Erőszakosaké a mennyek országa?
Jézus – Keresztelő János bebörtönzése kapcsán -, nagyon különös mondatot mond, amin napjainkban érdemes elgondolkodni: „A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.” (Mt 11, 12) Mit is jelent ez pontosan?
Többféle, egymást kiegészítő helyes magyarázat létezik. Az első az, hogy aki Isten országáért küzd, az erőszakot szenved, illetve szenvedhet. A feltételes mód nem a körülményeknek szól (épp üldözik-e a keresztényeket), hanem az életszentségnek. Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy amikor a Főtanács megvereti az apostolokat, „azok örvendezve távoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.” (ApCel 5, 41) Tehát ez az erőszak és szenvedés akkor éri a krisztusi embert, ha a világgal szemben kitart Ura mellett: evilág hatalmasságai ugyanis szemben állnak Krisztussal és minden módon le akarják győzni.
Isten megengedi ezt, próbatételként: „kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket”. (Bölcs 3, 5)
A mennyek országa elleni erőszak Jézus Krisztus életében a legnyilvánvalóbb. A Szentírás drámai szavakkal ismerteti, hogy az Istent felismerni képtelen emberek hogyan tesznek meg mindent, hogy Isten Fiát megöljék. A Főtanács tagjai Pilátus előtt „nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. (Más fordításban: És kiáltozásuk győzött. Vagy: erőt vesz vala rajta.) Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak.” (Lk 23, 23-24) A mennyek országa erőszakot szenved és látszólag ez az erőszak győz: Jézust keresztre feszítik…
El kell fogadnunk Jézusnak ezt a tanítását. Ha vele akarunk élni (egy örök életen keresztül), akkor a mi életünk is erőszakot szenvedhet el. Ki kell tehát tartanunk állhatatossággal, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk (lásd: Luk 8, 15).
Természetesen nem mindegy, milyen szenvedésről van szó. Jézus Krisztus meggyógyította a betegeket, megszabadította a megszállottakat, megsegítette a szegényeket… az egyetlen szenvedés, amit nem szabad kikerülnünk, az egyetlen kereszt, amit fel kell vennünk, az az, hogy krisztusi életet akarunk élni egy krisztusgyűlölő világban – ezt nem lehet letenni, ebből nem lehet szabadulni, ha hűségesek akarunk maradni. Ha ugyanis elbukunk, az erőszakos elragadhatja azt, amit Isten áldásként odaadott az életünkbe, ahogy egykor az első emberpártól is elragadta…
Jézus tanításának azonban nem csak az az értelme, hogy mi keresztények erőszakot szenvedhetünk el! Ő bizonyosan ismerte Mikeás próféta könyvében azokat a verseket, amelyek az Úr diadaláról szólnak: „Előttük jár, aki utat tör, utat nyitnak, és ők kitörnek, és áthaladnak a kapun és kimennek rajta; előttük halad királyuk, és élükön jár az Úr.” (Mik 2, 13. Előtte pedig a 12. vers arról szól, hogy az Úr összegyűjti népét…)
Isten utat tör, a nép vele együtt kitör, ezek az erőteljes szavak mutatják azt az erőt és lendületet, ami Jézus Krisztusnak is sajátja volt. Ő körül járt erővel és hatalommal és győzött a gonoszság minden ereje felett. Bár mindenben kísértést szenvedett, bűnt nem követet el, hanem győzelmes maradt egész életében. (Győzött a Bárány!) Isten gyermekei vele együtt kegyelemről kegyelemre, győzelemről győzelemre jutnak.
„Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta a halottak közül, és jobbjára állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden egyéb név fölé, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendő világban nevezettek fölé is. Mindent a lába alá vetett, s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyház számára, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.” (Ef 1, 19-22)
Jézus Krisztus „szent erőszaka” a mi győzelmünk. Meg kell tanulnunk újra élni ezzel az erővel és harcolni, hogy Isten örökségét senki el ne ragadhassa életünkből, és az Ő győzelme nyilvánvalóvá lehessen közöttünk.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
