Miért nem nyert Jézus választást?
Mondhatjuk, hogy azért, mert nem vett részt kora politikai életében – ami igaz. Azt viszont feltétlenül akarta, hogy az emberek elfogadják az általa felkínált és hirdetett alternatívát, és ajánlatát nem akármilyen módon, természetfeletti csodákkal is nyomatékosította. Mégis elbukott. Érdemes megvizsgálnunk, milyen „hibákat” követett el ő és milyen módszerekkel arattak sikert ellenfelei.
Ha politikai tanácsadók lennénk, máris sorolhatnánk, mit rontott el Jézus. Hiszen ha csak egy kicsit „rugalmasabb” lett volna! A zsinagóga elöljárója is megmondta a betegeknek: hat nap van a munkára, akkor gyógyíttassátok magatokat, a hetedik napon, szombaton ne – ezt Jézus is elfogadhatta volna! Egy nap ide vagy oda – mit számít az?
Ha a tanítványaira rászól, hogy mossanak kezet evés előtt, mert ez a szokás… Hogy ne tördeljék a kalászokat szombaton, akármilyen éhesek, mert az munkának számít – hiszen nyilván megértették volna!
Jó, elismerjük, hogy meg akarta ő nyerni a papokat is – a gyógyult leprásokat is elküldte hozzájuk vizsgálatra a törvény szerint -, és az írástudókkal is mindig szóba állt… na de, amiket mondott nekik! Talán nem kellett volna szembesíteni őket a hibáikkal, vagy legalábbis óvatosabban, okosabban. Nem kell mindig igazat mondani!
Aztán: okos ember nem mutatkozik nyilvánosan mindenféle alakokkal, vagy legalábbis nem mindig és úton-útfélen! Az rendben van, hogy olykor-olykor, egyszer-egyszer - egy jó propagandafotóra mindig szükség lehet -, na de a nép vezetői előtt is ezekkel mutatkozni, mintha egyenlők lennének? Nagy hiba! És a gyógyító szolgálatát is a vezetőknek kellett volna először felajánlania. Bizony, el kellett volna hozzájuk mennie, elfogadni a tanácsukat, alkalmazkodni hozzájuk, hagyni, hogy irányítsanak kicsit, megdolgozni őket – biztos, hogy nyert volna!
Ezzel szemben Jézus ellenfelei nagyon ügyes munkát végeztek. Minden kor egyik legfontosabb fegyvere a karaktergyilkosság: ha sikerül ellenfeledett negatív színben feltüntetni, már félig nyert ügyed van. Jézus pedig szinte a kezükbe adta magát azzal, hogy bárkivel hajlandó volt együtt étkezni: falánk, borissza ember, bűnösök barátja!
Mivel minden nap hajlandó volt az emberek segítségére sietni: törvénytipró, a szombat megtörője.
A múltja is tisztázatlan volt, tele homályos foltokkal. Honnan jött? Csak amolyan cigányféle, galileai ember, márpedig származhat-e bármi jó Galileából? Ezt a kérdést felteszi a büszke júdeai, aki számára a többi ember gyanús származású, kevert vérű. Erre Jézus még a pogányokkal is szóba áll, tehát migráns-párti!
Tanulatlan, komoly végzettsége, kitüntetése nincs, kapcsolatai sincsenek, komoly ember nem hallgat rá. Azt mondják, csodákat tesz, gyógyulások történnek - hát olyat bárki tehet, mi őrizzük meg a józanságunkat! Meg egyébként is: milyen hatalommal teszi ezt? Ki áll mögötte? (Gyanús, szerfölött gyanús!)
Az az igazság, Jézus Krisztus emberei ma is ritkán nyernek választásokat, hacsak nem a mennyben. A napokban olvastam Martin Luther King életének utolsó évéről. Fekete amerikai, erőszakmentességet hirdető, hatalmas sikereket elérő polgárjogi harcos (és baptista lelkész) volt. Egyik vezetője volt annak a küzdelemnek, ami elérte, hogy az USA-ban a feketék is szavazati- és polgárjogot nyertek. Fiatalon Nobel-békedíjjal tüntették ki. Elkövetett azonban egy hatalmas „hibát”: megértette, hogy a rasszizmus szorosan összekapcsolódik a szegénységgel és a háborúval. Így élete utolsó évében országos küzdelmet indított a szegénység leküzdéséért, a vietnami háború megállításáért…
Az amerikai elnök barátja lehetett volna, de ő a szegényeket és kirekesztetteket választotta. AZ FBI lehallgatta telefonját, rágalmakat és rémhíreket terjesztettek róla. Az általa felépített mozgalom vezetősége is ellene fordult. Lecsökkentek az adományok, támadni kezdte a sajtó, a politikai és egyházi hatalmasságok. Azzal vádolják, hogy amit tesz, azzal lerombolja az addigi eredményeket is.
Martin Luther King élete utolsó évében átment a „lélek sötét éjszakáján” és megtisztulva jött ki belőle. Halálát előre megérezte, és elfogadta, erről tanúskodik meggyilkolása előtti napon mondott, utolsó nyilvános beszéde. 1968. április 4-én ölték meg. 38 éves volt.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
