánlatot tett neki egy fiú (ami szánalmas), de hiába.
Fiúk sírjatok! Jézus elszerette Katát tőletek! Együtt érzek veletek! Sírok, örülök...
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
